Normális vagyok? Szívből örülök a gyereknek, pedig tudom, hogy egyedül fogom felnevelni.

Igen, normális vagy :) Egy gyermek áldás és nagy boldogság. Bár nem tudom mennyire lehet nehéz egyedül felnevelni őket, biztos nem könnyű, de ha érzed magadban az erőt akkor úgy lesz jó, ahogyan te jónak látod :)

Gratulálok a babához!

5 hetes km

Normális vagy, örülj a babának tényleg, biztos menni fog egyedül is.

Viszont azt az egyet nem értem, hogy miért vagy a baba apjával, és főleg miért tervezed, hogy vele maradsz? Mi a jó ebben a helyzetben? Kényelmi szempont, hogy ja, néha összejöttök egyet kiélni az ösztönöket? Mert ha az ember nem szereti a másikat, akkor ez csak ösztön... persze, ilyen is van, értem én, csak fura.

Maradi vagyok, a szerelmi házasságokra esküszöm, meg arra, hogy amit lehet javítsunk meg, amit nem lehet (mert már nem akarjuk), akkor ne szenvedjünk vele...

gyt-re se leszel jogosult?

amúgy természetes érzés egy gyermek igazi boldogság egy igazi anyának.

csak pont a gyermek már most sokat fizet érte...nem lesz normális csaádja, apja, apa mintája, családmintája, nem minden a jelenlegi stabil anyagi háttér..

dehát születtek már rosszabb helyekre is gyermekek, mégis boldogak :)

Márpedig valamiért kétely van benned... feltettél egy kérdést, mert megerősítésre volt szükséged.

"Normális vagyok? Mit gondoltok?" - kérdezed idegenektől. Ha boldog vagy ebben a helyzetben és állapotban, akkor most mi ez a megingás?

Ha nektek bejön a különélés (bár kihangsúlyoztad, hogy "kapcsolatom nem valami jó", ez is elég beszédes ám...), akkor az a lényeg. Mondd ki magadnak, igen, normális vagyok. S ennyi. Ha nem jön be mégsem, akkor meg ne bizonygasd, hogy márpedig hű de jó, hanem lépj, változtass, ne csapd be magad.

Akárhogy is lesz, jó egészséget kívánok!

szóval szülsz magadnak a magad örömére még egy gyermeket.

tégy róla akkor, hogy a gyerek is boldog legyen.