Vannak irigyeitek a terhessegetek miatt?
Későn mentem férjhez (39), elvesztettem két terhességet (10. és 16. hét), és most újra babát várunk.
A sógornom egy évvel fiatalabb nálam, zűrös magánélettel (elvált par éve). Nem könnyű termeszet (én sem vagyok simulékony alkat, az igaz). Elég sok mindenben segített már, mondjuk mi is.
De most elég sokszor beszól (főleg a férjemnek, az ő húga), jelentéktelen dolgok miatt, és amelyekhez semmi köze.
Szerintem egyszerűen kétségbe van esve, hogy az ő élete elakadt, és nem annyira a mi boldogsagunk faj talán, mint hogy a kudarcara emlekeztetheti.
Tudom, milyen érzés, hogy körülöttünk sikeres(nek látszó) emberek vannak, míg minket kételyek gyotornek. De mar ott tartunk, hogy próbálom a férjemet visszafogni: ne lelkendezzen olyan részletesen a gyerekről a húgának.
Es mindig folzaklat, amikor kotozkodik valamiert. Egyebkent is szorongok mostanában. Talán mert nagyjabol annyi idős terhes vagyok, mint a tavalyi vesztesegnel.
Nektek van olyan a kornyezetetekben, aki felől irigységet éreztek? Hogy kezelitek/dolgozzatok fel?
40/N, 16 hkm
én 3 éve szültem a nővérem rá sem bír nézni a gyerekre.. nem is látta olyan sokat de mikor látta is még köszönni sem tudott. a kutyának hamarabb vett kaját meg minden "sz@art" és mint a gyereknek egy túrórudit. a rákövetkező terhességemnél ő volt a 2. aki megtudta. el is ment a baba. ki tudja lehet elátkozott. a mostnait nem is tudja el sem mondom. menne a sz@rkeverés. engem leszólt szülés után hogy hogy nézek ki ő meg 3-szor akkora lett pedig még nem is szült :D én meg leadtam a kilóim. állandóan én vagyok a rossz hallani sem akar rólam. a hátam mögött kibeszél a szemembe meg nyali :D :D elég csak ránézni :D pedig már csak 2 hetet várok és bejelentem nyilvánosan is. őt meg egye meg a penész hogy a saját testvérére irigykedik meg féltékeny csak mert ő nem képes senkit találni magának aki csinálna neki gyereket!!
boldog babavárást! :)
Nem akarlak megbántani, de annyira te se vagy előrébb, hogy lenne mit irigyelnie. Nem hiszem, hogy arról álmodna, hogy 40 évesen menjen férjhez, és két vetélés után a harmadik terhességét is végig idegeskedje.
Szerintem egyáltalán nem a ti "boldogságotok" zavarja, csak szimplán megvannak a maga bajai is, biztos sokszor szomorkodik, ti meg egész nap a még meg sem született gyerekről lelkendeztek, ami valószínűleg nem is nagyon érdekli. Bármily hihetetlen, nem minden nőnek akörül forog az élete, hogy férjhez menjen és gyereket szüljön. Sőt, még csak nem is mindenki olyan, hogy egész nap babázni akarjon meg gügyögni a másik gyerekének, hiába családtag.
Itt most kicsit neked kéne átgondolni a dolgokat, és utána megbeszélni a férjeddel. Nem körülötted forog a világ, másnak is vannak problémái, ha valóban érdekel, akkor leültök beszélni a sógornőddel, mert valószínűleg sok dolog nyomasztja, csak nem akarja mondani, nehogy felzaklasson.
Második, rad mennyiben vonatkozott a kérdésem? Terhes vagy es irigy rad valaki?
Plusz hol olvastad a kerdesben, hogy egesz nap a gyerekről " lelkendezunk"? Es azt, hogy minden a férjhezmenetel meg a gyerek korul forog? Ha így lett volna, mar sokkal előbb férjhez mehettem volna.
Szóval válaszolnál a kérdéseimre? Idezned tőlem a fent mondottakat?
A többieknek köszönöm.
Tavaly okober elejen teszteltem pozitivat, par hettel kesobb elmondtam a legjobb baratnomnek, aki 8 eve a legjobb baratnom ( kulfoldon elunk, es ot otthontol ismerem meg ) .
Azota egy szot sem beszelt velem. Nem valaszolt a hivasra smsre pedig en probalkoztam. Aztan feladtam. Most 4 honapos akisfiam, es kar, hogy nem ismerheti a baratnomet. Vagyis mar csak ex baratno.
Valoszinu feltekeny volt, mert ok is probalkoztak a ferjevel, de nem sikerult meg a gyerek, bar mindig is azt mondta, o nem is akar igazan, ha jon jon, ha nem nem.
Ugyhogy igy vesztettem el az egyetlen jo baratnomet.
Én talán mondhatom, hogy "irigylem" a sógorom feleségét a terhességük miatt. Van már 2 szép gyerekük, most várják a harmadikat (igaz, idősebb is nálam 10 évvel). Mi a férjemmel 3,5 éve próbálkozunk eredménytelenül, orvoshoz járunk. Pont aznap jött meg, amikor bejelentették nekünk, hogy újra terhes. Nem volt őszinte a mosolyom :) Nem azért, mert azt kívánom bár nem nekik, hanem nekünk jött volna össze, csak simán azt, hogy bár nekünk IS végre összejönne. Nagyon nehéz, hogy mi hiába szeretnénk, nem sikerül, körülöttünk pedig most "babaláz" van, nagyon sokan várnak babát... De ezt egy pillanatig sem érzékeltettem a sógoromékkal, rosszat sem kívánnék nekik soha, csak szomorú vagyok, hogy velünk még nem történt meg. Megértem, ha valaki ezt rosszabbul reagálja le (pl. a sógornőd), ne vegyétek fel, ha kötözködik. Ha nagyon elharapódznának az indulatok, akkor persze üljetek le megbeszélni, hogy ez így nem mehet tovább, de az apróbb dolgokat próbáld figyelmen kívül hagyni, így egy idő után leáll majd...
Sok boldogságot kívánok! :)
Én is megértem! Mikor elmentek a terhessegeim, főleg a második, az szörnyű volt. A körülményei is, ezert en sem tudtam örülni, mikor egy barátnőm es a húgom terhesek lettek. Mosolyogva gratulaltam, es elmentem sírni.
De nem szekaltam őket, es tudtam, hogy a saját kudarcom faj. Most sem vagyok nyugodt, aggódom, hogy baj ne legyen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!