Van koztetek olyan, akinek missed ab utan komplikacio, szovodmeny lepett fel?

Már vákummal szakítják meg a terhességet, tehát a kilyukadás veszélye nem áll fent.

fertőzés esélye is kicsi, de benne van a pakliban

A klasszikus műtét menete

A műtét végezhető rövid altatásban vagy potencírozott helyi érzéstelenítésben. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a beteg vénásan kábító fájdalomcsillapító, nyugtató "koktélt" kap, amely mellett a helyi érzéstelenítés fájdalmatlan beavatkozást tesz lehetővé az altatás kockázata nélkül. A mellső és hátsó méhszájat éles eszközzel megfogják, és a hüvelyt fertőtlenítik. A mechanikus tágításra alkalmazott eszköz leggyakrabban a Hegar-féle tágító. Ez egy enyhén hajlított fémből készült, átmérőjében fokozatosan növekvő pálcák sorozata. A pálcákat egymás után a nyakcsatornába feldugva lehetővé teszi a nyakcsatorna fokozatos kitágítását. A megfelelő nyakcsatorna-tágasság elérése után enyhén hajlított szívócsövet, vákuum aspirátort vezetnek a méh üregébe, mellyel a méhet kiürítik. Nagyobb magzatok esetén az aspiráció helyett ma is előkerülhet az igen régi eszköz, az abortuszfogó is. Ez egy ollószerűen nyitható és zárható eszköz, mely természetesen nem éles, két ágának végén tompa kanalak találhatók. Az abortuszfogót zárt helyzetben helyezik fel a méh üregébe, ott kinyitják, majd ismételt zárással olyan nagy magzati részeket és mellékrészeket is el tudnak távolítani, ami nem lenne lehetséges szívócső (aspirátor) segítségével. Miután a méhet üresnek találják, a méhkaparás következik. A kürettkanál egy a közepén lyukas, szélein éles, kanálszerű eszköz. Arra szolgál, hogy a méhüregben tapadó magzati szöveteket és magzati mellékrészeket tökéletesen eltávolítsák. Az orvos a megszakítás során végig "vakon" dolgozik, csak ujjainak érzőidegeire és hallására szorítkozhat. A méhfal teljes felszabadulását ugyanis jellegzetes diszkrét harsogó hang jelzi a méhkaparás során.Lépések a hagyományos módszer korszerűsítése felé

A méhszáj tágítása: Kiterjedten alkalmazzák a nedvességre táguló tengeri algát, a laminária-pálcát. Este felhelyezik, reggel a méhszáj jelentősen tágult lesz. Nagy hátránya a módszernek, hogy 10-12 órán át megnyitják a méhüreget a mindig fertőzőnek tekintendő hüvely előtt. Ezért a laminária alkalmazása fokozza a méhűri fertőzés, így a megszakítást követő meddőség kockázatát.

A méhszáj tágítására bizonyos prosztaglandinok is az orvos segítségére vannak. Ezek zselé formájában történő felhelyezés után felpuhítják a méhszájat, veszélytelenebbé teszik a nyakcsatorna tágítását.

A spontán vetélés indukciója (kiváltása): Egy magyar származású tudós, Csapó Árpád már az ötvenes években rámutatott arra, hogy a progeszteron a leglényegesebb hormon a terhesség megtartásában. A későbbiek során Csapó felfedezését szőnyeg alá söpörték mindaddig, amíg meg nem született az RU486-os vegyület, a mifepriszton, mely közömbösíti a progeszteron hatását, így a magzat méhfalról történő azonnali leválását okozza. A kilökődés csak később indul meg. Sajnálatos és jellemző, hogy a magyar tudomány egyik büszkeségének legrészletesebb életrajza japán nyelven íródott. A mifepriszton számos heves vitát indított, azaz szabad-e, etikus-e az "abortusz-tabletta" használata. A terhesség-megszakítás további liberalizálásában nem kívánunk véleményt nyilvánítani. A társadalom feladata, felelőssége eldönteni, hogy legyen-e legális abortusz vagy sem. Orvosi kérdés viszont: amíg a társadalom úgy dönt, hogy legyen, az orvostudománynak kötelező lenne az asszonyok biztonságát legnagyobb mértékben garantáló eljárások meghonosítása. Plusz adalék az RU486 szülészeti gyakorlatba való bevezetése mellett, hogy segítségével a méhen kívüli terhességek következményei is jelentősen enyhíthetők lennének. Nem beszélve arról, hogy alkalmazásával az esemény utáni fogamzásgátlás valóban hatékonnyá tehető, következésképpen sok ezer terhesség-megszakítás elkerülhető lenne.

A spontán vetélés más gyógyszerekkel is beindítható (például prosztaglandin F2alfa), mely leghatékonyabban a méhüregbe vezetett vékony katéteren keresztül bejuttatva alkalmazható.

Az abortusz-indukció egyetlen formája sem teszi szükségtelenné a méh vákuum aspirációval és kürettkanállal történő kiürítését. Az egyetlen előnyük a kíméletes méhnyaktágítás, de ennek súlyos az ára: több órás vajúdás előzi meg a vetélés tényleges megindulását. Úgy tűnik tehát, hogy a hagyományos méhnyak-tágításnak és a méhkiürítésnek valóban forradalmi alternatívája még várat magára.

A terhesség-megszakítás szövődményei

Műtét alatti komplikációk:

Az általános érzéstelenítés (narkózis) alkalmazása számos veszélyt hordoz magában. Minden narkotikumnak megvan a saját "narkózishalál gyakorisága". Ez az ősrégi éter esetén gép alkalmazásával 1 halál/3000 összes narkózis, anélkül pedig 1 haláleset/1000 összes narkózis. A klórtartalmú narkotikumok bizonyultak a legveszélyesebbeknek - halálozási arányuk 1/2500 volt. A korszerű halotán esetén a narkózishalál kockázata 1/100.000. A mai narkotikumok viszonylag biztonságosak, de az altatásnál még nem szabad megfeledkeznünk róluk. Hasonlóan veszélyes lehet a helyi érzéstelenítés is, hiszen a véletlenül az érpályába adott lidokain, prokain, stb. szívleállást okozhat.

Műtéti sérülések: A műtéti sérülések közül legjelentősebb a méhfal kilyukasztása, perforációja. A méhfal kilyukasztása az orvos részéről nem műhiba, hiszen "vakon" dolgozik. A leglényegesebb, hogy a perforáció bekövetkeztét az orvos ismerje fel, és azonnali hasi műtét történjék. Normális esetben a méh és a fogamzóképesség megtartható. Kiterjedt roncsolás esetén a méh, és olykor egyes bélszakaszok eltávolítására is sor kerülhet.

Műtét alatti komplikációk:

A műtét utáni korai szövődmények közül a fertőzést kell megemlítenünk. Magas lázzal, erős alhasi fájdalommal járhat. Az állapot azonnali krízis antibiotikus kezelést igényel.

A műtét után késői szövődmények közül minden bizonnyal a leggyakoribb a méhnyak elégtelensége (incompetentia cervicis uteri). Az állapot következménye a terhesség félidejében, burokrepedéssel induló spontán vetélés. Ennek megelőzése a méhszáj megnyílása előtt kivitelezett méhszájzáró műtét. A műtéti kezelést méhellazító gyógyszeres kezeléssel és tartós ágynyugalommal szokás folytatni.

Reziduum: A leggondosabb ellátás mellett is előfordulhat, hogy magzati szövetek, illetve magzati mellékrészek maradnak vissza. Erre tartós vérezgetés hívhatja fel a figyelmet. Ekkor szükség lehet a méhkaparás megismétlésére, lehetőleg antibiotikus védelemben. Ez természetesen ismételt kockázatokkal jár.

Petevezeték-elzáródás: A méhűri fertőzés hasüregbe terjedése ellen a szervezet a petevezetékek lezárásával védekezhet. Ilyen esetekben a későbbi gyermek utáni vágy "lombikbébi-módszer" alkalmazásával elégíthető ki.

A gyakorta ismételt, illetve szövődményes méhkaparások a későbbiek során lepénytapadási rendellenességet okozhatnak. Ilyen lehet a mélyen tapadó lepény vagy a lepény beszűrődése a méhizomzatba (placenta accreta, increta, percreta, a beszűrődés mélysége szerint). Sok esetben a méhlepény spontán nem válik le, művi beavatkozással sem választható le, és sok esetben a méh eltávolítását is szükségessé teszi.