Babát várunk barátnőmmel és a barátaim elkezdtek furán viselkedni. Másnak is volt ilyen?

Barátnőmmel első gyermekünket várjuk, és nagyon boldogok vagyunk :)

Természetesen Férfiként igencsak kiveszem a részem a várakozásból, énekelek Párom hasához, segítek vásárolni, rendet rakni, babaruhát választani, egyszóval élvezem a dolgot és szeretnék minden segítséget megadni.

Egy problémám van ezzel, mégpedig az, hogy a barátaim nem nagyon értik meg. Ők még elég értetlenek ilyen téren, az ivászat és a bulizás jár folyamatosan az eszükben, se kutyájuk se macskájuk, 30 évesen albérletben laknak haverokkal, de ezzel nekem nem is lenne gondom, ha kicsit megértőbbek lennének velem szemben.

Állandóan azon problémáznak, hogy miért nem érek rá többet, miért nem megyek velük sörözni gyakrabban, majd jól megbánom a dolgot és szerintük túlságosan "ráfeszülök" a gyerekvárásra. Másrészről nevetségesnek tartanak a hátam mögött, és múltkor megjegyezték, hogy nekem a terhesség egy jó ürügy, hogy ne kelljen mással foglalkoznom csak magammal (wtf? :D ).

Természetesen heti 1-2 sörre (vagy bármire) mindig találkozom valakivel, de jelenleg több műszakos munkám van, ami amúgyis nehezen összeegyeztethető a szociális élettel, most ráadásul munkahelyet is váltottam, emiatt is futkosnom kell sokat, szerintem teljesen érthető, hogy kevesebb időm van jelenleg, és ezt a kevesebb időt a barátnőmnek fogom szentelni, mert látom, hogy boldoggá teszi a viselkedésem és szerintem ez a legfontosabb.

Nem szeretném hanyagolni a barátokat sem, de már bevallom kezdem unni, hogy magyarázkodnom kell nekik nap mint nap, hogy épp miért nem érek rá, illetve hogy ez nem személyük ellen szól. Páromat is szidják, mintha miatta "vesztenének" el.

Ja, amikor találkozunk nem folyamatosan a gyerekről beszélek, mert azt tudom hogy zavaró lehet.

Nektek is nehézségeken ment keresztül a barátságotok ilyen időkben? Mit lehet ezen tenni? Ez azt jelenti, hogy a problémázó emberek nem is igazi barátok?