Akik nem tervezetten estek teherbe, hogy fogadtak a dolgot? Na es a parotok?

Azért ez számomra nagyon visszatetsző, hogy közli: a cuccaid az ajtó előtt fognak várni!

Leírom, nálunk hogy volt...

Viszonylag friss kapcsolat, nem éltünk még együtt. Mivel a nagyobb biztonságú védekezési módszereket különböző okokból elvetettük, így maradtak a kevésbé biztonságosak, annak tudatában, hogy ebből bizony lehet baba, csak idő kérdése... (Későbbre terveztünk közös gyermeket.)

Amikor a védekezés hatékonysága került szóba, a párom elmondta, hogy a döntés elsősorban az enyém, hiszen az én testemről van szó, de ha rajta múlik, ő szeretné megtartani a babát. (Ugye ez azért picit más, mint annak belebegtetése, hogy kirak az ajtó elé...)

A teherbeesésem előtti hónapban, amikor mondtam neki, hogy megjött, akkor elmondta, hogy egyszerre érez megkönnyebbülést ÉS csalódottságot.

Aztán a következő hónapban nem jött meg... mint később kiderült, volt egy soron kívüli ovulációm a ciklus elején, így a naptármódszer nem működött hatékonyan.

A pozitív tesztnél mindketten megijedtünk. Azt hiszem, én jobban... átbeszéltük a lehetőségeket, az ÖSSZESET, tehát nem kerülgettük az abortusz témáját sem, hanem mindketten elmondtuk, hogy hogyan viszonyulunk hozzá racionálisan és érzelmileg. KÖZÖSEN arra jutottunk, hogy semmiképpen nem szeretnénk elvetetni, hanem megoldjuk a dolgot. Az első napokban beszéltünk néhány megbízható barátunkkal is, akikről biztosan tudtuk, hogy nem ítélkeznek, hanem a mi döntésünket tiszteletben tartva támogatnak. Jól jöttek a külső visszajelzések, mert olyan külső szempontok is megjelentek, amikre mi nem gondoltunk.

Néhány hét kellett az első sokk feldolgozásához, most már túljutottunk az első trimeszteren, és várjuk a babát.

Viszont egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy HA a páromnál bármiféle hárítást, kettős kommunikációt, kommunikációképtelenséget, a saját véleményének egyoldalú deklarálását tapasztaltam volna, akkor én nem szülnék neki gyereket. Azért vállaltam a babát, mert a párom mindenben partner, tudom, hogy számíthatok rá.

Szia! Mi hàrom ès fèl ève vagyunk együtt ès most vagyok 10 hetes terhes..egyàltalàn nem volt a tervbe. De együtt èlünk màr 2 ève szeretjük egymàst, amikor kiderult, ogy bizony baba van a dologba, akkor nagyon lessokolódtunk. Megszakitàsosan vèdekeztunk vègig. A pàrom fel is hozta az abortusz gondolatàt, hogy vegyem fontolora de megmondtam neki, hogy felejtse el vele vagy nèlkule de megtartom a babàt! :) Termèszetesen pàr nap alatt lehiggadt, ès nagyon vàrja mostmàr ö is! :)

Elkisèr minden vizsgàlatra, vèrvètelre, sokkal figyelmesebb, mint volt elötte!

Adj neki egy kis idot ha kèsz tènyek elè àllitod, hogy terhes vagy, akkor majd màs lesz. Lehet, hogy nem a legpozitivabban fog rà reagàlni DE akkor neked kell feltenni a kèrdèst magadban, hogy egyedul is vàllalod-e a kicsit, ès, hogy kit vàlasztasz, a gyereked vagy egy fèrfit, aki nem is tudja mèg, hogy akar-e valaha babàt?!

HA! èn a te helyedben lennèk, ès jól àllnèk anyagilag vagy valakinek a segitsègère szàmihatnèk mèg, akkor megtartanàm, ès ha az apa abszolùt ellenzi, akkor elmennèk vagy öt kuldenèm el, de kènyszerbol ne maradjon, mert akkor lelèp pàr èv mùlva, az meg mègrosszabb lenne.

ö az az ember, akivel gyereket tervezel, ès akivel jovokèped van? Neki te vagy az a nö? Szereted elèggè?

Rengeteg kèrdès van, amit àt kell beszèlnetek! Hajrà! :)