Kistesó és nagytesó féltékenység. Ti hogy oldottátok meg?

Szia!

Az én lányom is ennyi idős,öcsike 3 és fél hónapos.

Csak annyit tudok mondani,hogy KITARTÁÁÁÁS! :)

Nálunk is teljesen ugyanez volt,kb.1-másfél hónapja "kaptuk vissza" az igazi lányunkat.

Tényleg csak az idő segít,neki is meg kell szoknia az új jövevényt.Az elejétől szerette,de mostmár imádja.

Én is azt hittem hogy megőrülök,de szerencsére most már normálisak a napjaink.

Üdv!

Szia!

Én nem tudlak biztatni sajnos :(

A nagyobbik lányom ugyan még csak 2,5 éves múlt, a kicsi pedig 11 hónapos, de rettenetes testvérféltékenységtől szenvedünk. Igazából ha csak hisztisebb lenne nem is bánnám, de sajnos üti-veri a kicsit, fellöki, megrugdossa. A szakemberek türelemre intenek, elvileg csak kitartás kell hozzá, de egyre nehezebben bírom látni, hogy a kicsi szenved a folyamatos bántástól, a nagy meg szenved mert nyilván nem nézem jó szemmel.

Pszichológusnál is voltunk, ő azt mondta, hogy nem számít ilyenkor az apa, nagymama sem, a helyzeten az javít, ha az anyuka minden nap ugyanakkor eltölt fél-egy órát a naggyal úgy, hogy csak kettesben vannak (még apuka sincs a láthatáron, szóval tényleg senki).

Mindenesetre én is kitartást kívánok, remélem, hogy az idő javít ezeken a dolgokon, és hidd el, ha csak hisztisebb, akkor az még a "jobbik" megnyilvánulása a féltékenységnek...

Nehéz és még nehezebb lesz, ahogy nő a kicsi.

2,5 éves múlt a nagyobbik lányom, 15 hónapos a kicsi. Az eleje könnyű volt olyan szempontból, hogy a kicsi evett-aludt, így a nagyobbikkal sokat tudtam játszani. A kezdetektől mindenbe belevontuk, segített pelenkázni, bekente a kicsi popsiját, hozta a ruháját, a cumisüveget (később), fürdetni is segített, hasznosnak érezte magát. Aztán mikor a kicsi megtanult fél évesen helyet változtatni, kezdődtek a gondok. "az az enyém" "azzal nem játszhat" "az az én játékom"...stb és mai napig kikapja a kezéből. Néha megüti, fellöki, akkor már magától megy a bünti helyre. Vannak jó időszakok is, amikor együtt szaladgálnak, játszanak, jókat kacagnak. Pláne este vagy reggel. A nagy odaül a kiságyához, és bepakolja a játékot (van amikor este és ennek nem igazán örülök), vagy odaül mellé az ágyhoz és épít, volt hogy kérte tegyem be a tesó mellé, és ott játszottak még vagy fél órát együtt. Tudom, dackorszakát éli, és ezért durvább néha az egész féltékenység, de pl ha idegen gyerek csúnyábban szól oda a tesójához (erősebb hangon), szó nélkül megvédi és itt látszik hogy kötődik hozzá és szereti. Van amikor elkezdi ölelgetni, bár a kicsinek nem igazán tetszik, pláne mikor ráfekszik a nagy. Most kezd kicsit könnyebb lenni, de egy bő fél év igen húzós volt. A nagyobbik lányom nem csak a kistesóra irígy, ezért nem tudom csak erre fogni. Korral is jár.

A bünti legyen meg, légy következetes, beszélgess vele, és még ha úgy látod semmit nem ér, hidd el, idővel beérik.

Néha nálam is szakad a cérna, mikor 20szor szólok rá, és a végén kiabálnom kell, de elmagyarázom, hogy ez neki sem és nekem sem jó, elkerülhető lenne, ha szót fogadna.

Tényleg KITARTÁS!!!!

Minden jót és sok erőt!

szia, szerintem csak az idő segyt, meg a türelem, meg a megértés....persze ezt így könnyű mondni, néha én is a hajam tépem (meg tépném az övét ;)). nálunk a nagy 3,5 éves lsez, a kicsi meg 8 hónapos. nálunk az elejétől gázos, mostanábanvannak megnyilvánulásai, amiből lehet tudni, hogy szereti (közben persze utálja is). De még kmindig mondja, hogy nem szereti, meg stb....ő is extra nyüssz lett....hát nem egyszerű, de gondoljunk bele a helyzetükbe, mi örülnáéknk, ha hirtelen elvesztenénk az egyke szerepünket, és mindig a kicsihez kellene igazodni? most halkan, mert alszik, mindjárt megyek, cwsak előbb megszoptatom, most nem tudok menni, mert a kiicsi épp blablabla. unalmas ezt hallgatni gondolom, és az még rosszabb, hogy mindez a figyelem valamilyen fokú elvesztésével jár, ez termlészetes, hisz nincs két feje és 8 karja az anyának se, de ezt nehéz lehet feldolgozni....próbáljunk odafigyleni a pozitív dolgokra, és azt nagyon megdicsérni , nálunk legalábbis ez válik be. ha ad egy akármit a kicsinek nagy ritkán, vagy megpuszilja, még ritkábban, akkornagyon megdicsérem. ill. ha nagy ritkán nyugodt napunk van, mindig elmondom, hogy most mennyire boldoggá tett, hogy ilyen jól kijöttünk egymással. satöbbi.

kitartást mindenkinek!

Szia!

Nálunk két éves volt a fiam, amikor a hugi megszületett. Most 3,5 és 1.5 évesek. Nálunk minden jól megy, nincsenek hisztik, és nem is voltak. Az tény, hogy az elején én megszállottan ragaszkodtam ahhoz, hogy a fiammal sokat együtt legyek. Minden nap 1 órát kettesben voltunk, odajött-odaült, amikor szoptattam, sosem zavartam el. Amíg hugi csak evett és aludt, addig a fiam volt első helyen. Ahogy nőtt a kicsi úgy szépen megszokta a nagyobb, és egyre lelkesebb lett.

Szerintem tölts több időt a lányoddal, mert nem apáról, meg nagymamáról szól a féltékenység, hanem rólad és a lányodról. A gyerekek miattunk olyanok amilyenek. Ezt sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Próbálj valahonnan egy kis energiát meríteni(valami titkos helyről :) ) és hajrá!

Kitartást hozzá!

Ahogy nő a kicsi, egyre nehezebb egyébként, szerintem...mármint nem feltétlen a féltékenység, hanem úgy általában.

Nehéz a kis korkülönbség....

Szép estét!

ui: Magadra is szánj egy kis időt, mert különben nem fogod bírni cérnával!

hajrá csajok! :)