Akik 40 évesen vagy afölött szülnek, nem félnek hogy már idősek lesznek amikor a gyerekük például betöltik a 18-at, vagy mit gondolnak erről?

Hàt utolsó nem tudom te mit élvezel a fiatal nagymamàn... Engem 23 évesen szült anyukàm én 23 évesen az elsőt... Semmi ideje nem volt szinte az unokàjàra mert dolgozik. Most 10 éves a nagy és még mindig vagy 3-5 év mire nyugdìjas lesz és ràér unokàzni. Nyaranta volt ott a fiam és ennyi. Segìtség 0, mert 200kmre lakik,dolgozik,él...

Ahogy Czeizel mondta örülni kell minden megszületett gyereknek.

Persze nem a legideàlisabb 40 vagy felette szülni, de valljuk be 25 alatt sem a legjobb. Én is fiatal voltam,ràértem volna 3-4 évet,addig meg tanulni utazgatni stb... Kettesben, nem pedig gyerekkel,mert sokkal nehezebb úgy.

Akkor érezném soknak hogy vki 58éves, ha utàna még nem kellene 4-10 évet dolgoznia.

De aki úgy gondolja hogy nagyon öreg 58évesen az mit csinàl a melóban??? Meg előtte?

Ma màr senki nem nyugdìjas 50-55 évesen,mint pl az én nagyim volt anno. (Normàl nyugdìj,nem korkedvezményes stb.) Csak a köz tudatàban még baromira az él hogy az 50esek nyugdìjasok. Csak sajnos ma màr nagyon nem. Ilyen népességfogyàs mellett meg 10 év múlva kb 150évesen is dolgozni kell,a nyugdìj meg annak lesz a jussa aki elél addig...

most viccelsz.? hogy mit élvezek?

pl azt hogy még aktív.. nem okoz neki semmi problémát/gondot..

a napokban panaszkodott egy pár szülő,hogy milyen nehéz hogy a nagymamára már nem számíthatnak,mert idősek..

DE! ahogy írtam is én nem ítélem el a későn szülőket,mindenki döntse el neki mi a jó.

Anyám 43 évesen szülte a húgomat. Ő már akkor öreg volt. Anyósom most 53 szerintem nagyon energikus, fiatalos. Szóval elég sok különbség lehet két egyforma korú nő között, szóval ezért hülyeség általánosítani kor alapján.

"a napokban panaszkodott egy pár szülő,hogy milyen nehéz hogy a nagymamára már nem számíthatnak,mert idősek..

"

Mint említettem, anyósom nagyon fiatalos (após is csak 55), így számíthatnánk rá, de 140 km-re lakik, szóval napi szinten nem tud segíteni, hiába lenne energiája, és ideje (egyéni vállalkozó). Úgyhogy ez is hülyeség. Meg ahogy előttem említették, ha munkahelye van, kötött idővel, akkor szintén nem tud segíteni annyira.

A "fiatal anyósom" pl. számtalanszor mondja le (kényszerűségből) a segítséget, mert a beteg anyjához kell hirtelen rohannia.

Ez is egy oldala az éremnek, amiről eddig nem esett szó.

Semmi sem fekete-fehér.

Én félek.

Még nincs gyerekünk, de nálunk ez közös félelem a párommal. Én 23 vagyok, párom 28. Az én szüleim 50 évesek, az övéi 60.

Nem csak attól tartunk, hogy mi öregek leszünk, mire a gyerek épphogy csak felnőtté válik, hanem hogy egyetlen nagyszülője sem lesz. Ha mégis, akkor esetleg nem tudnak majd olyan aktívan részt venni a gyerek életében.

Mindkettőnknek egy testvére van, az övé aljas, az enyém manipulatív és kihasznál minket ha tud.

És ennyi a családunk. Mire odaérünk a gyereknek csak mi leszünk ketten, pedig az lenne az elképzelésünk hogy optimálisabb lenne egy nagy család sokféle emberrel, akik negatív vagy pozitív példák lehetnek, de legalábbis körülvennék. (nem lepasszolni akarnánk)

Ahogy így belegondolok a jövőbe azt látom, hogy párom dolgozik én meg egyedül próbálok helytállni anyaként. Soha senki nem nyitja ránk majd az ajtót, segítséget senkitől nem kapunk majd.

Ez már most is esélyes de 10-20-30 év múlva még inkább.

A másik meg hogy mi is szeretnénk nagyszülők lenni, megérni az unokákat, dédunokákat és nem úgy hogy a gyerek 15-20 évesen szüljön/váljon apává.

Ennek ellenére megértem ha valaki első gyereket későn vállal, mert meg akarja tapasztalni az anyaságot. Viszont a gyerek szemszögéből is érdemes belegondolni. Simán lehet hogy többet ad a gyereknek 10 év alatt mint más 40 alatt. De azért ritka a tökéletes szülő valljuk be. A gyermeknevelésnek is vannak nehezebb és könnyebb időszakai, nem mindig egyforma.

Száz szónak is egy a vége: mindenki akkor vállal gyereket amikor akar vagy tud. A saját lelkiismeretére van bízva hogy ezt a gyerek számára is a lehető legoptimálisabb módon és időben tegye. Ezért másokat elítélni nem lehet de leginkább felesleges.

Nem vagyunk egyformák, mindenkinek máshogy jó és más félelmei vannak.