Megijedt a párom a gyerekvállalástól, mit tehetnék?

Már vagy fél éve téma nálunk ez az egész, mivel valójában már semmi akadálya nem lenne. Talán annyi, hogy picit tartunk tőle mindketten (a vele járó változástól és felelősségtől), és ezért nem mondtuk még ki azt, hogy na akkor "most". Párom korábban már azt is mondta, szóljak, ha úgy érzem, hogy készen állok rá. Amikor pár hónapja tesztet kellett csinálnunk, ő akkor se volt ideges, inkább csak szimplán kíváncsi. Amint mondta is, akadálya nincs, részéről innentől már jöhet, akkor ugyan min idegeskedjen. Szóval ő valahogy így állt hozzá már eddig is. 33 évesen azt hiszem érzi, hogy itt lenne az ideje. És igazából tettünk is érte az utóbbi időben, "hátha" becsúszik. De nem... És hát az utóbbi hetekben már egyáltalán nem is védekezünk. Először még néha-néha megkérdezte, hogy akkor mi legyen, elmehet-e bennem. Az utóbbi időben már azt se. Sőt, ő volt az, aki 3 napja még arról győzködött, hogy kipróbálhatnám azt a barátcserje kapszulát (én mondtam neki, hogy van ilyen), hogy biztos rendben legyenek a hormonjaim, mert sanszos, hogy azért is nem csúszott be eddig. Viszont 1 hete szinte napi szinten együtt vagyunk, és hát tegnap este talált mondani egy olyat, hogy azért vigyázhatnánk jobban is. Persze ezen kiakadtam, szerintem jogosan. Mondta is később, hogy beszéljük meg mi bánt. Tudta, hogy mi az. Rögtön mondta is, hogy nem komolyan gondolta, meg a fáradság beszélt belőle. Aztán ma reggel én hoztam fel a témát. Jajj, nem úgy gondolta, tényleg ne haragudjak. Én úgy gondolom, egyszerűen csak hirtelen megijedt ettől az egésztől. Talán komolyan belegondolt, hogy ha ilyen sűrűn együtt vagyunk, most aztán tuti összejön. Eddig csak annyira foglalkozott vele, hogy kérdezte, hogy na megjött vagy nem? Mindenesetre aggaszt ez az egész. Most mit csináljak? Mondjam neki, hogy akkor innentől védekezünk és kész? Vagy bízzam rá a döntést? Esetleg adjak neki időt? Mi lenne a helyes ebben az esetben?