Elvetessem? Nagyon tanacstalan vagyok.6 hetes terhes vagyok talan mar a hetedik.5 hetesen mutatta az orvos ultrahangon, hogy a petezsak latszik es benne a szikholyag amibol fejlodik a baba.

Szia!

Látom, rengetegen éreznek Veled együtt. Ami tény, sohasem tudhatod, hogy mikor döntesz jól az életben és mikor rosszul. Sajnos ezzel mindenki így van!

Nekem már van egy 20 hónapos kislányom és most várjuk a másik babát (16 hetes vagyok). Egy dolog biztos, a legszebb ajándék, amit az élettől kaphatsz az egy gyerek! Annyi örömet okoz, amennyire senki nem képes! Mikor azt mondja először, hogy anya, az a világ legszebb érzése!

Nehéz a döntés, tudom, de a szüleid támogtásával sikerülhet gyönyörű életet varázsolnod a picivel (ha úgy döntesz, hogy egyedül apa nélkül felneveled)! Az apa meg tutira rájön, ahogy először meglátja a kisbabábát, hogy a legnagyobb butasága az volt, amikor arra kért, hogy vetesd el! Ilyenre senki nem kérhet, ez csakis a Te döntésed! Ha szeret, a "bajban" is szeressen!

Nagyon drukkolok Neked és szívből kívánom a legjobbakat!

Anna

Szia!

Nekem van már egy kislányom. Az apja hét hónapos terhesen elhagyott minket. A lányomat szüléskor látta utoljára, azóta sem. Pedig tervezett baba volt. A párom mégis megijedt és cserben hagyott minket. Öt év telt el azóta. Volt egy pár kapcsolatom. Hosszabb is, rövidebb is. már feladtam a reményt, hogy nekem "normális" életem lehessen, amikor is megismertem a mostani páromat.

A legelső együttlétünkkor terhes lettem. Mivel nagyon rendszertelen a mensim, ezért kilenc hetesen derült ki, hogy babát várok. A párom azonnal azt mondta, el kell vetetni. De én nem akartam. Naponta hallgattam, hogy mindenkinek az életét tönkre teszem magam körül, leginkább az övét, stb.

Kegyetlen hetek voltak. Nem tudtam, hogyan döntsek, hiszen a páromat alig ismertem. A családját egyáltalán nem és ő sem ismerte az enyémet.

Nem tudtam, hogy igazából milyen háttért tudunk teremteni, vagy, hogy együtt maradunk-e egyáltalán.

Párom a mai napig azt mondja, hogy nem azért van velem, mert gyereket várok, hanem, mert szeret, de higgyem el, ha úgy alakul a helyzet, őt nem fogja érdekelni, hogy gyerek, vagy nem gyerek. Ő akkor lelép.

Tudom, érzéketlen és faragatlan egy tuskó, de az enyém....

Megtartottam a babát. Nem érdekelt, hogy mit fognak rólam gondolni, nem érdekelt, hogy egyedül maradok. Egy gyerekkel már megcsináltam a csodát, akkor a másikkal is képes leszek rá.

A kapcsolatunk még tart, de sosem lehet tudni, hogy meddig.

A legjobban azt utáltam, hogy szűkségem lett volna segítségre, a családomra, de senki sem törődött velem. teljesen magamra maradtam és a döntést egyedül kellett meghoznom.

Boldog vagyok, hogy megtartottam. Hatalmas lehetőséget kaptam és én éltem vele.

Amikor a pocakomban megmozdul, mindig arra gondolok, hogy ugye, hogy ugye?!

Az anyaságtól szebb, jobb dolog nem igazán történt velem.

34-éves vagyok, tudom, hogy mire vállalkoztam.

Ne vetsed el. Ha megszületik a kicsi, rá fogsz jönni, hogy Ő mindennél többet ér! Nincs fontosabb, mint egy gyerek az ember életében. Isten adta, VAN! Nézd meg ezeket a képeket:

[link] Már odabent is igazi kis emberke! Ugye, nem akarod megölni?

Senki sincsen a te helyzetedben, nem látjuk át a tényleges helyzeted. Amit ide leírtál az édes kevés egy döntéshez.

És alapvetően mind kismamák, vagy anyukák vagyunk. Ne hallgass ránk. Magadra hallgass. Az érzéseidre, a szívedre. Ezt a döntést magadnak kell meghoznod. Nem könnyű, nem is egyszerű. De biztosan jól fogsz dönteni.

Én úgy gondolom, hogy csak és kizárólag Te tudod, hogy mik voltak a körülmények, az érzések, stb. Bár alapvetően babapárti vagyok, mégis azt mondom, hogy JÓL DÖNTÖTTÉL!

És csak Te tudod, hogy miért!