A barátnőm 20 évesen fogamzásgátló szedése mellett let terhes. Mikor kiderült teljesen magába fordult azóta alig eszik, csak fekszik és sír. Volt veletek hasonló? Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben? 21/F

Ne haragudjon senki, gondolom én is le leszek pontozva, de nekem is az a véleményem: amíg ő nem dönt úgy hogy jöhet a baba és akarja, addig vetesse el. Mert hiába írod, hogy igazából gond nem lenne és nem akar abortuszt, de hogy akar 9 hónapig így élni? Utána mit akar a gyerekkel? Ugyanígy fogja gondozni, mint ahogy most áll neki? Ne haragudj, de nem látom ennek nagy jövőjét. Igen, van idő, hogy átessen ezen, na de mi van ha nem gondolja meg magát? Mi van, ha nem vigyáz magára és baja lesz a gyereknek? Azzal hogy fogtok együtt élni? Ezek olyan kérdések, amik ha tervezett egy terhesség, akkor természetes rá a válasz, de így. Ezek szerint a bnőd nem stabil érzelmileg, hogy egy babáról is gondoskodjon...

DE: én nem ismerem, csak ebből a pár sorból!!! Ezt neked/nektek kell eldöntenetek! Remélem minden renben lesz és számotokra a legjobban alakul a helyzet!

Én azt gondolom, hogy attól, hogy nem akarja elvetetni, még igenis megviselheti egy nem kívánt/ tervezett terhesség.

Hány hetes most? Mikor derült ki? Szerintem tök természetes, hogy ki van bukva, majd helyrejön. Hogy mikor? Nem lehet tudni, de biztos vagyok benne, hogy mire szülni fog, addigra készen áll majd rá.

Terhesen amúgy is érzékenyebb az ember lánya, és a hormonoknak nem lehet gátat szabni, mikor kiborul a bili.

Szerintem még egyszer üljetek le, (még utoljára, aztán ne nyaggasd vele) beszéljétek át, hogy tényleg szeretné-e ezt a babát (felnevelni is), vagy csak nem akarja elvetetni, még mindig fennáll az örökbeadás, ezt ne felejtsétek el. Iszonyú nehéz elvetetni egy kisbabát, még akkor is, ha ez tűnik a legjobb megoldásnak.

Persze, hogy ki van akadva, nyilván nem szeretné, hogy abortusz legyen, de egyszerűen nem készült fel rá, pláne, hogy még gyógyszert is szedett.

Legyél vele türelmes, megértő, kérdezd meg, hogy mire van szüksége, hagyjad egy kicsit inkább rendezni magában a dolgokat, vagy segítsd át valahogy ezen a helyzeten, talán meg tudja mondani, hogy mivel tudsz segíteni. Sokszor az is elég lehet, ha csak mellé fekszel, és átöleled, had sírja ki magát. Én ezt tenném a helyedben.

A legjobb, amit tehetsz, ha átöleled és megmondod neki, hogy ha nem érzi magát késznek, és nem akarja megtartani, akkor is mellette állsz.

Nekem úgy tűnik, te inkább akarod, mint ő, és ez így nem jó.

Az se, mikor a nő akar gyereket, a párja nem, és ennek ellenére teherbe esik. Csakhogy akkor szakítás után (meg úgy általában élete hátralévő részében) az anyjával marad a gyerek, aki akarta és várta őt.

Ebben a helyzetben is rámehet a kapcsolat, és akkor mi lesz? Ő ott marad egy babával, akit nem akart, vagy te fogsz felnevelni egyedül egy kisgyereket?