Érkezik a kistesó. Féltékenység? Többi lent.

A te részedről lehetséges, éppenséggel az a normális, ha egyformán szereti-neveli az anya a gyermekeit.

Mindenképp lesz testvérféltékenység. Mondjuk nem írta, mekkora a nagytesó.

Nálunk ikrek a nagyok, és amikor a kistesót vártam, a vége felé elfordultak tőlem... :( Apásak lettek, őt hívták még éjjel is. Ekkor 2,5 évesek voltak.

Amikor a kicsi megszületett, újra elfogadtak és igényeltek engem, de mindenki mással agresszívek lettek. Ha valaki jött hozzánk, megdobálták játékokkal, ami a védőnő meg mondjuk a dédszülők esetében eléggé kínos volt.

Szinte mindig egyedül voltam velük, apa késő estig dolgozik, oviba még nem jártak akkor az ikrek. Olyanokat csináltam, hogy pl. a kicsit pelenkáztam, szoptattam, de közben a nagyokhoz beszéltem, rájuk (is) néztem. Este úgy altattam őket, hogy a nagyok szobájába vittem át a kicsit, ő szopi közben ott elaludt, és csak utána tettem le a kiságyba, ha már mindhárom aludt. Hajnalban pedig hagytam, hogy hozzám szaladjon és az ágyamba bújjon valamelyik nagyfiú, ha úgy jött ki. Sokat kell a nagyot ölelgetni, sokat kell vele foglalkozni, és mondogatni, milyen jó, hogy van testvére. Ezek enyhítenek a féltékenységen.

20 hónap van a 2 gyerekem, között. Egyformán szeretem őket, ez lehetséges :)

Az elején igen, kevesebb idő jutott a nagyra. A pici hasfájós volt, nagyon sírós volt, volt, hogy este 1-2 órát ringatni kellett, mire sikerült elaltatni, szóval eléggé K.O. voltam kb 2 hónapig. De aztán beállt minden, és mindkettőre jutott már idő.

Féltékenység...Úúúú... Eleinte csak megitta a tápszerét, a teát, meg kidobta a kukába a cumiját.

Amióta a kicsi is megy és játszik (3 éves a nagy, 15 hós a kicsi) az van, hogy mindegyiknek az kell, ami a másiknál van, megy a huzakodás, a visítás. A nagy sokszor üti (próbálja titokban) a kicsit, löki, nyomja.