Van aki nem szerette/szereti a terhességet?

Nekem nem volt vele bajom. Ugyan úgy csináltam mindent,nem fájt semmim,rosszul se voltam és a mozgással se volt bajom.

A szülésben ,nálam császár volt, meg semmi jót nem látok a végeredményen kívül.

A másodikat nem szerettem. Az elsővel semmi bajom nem volt, csak nőtt a hasam.

De a második szörnyű volt. Mindenféle bajom vol: visszér, bedagadt láb, aranyér, szeméremcsont fájdalom 3 héten kersztül, h mozogni alig bírtam, diétáznom kellett, mert határeset lett a cukorterhelésem, a hasam 3 m séta után le akart szakadni, annyira fájt, h le kellett ülnöm, egy gyalog 15 perces utat 1 óra alatt tettem meg. Alig vártam, h megszülessen a lányom!

:)

Én sem szerettem, mert nem volt meg az a tökéletes terhesség érzése, feküdnöm kellett 8 hónapot veszélyeztetettként. Ha már fél óránál többet sétáltam, azonnal görcsöltem.

Nem sírom vissza a pocakos időszakot, és nem is tervezünk több gyereket, nagyon megviselt a sok kórház, fekvés.

Nehéz, nekem legalább is. Lelkileg és testileg is. volt egy vetélésem, aztán az újjal rózsaszíneztem, nem találták a szívét először, brutálisan rossz lett a kombinált tesztünk, amniocentézisünk volt, be is véreztem már egyszer a folyásom miatt, kétszer voltam durván felfázva.

A vetélés után kiderült egy véralvadási gondom, ami miatt most minden nap szurit ad nekem a férjem, ami fáj, és felpúposodik és utálom. És nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy valaki adjon rá egy szakorvosi javaslatot, hogy ne havi 5000-ért vegyük meg.:/

Aztán megszüntették a szerződésemet, veszélyeztetve a gyedem.

És közben ugye voltak a szokásos dolgok, mint hogy 4 napig nem tudsz vécézni, vagy végighányod az első trimesztert. Macskánk van, de nekem negatív a toxoplazmózisom, így havonta azt is nézetni kell. Terhességem előtt sosem voltam beteg sem, azt sem tudtam, ki a háziorvosom:D

Az életem is megváltozott, már nem bírom a nagy túrákat, a hangos mozit, de ez zavar legkevésbé, mert lesznek majd másfajta programok.:)

Végül mind megoldódott eddig, de azért az ember nem felejti el a folyamatos stresszt. a férjem viszont csodás, mindig mindenben mellettem van 100%-ban.

De kitartunk, amíg bírunk! Ha majd nem bírunk,megint sírunk egy picit és megyünk tovább!:)

24 hkm

9,

Leiden és Clexane?

A harmadik hónapnyi adag szedésétől 90 %-osan írja fel az orvos hematológus szakvéleménye nélkül is.

Próbáld te magad beadni, sokkal kevésbé fáj. Nekem csakis akkor puklisodott ill. lett lila, ha más adta be (akkor is ha szakember).

Egyébként kizárólag a terhességem "eredményét" szerettem, magát a folyamatot szükséges rosszként éltem át.

Ki szeret állandóan rókázni, aranyérrel, derékfájdalommal, görcsökkel, vesepangással, egész testes vizesedéssel szenvedni, 40 fokban kompressziós harisnyában totyogni óriási teherrel, trombózisgyanúval kórházba szaladgálni... (és még folytathatnám)