Talán lerágott téma, de félek a depressziótól. Ez az? Terhes vagyok. Bővebben lent

Én a másodikat várom és én is félek,pedig az első volt a nem tervezett baba nálunk. Már 38héten járok,de hetek óta tiszta depi vagyok. Unatkozom itthon,a nagy oviba járt,most szülésig a mamánál. Kevés a keresetem,félek hogy sokat sir majd a baba,vgy hogy nem fogom úgy szeretni,mint a nagyot stb stb stb

De majd belerázódom,ahogy te is. :)

A rosszullétekre sokat nem tudok mondani. Elsővel égvilágon semmi bajom nem volt,vele a 36.héttől fájt hogy mozgott,de ennyi. Most meg a 8.héttől állandó hányingerem van,most is még. Volt már ájulás is alacsony vérnyomás miatt. Szóval elég rossz,de tényleg sokaknak ezzel jár.

A párod megnyilvánulására nem mondanék inkább semmit,mert nem türne nyomdafestéket a b.nko megnyilvánulása...

A férfiam ehhez az érzelem hullámhoz amin egy terhes nő átmegy nem konyitanak sokat, sőt! A legkevesebb amit tehetett volna hogy annyit mond semmi baj szivem! De Ő annyira sem volt képes nálatok. Szomorú!

Én mikor megszültem az 1 babát akit remegve vártam nem tudtam teljesen szoptatni mert kevéa volt és tápszerrel pótolva evett. Akkor azt kaptam az arcomba a férjemtől hogy nem vagyok jó anya....

Gondolhatod egy szülés után szinte kiszolgálatott nő ilyet kap!? Elküldtem az anyukájába. A 2. terhességemet sem hittem el és féltem mit fogok csinálni egyedül feszt.

Most a 3. babát várom, de annyira elvagyok keseredve hogy képtelen vagyok lemondani dolgokról.

Nem tudom jó ötlet volt e jó lesz e ha megint fiú lesz akkora férjem érezhetően keveset lesz vele mert az első lány és ő mindene..... nekem sincsennek barátaim a rokonaim keveset jönnek meg nem is szoktam az érzéaeimről beszélni.

Ki kell találnod valamit amibe örömöt lelsz.

Én minden reggel úgy kelek megint ugyan az a menet... gyerek, kaja, pelus, takaritas... fájdalmas néha.

Biztos jól döntöttél ha babát akartál.

Én pl a 2. gyerekhez nem azonnal kötődtem hanem majdnem eltelt 1 hónap.

Felhőtlen boldogság a filmekbe van nem a való életbe.

Ha megszületik akkor is lesznek bajok, gondok depi de akkor már nem teheted meg csak Te legyél és sirj.

Persze ha komoly depressziód lesz ne restelj segitséget kérni.

De ha nem akor vegyél erő magadon és zökkenj ki ebből mert ha meglesz a baba megfogja érezni.

Én is mondom minden nap úgy kelek kész elěg feladom sz.r vagyok de mégis csinálom ők miattuk.

Hat a parod igazan kedves mit ne mondjak. Ugy tunik o se az akirol az empatia mintaszobrat keszitettek. Ezzel a beszolasaval en meg azt kerdojeleznem meg hogy a gyerek fele is vajon ennyire empatikus lesz? Nem fogja erzelmileg elhanyagolni es semmibe venni mert o keptelen belegondolni masnak a helyzetebe? Milyen karokat fog okozni majd ezaltal a gyerekbe? Es mik fognak meg kiderulni? Egyaltalan velem a kesobbiekben amikor mondjuk ki leszek borulva az irthonlettol ejszakazasoktol sirasoktol akkor is ennyire szamithatok majd ra? Egyaltalan segiteni fog majd nekem? Es o kerdojelez meg engem?! Ez szamomra borzaszto felhaborito!!

Ez a hormonok miatt van teljesen normalis nyugi, nekem is voltak ilyenek. De a volegenyem soha nem mondott volna nekem ilyet. Sot!! Amikor latta hogy mar kicsit depressziv kezdek lenni kuldetett viragot haza hogy jobb kedvem legyen. Es eletemben nem kuldott meg nekem senki ugyhogy teljesen meghatodtam. Nekem segit is mindig es nagyon megerto! Es ez az egyik legfontosabb!

Fontos hogy all hozzad a masik mert ilyen beszolasokkal csak meg jobban letaszit ahelyett hogy tamogatna! Bele se merek gondolni mi lesz kesobb! Erzeketlen bunko!

A 4-es férjét se irigylem el tőle és látod mégis a harmadikat szüli neki...

Egyébként ebben a helyzetben a párod kéne,hogy melletted álljon! Elvégre ő is az okozója ennek! És elvégre az ő élete is megváltozik,hisz neki is lesz gyereke,nem csak neked!

Szia. Nem, ez nem depresszió, ezek teljesen normális érzések. A tv, facebook stb. elénk tol el teljesen hamis világot, ahol megdizájnolt mosolygós pocakos nőket látunk, akik a világon a legboldogabbak, de ez nem a teljes igazság, ez csak máz. Nyilván aki évekig próbálkozik a babával, számtalan csalódáson van túl, és terhes lesz az teljesen máshogy áll a kérdéshez, mint te akinek első hónapban összejött.

Én ugyanígy voltam, nagyon boldog párkapcsolatom van, mindenben támogat a férjem, egyébként a szüleim is. Nekünk is elsőre összejött a baba, és iszonyatosan megijedtem..mivel ez innentől már visszafordíthatatlan. Állandóan azon gondolkodtam, hogy nem kellett volna-e még várni? (de mire közel a 30-hoz?) Ugyanígy mint nálad nálam is elkezdődött a gyomorégés, ami a 4. hónapig tartott, semmi erőm nem volt, rosszul voltam. De megpróbáltam nem ezen kattogni, hanem racionálisan látni a dolgokat. A legtöbb ismerősöm évekig szenved mire összejött a baba, van aki már ki is csúszott az időből.

Hidd el a 4. hónaptól sokkal jobb lesz, meg fognak szűnni a rosszulléteid, és érezni fogod minden nap, hogy rugdos, hogy tényleg ott van a pocidban, és örülni fogsz neki. NEM KELL felhőtlenül boldognak lenni, mert ez egy hihetetlen nagy változás, amitől mindenki fél, és a legtöbb felelősséggel gondolkodó ember nem tud örömében ugrálni, ha közben tart a következményektől. Egyszerűen csak ne kattogj hülyeségeken, mivel már nincs értelme. Ez a baba ott van, tök mindegy, hogy jó döntés volt-e, hogy most volt-e itt az ideje, már mindegy. Ott van :) és vele kell törődnöd. Próbáld meg átvészelni ezt a rosszullevős időszakot, aztán pedig koncentrálj a babadolgokra, babaszobára.

Hajrá!!!!

Kedves Kérdező! Ne érezd magad rosszul, más is szokott így érezni. Nekem 4 hónapos a lányom akit imádok, de terhesnek lenni utáltam. Nagyon örültem, hogy lesz egy gyerekem, de a terhességet nem így képzeltem. Sokat hánytam, gyakran elájultam, később égett a gyomrom sokat, nehéz volt a hasam, a végén fájt már ahogy a baba rugdosott. Miért kellett volna jól éreznem magam a bőrömben? Alig tudtam aludni, éjszakánként 3x kellett kimennem wc-re. Szerintem az egész terhesség túl van misztifikálva. Csodálatos dolog világra hozni egy gyereket,de mondjuk ki a terhesség szívás és ráadásul mindenki egy szemét alaknak, rossz anyának tart mert nem élvezed ha terhes vagy. Röhej. A férfiak meg tényleg semmit nem tudhatnak arról, hogy milyen amikor nem a tied a saját tested. Mert bizony a terhesség alatt át kell adnod a babának lényegében.

A lényeg, csodálatos dolog történik veled, de ne érezd rosszul magad amiatt, hogy most még nem tudsz úgy örülni neki. Még nem láttad a babát, nehéz így lemondani a dolgokról. Amint megpillantod viszont értelmet fog nyerni az egész. Most, hogy nézhetem a kis arcát, megpuszilhatom szívesen mondok le miatta rengeteg dologról, de ez csak a szülés után alakult ki.

Szerintem egyelőre éld az életed, használd ki ezt a kis időt és fordítsd magadra, legyél sokat a férjeddel és ne aggódj, ha meglesz a kicsi minden a helyére kerül. Nálam az igazán mély szeretet és kötődés a szülés után alakult ki.