Utálok terhes lenni, de miért?

Aha lehet ez a baj, nincs inger körülötted

Keress a közeledben kismamákat, jársz kismamatornára vagy más közösségbe?

Egyrészt ez mindenképp jót tenne, lehet hogy mással is találkoznál aki hasonló helyzetben van, ugyanígy érez.

Másrészt nem csak babás közösségbe kéne járnod hanem máshová, egy tanfolyam egy, szakkör stb. Felnőtteknek is lehet ilyet.

Szerintem azzal lesz a baj h mosta csak kismama vagy meg feleség és kicsit elvesztetted önmagad. :)

Ne ess kétségbe!! Próbálj több ingert keresni magad körül és megkeresni a pozitív dolgokat körülötted.

Na és persze pároddal egymásra hangolódni, egy romantikus kirándulás, vacsi, közös program..

Én nem vagyok kismama nem tudom földrajzilag merre laksz de ha segít az h kibeszélheted ezt valakivel írj privátot :)

Barátaid, barátnőid vannak?

Igen, akkor biztos, hogy a körülmények miatt. Nekem fordítva volt, előtte dolgoztam, mászkáltam mindenfelé még terhesen is, aztán otthon"rekedtem" egy sírós, nyűgös babával/gyerkőccel 3 évre... Párom persze dolgozott, "élte az életét".. én meg segítség nélkül... Akkoriban nekem is voltak mindent megkérdőjelező gondolataim... AZtán a nagy ovis lett, én dolgozom, úton a kistesó, már mindjárt más, és csak remélem, hogy nem lesz minden ugyanolyan.

Próbálj meg minél többet kimozdulni, akár pároddal, ha végzett a munkában, akár kismamákkal ismerkedni.. A társaság nagyon fontos, a 4 fal "megöli" a legtöbb embert...ritkán hallok olyat, hogy valaki tök jól érzi magát otthon a babával tök egyedül(!!), úgy h nincsenek rokonok, barátok a környéken sem és a párja reggeltől estig dolgozik... Próbáljatok most változtatni... Első terhességnél amúgy is jön a sok aggodalmas gondolat, "valóban alkalmas vagyok-e erre, már nincs visszaút, egy életen át felelős leszek érte" - természetes, hogy ezek most nyomasztanak, és úgy látom, egyedül vagy ezekkel a problémáiddal, de javaslom, hogy beszéld ki őket a párodnak, jobban fogod magad érezni.

Természetes az aggodalom, szerintem semmi "kóros" nincs benne, lehet, hogy 2-3 hét múlva meg rózsaszín köd lesz, és elmúlik az átmeneti hullámvölgyed.

Kedves 16os! Nincs ezen semmi megkövezni való :)

Csak a filmekben van az a nagy rózsaszín köd, nekem anyukám mondja mindig, hogy mondhat bárki bármi az egy idegen ember akkor is amikor kijön, hiába te szülted, hiába a te gyereked, még nem ismered. Én 16 hetes terhes vagyok, a férjemmel külföldön élünk és csak anyukám és ő van itt nekem. Nem dolgozom, mert vészes hányós vagyok, 15 kilót fogytam, kb semmit nem rudok megenni, mert kihányom vagy úgy ég a gyomrom, hogy még aludnom is ülve kell, ráadásképp epés vagyok így amiatt is szigorú diétán vagyok ... Magát a terhességet rühellem. Valami baromi nagy csoda kell, hogy én ez még egyszer bevállaljam ÉS haza kell miattam költözni ugyanis ez alatt a 4 hónap alatt is annyra bezárkóztam, mert a férjem napi 18 órákat dolgozik és egyedül ülök a 4 fal közt minden társaság nélkül egy idegen országban, se TV se semmi és a legközelebbi város is minimum 20km. Ne csodálkozz drágám ha ilyeneket gondolsz, én is azt hittem megőrülök, 1 hónap múlva költözünk is haza. Nem simogatom a hasam, nem beszélek hozzá és olyan mintha az óceán fenekén lenne 10.000Kmre ... ugyan várom, higy megszülessen nagyon is és már most imádom, de valahogy nem tudom elképzelni azt, hogy én anya leszek vagy bármi. (Tervezett baba)

Nem tudom merre laksz, mi pestre fogunk visszaköltözni szval ha július végén még szeretnél társaságot akkor nyugodtan keress meg :)