Volt olyan akit a párja elhagyott terhesen? Foglalkozott a gyerekkel? Hogyan vészeltétek túl?

Először ő hagyott el, aztán visszakönyörögte magát, utána én mutattam meg neki, hogy merre van az ajtó. Az okokat most hagyjuk, a kérdés szempontjából nem lényeges.

Nem bánom, hogy így történt. A gyerekkel eleinte nagyon akart foglalkozni, de képtelen volt normálisan hozzáállni. Hazajöttünk a kórházból a babával, egy hét múlva jött, hogy ő megnézi. Megnézte. Két nap múlva hívott, hogy szeretné látni, ahogy fürdetem. Jó. Mondtam neki, hogy hatra jöjjön. Hétkor felhívott, hogy még nem tudott elindulni, de várjam meg. Nyolcig vártam, aztán megfürdettem és lefektettem a babát aludni. Kilencre megérkezett, és elkezdett nekem pattogni, hogy én nem vagyok képes megérteni, hogy neki dolga van, és nem csak a seggét mereszti itthon, mint én. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokat még eljátszott párszor, egy idő után megmondtam neki, hogy ebből elég volt, főleg abból, hogy folyamatosan azt duruzsolta, hogy nem is foglalkozom rendesen a gyerekkel. Miközben ő néha-néha beesett, általában késve, megnézte, nekem beszólt párat, és elment. Egyszer elég csúnya szavakkal mondtam neki, hogy ha nem tud normálisan viselkedni, akkor inkább ne is jöjjön. Azóta nem jön. Nyolc éve nyugtunk van tőle :) Nem bánom, idő közben felépítettem az életünket nélküle, és köszönjük szépen, remekül vagyunk, pár évvel később férjhez mentem, a fiam őt tekinti apjának, hiszen a vér szerintit nem is ismeri, nem is kíváncsi rá. Jobb ez így mindenkinek. Mármint az apának nem tudom, de az nem is érdekel. Nekünk tökéletes így :)

Első! Minden elismerésem! Nem lehetett könnyű!

Kedves kérdező! Gyermekkori barátnőmet elhagyta a párja tavaly ősszel, amikor kiderült, hogy terhes. Mondván, nem érett meg rá (40 éves) még, meg különben is, tuti nem az övé, vetessék el. Persze a lány hajthatatlan volt, nem is kereste, 20.héten előkerült apuka, hogy ő meggondolta magát, azóta újra együtt vannak és várják a babát... Én ezt nem néztem volna el..