Van valaki aki első perctől elhatározta, hogy nem akar szoptatni? Mi miatt? Minden érdekelne ezzel kapcsolatosan.

Nem teljesen saját döntés volt. Idegenkedtem tőle, de úgy voltam vele szülés előtt, hogy majd hozzászokom.

Aztán lett egy jó komplikált szülésem, jelentős vérveszteséggel. A szervezetem priorizált és inkább a vértermelésre fordított energiát, nem a tejtermelésre.

Pár cseppet a kórházban szopott, ott én lepődtem meg, hogy rohadtul fáj a szoptatás. Két hétig próbálkoztam, fejtem, minden, de röhejes mennyiség (1-2 csepp) jött csak. Két hét után a gyerekorvos mondta, hogy ne szivassam magam tovább, semmi baja nem lesz a tápszertől. Így tápszeres lett. Hátrány még nem derült ki (lassan három éves), de sok praktikus előny volt. Pl. más is meg tudta etetni, így az éjszakákat a férjemmel fel tudtuk osztani, néha én keltem, néha ő.

Vagy akár a nagyszülők is tudták etetni, ha látogatóba jöttek.

A bőrkontaktust pedig szoptatás nélkül is meg tudtuk oldani, egyszerűen megöleltük.

Nem betegesebb, mint a kortársai. Közösségbe jár, így légúti megbetegedések előfordulnak, de inkább nátha szintűek, ahol az orrfolyás a legdurvább tünet. A gyermekorvos szerint nem betegesebb, mint bármely más, hasonló korú, közösségbe járó gyerek. A testi, mentális fejlődésével sincs semmi gond.

Lelkem mélyén nem akartam, de úgy voltam vele hogy ez a legjobb a babámnak és kész. Nekem rossz érzés volt, hogy mellemen van. Aztán sajnos/szerencsére kb 3 napig szoptattam, ezidő alatt véresre szívta a melleimet, hihetetlenül fájt. Elment az a pár csepp tejem is ami volt, még a melleim se durrantak be.

Ami okai lehettek nálam, hogy nem teszett ha szopizott:

-alapból sose szerettem a melleimet. Testemhez képest kicsik, ráadásul alaktalanok.

-eszembe volt sokszor hogy ez esetleg "nem fog tetszeni" a páromnak. Azaz majd ő nem fogja többet kényeztetni a melleimet mert a gyermekünk jutna eszébe róla.

én így voltam. aztán annyira mondták, h fontos neki a kolosztrum, hogy megpróbáltam, meg a kórházban nem adtak neki mást, csak cukros vizet, így kénytelen is voltam... de nem nagyon lett tejem, 3 hetesen teljesen tápszeres lett. Jobban is örülök neki, látom mennyit eszik, biztos nem fáj tőle a hasa (ha megvan az a fajta tápszer, ami beválik), minden vitamint megkap, más is megetetheti...

szóval nem akartam, megpróbáltam, akkor azért örültem volna, ha sikerül,szóval nem lehet azt mondani, hogy azért nem ment, mert nem akartam, mert akkor már akartam (nem bírom elviselni, ha valamit akarok és nem sikerül :D ), de nem ment...

Én úgy fogalmaznék,hogy a másodiknál már nem erőlködtem rajta annyira.

Az első fiamnál sem volt tejem, pedig akkor még tényleg mindent megpróbáltam. Ittam a különböző teákat, fejtem, cicire tettem, alig volt 10-20 ml így is. 8 hét után a gyerekorvos állított le. Tápszeres lett és tökéletesen rendben volt és van vele minden azóta is.

A kicsinél már nem erőlködtem ennyire. Megpróbáltam, de másfél hét után végleg feladtam.

En ugy gondolom, nem vagyok tehen...

Gratulalok! Szep velemeny. A szoptato anyak szerinted tehenek?