Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Ti meddig dolgoznátok a...

Ti meddig dolgoznátok a helyemben?

Figyelt kérdés

A 22. terhességi hétben járok, első baba, volt korábban egy missed abom.

Családi vállalkozásban dolgozom, irodai munkát végzek itthonról 8 órában. Megmondom őszintén, nem szeretem, nem nyújt sikerélményt, nem motivál cseppet sem. A férjem a cégvezető, jól keres, jól élnénk az én fizetésem nélkül is. A munkahelyi utódom már kiképzés alatt áll.

Nagyon szeretek itthon lenni, tenni-venni, kertészkedni, az állataimmal foglalkozni, vagy csak leülni egy könyvvel egy fél órára. Most a fészekrakóösztön erősödésével különösen.

Állandóan az motoszkál bennem, hogy jó lenne kiélvezni ezt az "utolsó" gyönyörűséges őszt, mielőtt teljesen megváltozik az életünk, de a munka unalma leszívja az erőimet, délutánra már semmi energiám semmihez.

Simán abbahagyhatnám a munkát akármikor, kizárólag a büszkeségem tart vissza tőle, hogy megfutamodjak. Még az is jobb lenne, ha csak napi pár órát kéne ülnöm a gép előtt, nem nyolcat.

Az első trimeszterben párszor bevéreztem mélyen fekvő méhlepény miatt, veszélyeztetett terhessé nyilvánítottak, de most jól vagyok.


2016. szept. 15. 09:02
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
70%
Jó, persze mindenki szeret otthon lustálkodni meg csak a hobbyával törődni, ez nem újdonság. Én addig dolgoznék, amíg bírok, de csak azért mert nem szeretem ha a férjem tart el, egyszerűen túl nagy ehhez az önbecsülésem. Ha te otthon akarsz lenni pihenni mond meg neki, nekem az jött le hogy nem zavarná. Akkor hajrá, ennyi.
2016. szept. 15. 10:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
79%
Buszkeseg...mire jo ez? Vannak erzesek, amik fontosabbak a buszkesegnel egy hazassagban.
2016. szept. 15. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
93%

No nem a büszkeség miatt, hanem magamat ismerve, ill. így a 2. gyerekkel még csak itthonról dolgozva, én nem jönnék el. De ez én vagyok.

Szintén családi cég, de én szerettem, szeretem csinálni. Mondjuk én vagyok az egyik "vezető", így van munka, kihívás, siker is. De én alapból ilyen vagyok. Engem alig tudott anno a doki az első gyerekkel szülésire küldeni. Aztán végül is jó volt babázni itthon. Viszont mire terhes lettem a másodikkal, pont akkor kezdett hiányozni a munka, addigra elég volt a kertészkedés, meg a háztartás. Így örültem,hogy úgy hozta az élet (a helyettesem kipotyogott), hogy igaz nagyrészt itthonról, de a 11 hónaposom mellett is dolgozom, amikor tudok. Most úgy vhogy egálban van. Háztartást is csinálom, meg dolgozok is.

A férjem ismer, tudja, hogy akkor érzem jól magam, ha van dolgom. És ez nem kizárólag a gyereknevelésre és a háztartásra terjed ki. Így ő támogatta,hogy itthonról dolgozzam már a Kicsi születése után 8 héttel. Látta,hogy ez nekem jó.

DE! Ha te úgy érzed,hogy inkább otthon lennél, és ennek nincs anyagi akadálya, akkor maradj!

2016. szept. 15. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
Addig, amig oromet okoz. Neked mar nem.
2016. szept. 26. 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:

A leírásból ítélve bármelyik pillanatban felállnál, csak egy kis ösztönzésre vágysz. Ne érezd magad rosszul, hogy kiélveznéd a babavárás minden percét!

Ha megtehetitek, ( és az egézségügyi állapotod is megkövetelné) akkor maradj otthon, és élvezd ki a szabad hónapokat még :) Mozgalmas lesz az idei év vége.


Ha szeretnél, akkor napi 4 órát is dolgozhatnál, akár három napot a héten :) Rajtad múlik, hogy mi lesz.

Tedd, amit szeretnél!


Boldog babavárást!

2016. szept. 27. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!