Elviekben 5+3 hetes terhes vagyok. Még nem tudják sokan. Azért sem mert nagyon félek hogy nem marad meg. Leírjátok veletek hogy volt? Féltetek-e? Mi lett a vége? Tüneteim 4 napja nem nagyon vannak.

Miért hiszi mindenki, hogy csak az terhes, aki egész nap hány, meg ájuldozik, meg haldoklik??????

Képzeld a terhesség nem betegség. Nem kell ahhoz rosszul érezned magad, hogy terhes legyél.

Nekem végig SEMMI tünetem nem volt, csak a kimaradt menzesz. Eszembe nem jutottak ilyen hülyeségek, hogy biztos azért nem hányok, mert el fogok vetélni...

Úgy álltam hozzá, hogy juhéj, terhes vagyok, mi baj lehet? Semmi! Ez egy természetes folyamat, egészséges vagyok, akkor minden rendben lesz.

A szerencsések közé tartozom, mert tényleg teljesen tünetmentes voltam, 37. hétig dolgoztam vendéglátásban, a végén sem volt semmi problémám, soha nem volt jóslóm, és amikor elkezdett folyni a magzatvíz, még hazavezettem az áruházból.

Szóval nyugi, ne stresszelj, minden rendben, örülj, hogy jól vagy!

Teljesen megértelek, én is agyon izgulom magam, hogy minden rendben legyen. Én hála az égnek nem veszítettem el soha babát és ez az első terhességem, szóval nem saját tapasztalatból aggódom, hanem azért, mert a családban szinte kivétel nélkül minden nő vetélt. Anyum 8 hetesen vesztette el a tesómat. Szóval bennem van nagyon a félsz, de igyekszem erősíteni magamban, hogy nincs miért aggódnom, hiszen egészséges vagyok és fiatal (29) és semmi rossz előjel nincs. (Igaz, az 5. héten elkezdtem barnázni, amire kaptam progeszteron pótlást, de ez nem a világ vége, progi pótlással abszolút semmisnek tekinthető a probléma.) Szedem a terhes vitamint, D vitamint, C vitamint, folsavat és eszek rendesen, szóval minden feltétel adott részemről, hogy egészségesen növekedjen a baba. Ráadásul attól függetlenül, hogy a családban sok a negatív tapasztalat, a munkahelyen viszont egyik kolléganőm sem élt meg ilyesmit, mindenkinek teljesen rendben ment az első terhessége IS. Elég bensőséges a légkör, mindent megosztunk egymással és ha valaki vetélt volna, akkor arról mindenki tudna. Ráadásul itt mindenki nagyon korán elmondja, ha terhes, nálunk ez a divat. Én is 5 hetesen már elmondtam a kollégáknak. Mondjuk ez nálunk inkább baráti, mint munka kapcsolat.

Persze, hogy idegeskedsz, ez teljesen rendben is van! Legalábbis bizonyos mértékig az a dolga egy anyukának, hogy féltse a gyerekét és bár még nincs a karodban a pici, de már most anyuka vagy és ezek az aggodalmak ezért munkálkodnak benned. Csak ne vidd túlzásba! Én az első 2 hétben szinte bele voltam keseredve az aggodalomba és egyfolytában bőgtem, hogy nem fogom túlélni, ha baj történik, de aztán egyszer csak leráztam ezt magamról és vettem egy kis tipegőt azért, hogy amikor el akar hatalmasodni rajtam az aggodalom, akkor elővegyem, magamhoz szorítsam, behunyjam a szemem és arra gondoljak, hogy úton van a baba, aki ebbe a tipegőbe "való" és egészséges és alig várja, hogy megismerjen engem és az apukáját! És segített! Sokkal könnyebb volt így bízni a legjobbakban. Én egyébként nem vagyok babonás, de nyilván, aki az, az nem fog venni 5 hetesen tipegőt. Én viszont úgy vagyok vele, hogy a babám sorsa nem azon fog múlni, hogy veszek-e egy tipegőt, vagy sem... Hülyeségnek tartom az ilyen babonákat én is és a férjem is.

Tünetekről annyit, hogy nekem sincs semmi. Néha picit szúr az alhasam. Egyszer volt egy enyhe hányinger féleségem, de annak is egy szimpla büfi lett a vége, semmi extra. Lehet, hogy nem is a terhességtől volt... A pisilés változékony. Van, hogy átalszom az éjszakát, de van, hogy egyszer felkelek pisilni. A kajákat nem kívánom jobban, mint korábban (bár tegnap este majdnem elsírtam magam örömömben, mikor megláttam, hogy van egy alma a konyha szekrényben :D Ezt az egyet leszámítva nem volt másik eset, amikor az átlagosnál jobban kívántam volna valamit).

Ne idegeskedj, igazából semmit nem tudsz tenni azon kívül, hogy vigyázol magadban és azt mantrázod magadnak, hogy minden a legnagyobb rendben lesz! Tedd azt, ami jól esik, amitől úgy érzed, hogy segít neked lelkileg, tehát ha szeretnéd több embernek elmondani, akkor mondd el. Ez talán azért segít, mert az ember úgy érezheti, hogy ha sok ember tud róla, sok ember a részese, akkor nem sülhet el rosszul. Ha szükséged van valami kézzel foghatóra, akkor vegyél valamit. Egy kis ruhácskát, vagy egy plüss macit, vagy akármit, amit ha megfogsz, magadhoz ölelsz, akkor érzed, hogy ez valóság, nem csak egy hajszálon lógó lehetőség. Simogasd a pocakod és beszélj hozzá (hangosan, vagy magadban, ahogy jól esik). Mondd el neki, hogy mennyire várod őt, mennyi mindent fogtok majd együtt csinálni, mi mindenre tanítod majd meg, stb. Amikor elfog az aggodalom, akkor kezdj el hozzá beszélni magadban. Inkább meséld el neki, hogy hogy telik a napod és mi mindent kell még csinálnod, szóval tereld el a figyelmed! Tartsd szem előtt, hogy a hangulat változásod hormon változással is jár, amit a baba is érzékel és ezáltal, ha te ideges vagy, azt ő is érzi. Gondolom, azt szeretnéd, ha a babád boldog lenne... ehhez viszont neked kell boldognak lenned, mert a te érzelmeid hatnak rá és ha te ideges vagy, akkor ő nem tud boldog lenni.

Bármilyen magánrendelésre el tudsz jutni, nem muszáj kivárni az sztk-s rendelést. De arra számíts, hogy embrió még nem lesz, nehogy még jobban parázz majd emiatt, teljesen normális!

Én is féltem. Túlaggódtam. Majdnem a megőrülés szélén voltam. 6 hetesen voltam dokinál, volt pulzálás, megnyugodtam, 2 nappal később barnáztam, kb sírva mentem vissza dokihoz, még jobban féltem ezután. 5 nappal később jött el az sztk-s időpontom amire már el se akartam menni mert találtam magánorvost de a barna miatt mégiscsak elmentem és ott minden rendben volt, olyan szinten megnyugodtam, hogy kb a szülés utánig nem is aggódtam többet. (Utána az eszik-e eleget, alszik-e eleget és folytathatnám estig kérdések aggasztottak)

Most várom a második babámat, örömmel, aggodalom nélkül mentem eddig mindkét UH-ra, jelenleg 10 hetes vagyok, most se aggódom, így sokkal jobb.

Ja tünetek.. a kisfiammal 6 hetesen jött az első tünet és 8 hetesen elmúlt mind. Most kb 5 hetesen jött az első és minden héten elmúlnak és mindig visszajönnek, néha durvábban, mint előtte voltak. Emiatt meg főleg felesleges aggódni. Tegnap meg ma hála istennek semmi bajom, ennek is örülni szoktam. :)

En is vetéltem,tudom, milyen aggodos az utána lévő terhesség, most abban vagyok, már 27 hetes.

Eleinte én is paráztam folyton. Aztán rájöttem, bízni kell a babában, hogy most nem lesz semmi baj.

Ne ijedt meg, ha holnap semmit nem fog látni a doki. Lehet, hogy csak vastagabb nyalkahartya lesz, lehet, hogy még szikholyag sem. Kicsit hamar mész, vissza kell majd menni kb 2 hét múlva, hogy lásd a szivműködést.

Gratulálok és boldog babavárást!

Én is tudom, mit érzel.

Sajnos a tünetek megszűnése jelenthet bajt. Nekem már volt szívhang a 7. héten, a 10-ediken meg már nem volt ott semmi, és ennek semmilyen jele nem volt, azon kívül, hogy elmúlt a rosszullét. De szerintem ez egyéni, van aki jobban rosszul van, van, aki kevésbé.

Most is tökre parázok, hogy megmarad-e, azzal próbálom nyugtatni magam, hogy most megvan az émelygés.

De olvastam, hogy még ez se garancia, mert van, amikor a tünetek később múlnak csak el.

A 4D uh szerintem is korai még, egy normál is megtenné, gondolom, az olcsóbb, bár nem vagyok tisztában az árakkal ennyire. Azért is korai szerintem, mert utána még stresszelheted magad azzal, hogy lesz-e szívhang 1 hét múlva.