Csináltassak amniocentézist, jó kombinált teszt eredmény után?

18-ra:

Nem tudom, melyik városban csináltattad a vizsgálatot, és hogyan találtál arra a cégre, amelyiknél végeztetted.

Mi egy vidéki megyeszékhelyen élünk. Feleségem első terhességekor megkérdezte a nőgyógyászát, hol végeznek ilyen vizsgálatot. Az orvos mondta meg a cég nevét, címét, tehát tkp. ő javasolta azt a helyet. Így pl. eleve kizárható volt, hogy az orvos ne tartaná megfelelőnek a színvonalukat.

"Még annyit hozzátett,hogy igen,para az életkor..."

Erre én annyit mondtam volna: "Hát akkor parázzon helyettem is, doktor úr, mert én nem fogok!"

Ne csináljunk már úgy, mintha negyven év körül sorra derülnének ki a magzati rendellenességek! Régen is szültek ennyi idősen! Nagymamám 40 évesen szülte utolsó (negyedik) gyermekét. 1962-ben! Mit gondolsz, miféle vizsgálatok lehettek akkor? Mit gondolsz, aggódott ő azon, hogy Down-kóros lesz-e a gyereke? Azt se tudhatta, mi az! Egy egyszerű, falusi asszony volt, aki szegénységben élt egész családjával! Természetesen egészséges lett a negyedik gyermekük is.

A mai ember nem hajlandó elfogadni, hogy nincs teljes biztonság, hogy csak nagy eséllyel remélheti, hogy megfelelően alakulnak a fontos dolgok körülötte. Lehet, hogy aki tűzön-vízen át kardoskodik minden efféle vizsgálat mellett, az azt képzeli, őt már nem érheti meglepetés.

Pedig pont egy volt osztálytársam mesélte, hogy három gyerekük közül a középső autista. Ez nem magzatfejlődési rendellenesség, amikor megszületik, még nincs jele, csak néhány év alatt fokozatosan jönnek a jelek. Fejlesztésre hordják, sokat foglalkoznak vele, jó hatással vannak rá a testvérei is. De a család életét kb. annyira befolyásolja, mintha fogyatékos gyerekük született volna. A szülők emiatt költöztek egy nagyobb városba (ahol a fejlesztő iskola elérhető), emiatt változtattak állást, szóval eléggé meghatározza az életüket. És azt, hogy melyikünk gyereke lesz autista, azt magzati korban SEMMILYEN vizsgálat nem mutatja ki.

Úgyhogy parázni lehet amniocentézis után is, akinek ehhez van kedve. Szerintem inkább örüljön minden terhes nő a magzatának és egészséges optimizmussal tekintsen a jövőbe!

Kedves kérdező, hogyan döntöttél végül?

Csak okulásul leírnám, hogy ma olvastam az egyik FB csoportban egy kétségbeesett posztot. Az anyuka (kétpetéjű) ikerlányokat szült, és az egyikről csak a szülés után derült ki, hogy down-os. Az anyuka állítja, hogy tökéletesek voltak az UH eredmények és a kombinált teszt eredmény is. Most nem érti hogyan történhetett ez...Ráadásul a down-os kislány szívbeteg is, amit szintén nem vettek észre magzat korában az UH-n...

#14 vagyok.

Ezt írtam le a válaszban, amiről az utolsó beszél. Az uh kb 70%ban megbízható, a kombinált teszt meg egy arányszám. Akármilyen kicsi az arány, lehetsz az az egy ...

Ha meg bármi gyanusat látnak, mérnek, akkor ez fokozottan igaz.

Amikor a cvs en voltam, mondta a genetikus, hogy éppen előtte való napon született egy fiatal anyának down -os babaja, alacsony kockázatú kombinált teszttel.

Szuper dolog az, hogy kétség esetén felajánlják a genetikai vizsgálatot, és nem zsebből kell kifizetni a kb 1 millió forintos költséget.

# 20: Nem tudom, honnan veszed a számaidat, de pontatlanok.

40 éves korban a Down esélye 1:110, 40 felett pedig csak nő az esély.

Az invazív eljárások kockázata 1:100. Viszont ebben benne vannak azok is, akik más miatt vetélnek el, nem közvetlenül az invazív vizsgálat következtében. (Hiszen rengeteg oka lehet a vetélésnek 12. hét után is: a méhszáj kinyílása, lepényleválás, fertőzés, stb. Nem lehet mindent az invazív vizsgálatok számlájára írni.)

# 22: Én tisztában vagyok azzal, hogy nincs TELJES biztonság, a környezetemben több olyan ember is van, aki születési sérülés miatt lett súlyos fogyatékos. Ez nyilván kivédhetetlen. A meglévő gyermekem pedig autista (nem súlyos, magasan funkcionáló, de azért sok odafigyelést és fejlesztést igényel). Én éppen ezért döntöttem az invazív vizsgálat mellett, mert tisztában vagyok vele, hogy egy fogyatékos gyermek (még ha enyhe fokban fogyatékos is) mennyi plusz energiát igényel, és úgy voltam vele, hogy legalább azt szűrjük ki, amit lehetséges. (Nem CSAK a Downt szűrik, hanem az Edwards, Patau, és egyéb, súlyosabb kromoszóma-rendellenességeket is.) Ha nem lenne "más" a gyermekem, akkor is kötelességemnek érezném, hogy az ő érdekében ne vállaljak olyan kockázatot, amit el lehet kerülni. Mert egy súlyosabb fogyatékosság az egész családot megterheli, a már meglévő gyermek(ek)et különösen. Arról nem beszélve, hogy amikor már a szülők nem tudnak gondoskodni az önálló életvitelre képtelen felnőtt gyermekükről, akkor ez a teher az idősebb testvérre hárul... Nem csak magamért felelek, hanem a gyermekem jövőjéért is!

Utolsó! Én ikres kismama vagyok, és pontosan tudom ezt, olyannyira, hogy megcsináltattam az amniocentézist.

Viszont a többi sorstársamnak nem tudom miket mondanak az orvosaik. Sőt úgy látom néhányan jól meg is vannak sértődve, amiért az invazív vizsgálatot ajánlják nekik.

#23-as.