Tényleg ennyire borzasztó a gyerekvállalás?

Engem is riogattak, hogy a gyerekvallalas igazából egy istencsapása. Csak hetekig, minden éjszakát atüvöltő babakrol hallottam, vérző mellbimbòròl, hasfajos gyerekek idegtépő sírásáròl szólt a fáma, napi 1-2 óra alvással, amit a legtöbb kismama 14 részletre elosztva aludt.

Namarmost a gyerekem nem sírós. Sír, ha álmos, vagy fáradt és ennyi.

Majdnem 7 órát alszik egybe, könnyű altatni is.

Nem szoptatok, nem vérzett a mellbimbom.

Hajat mosni meg akkor megyek el, amikor elaludt, fürdőbe beviszem a Bebiőrt, ha felebred, máris ott vagyok.

Nehogy azt hidd, hogy annyira fárasztó! A legtöbben tuldramatizálják, nem tudom miért, talán olyan típusok, akik azelőtt tervszerűen éltek, aztán nem bírják ki, hogy a gyerek nem egy terv. Sok rugalmasság kell.

Attól meg kár megijjedni, hogy sír a gyerek. Ez a dolga, örülni kell neki, mert azt jelenti, hogy kommunikatív. Neked annyi a feladatod, hogy a legtobbszor eltalald miért csinálja. Ha párszor nem jön össze na bumm, ki nem hibázik? :)

Könnyű szülést és jó babazast nektek!