Hogyan élvezzem jobban a várandósságot? Le tudnátok írni, hogy mit szerettek benne?

én szerettem hogy mindenki mosolygott rám aki szembe jött az utcán, szerettem hogy annyit ehettem amennyi belém fért, szerettem hogy kiemelt figyelmet kaptam járműveken pl., szerettem hogy folyamatosan vizsgálva van az egészségi állapotom (tudom más utálja a vizsgálatokat, én meg pont szerettem hogy mindig tudom mennyi a vérnyomásom a vércukrom stb). Szerettem hogy bököd belül, és én sem voltam rossz várandós, egyszer sem hánytam, pattogtam mint egy labda, nem fájt semmim, a vége felé volt egy kicsit kényelmetlen az alvás, de ez minden.

Hogy jobban tudd élvezni arra nem tudok tippet adni, életed legcsodálatosabb évei jönnek, ráadásul most annyit pihenhetsz még amennyit akarsz, míg meg nem érkezik a baba, ha mást nem, ezt élvezd hogy annyit alhatsz amennyit akarsz, mert ilyenben 2-3 évig nem lesz részed :)

Az a baj, hogy ez már szinte egy elvárás, h most igenis boldogak kell lenned, mert terehs vagy, és élvezni kell, mert ez a legszebb időszak az életedben és ha te nem érzel semmi különöset, akkor rosszul vagy összerakva.

Nem kell jobban élvezni. A terhességed ilyen, te így éled meg és ez így van jól. Én sem éreztem semmi frenetikus dolgot, egyszerűen csak éltem a mindennapjaimat, jöttem-mentem, örültem a jó eredményeknek, a bókoknak, h milyen szép a hasam, h milyen csinos vagyok, stb. CSináltattam egy szép fotósorozatot, nem bántam meg. Szép terhesruhákat vettem, vásárolgattam a babának. Én így örültem, ilyen hétköznapi módon. Nem járkáltam ilyen nagy ájtatos madonnaarccal, nem simogattam a hasam földöntúli mosollyal a buszon, nem lebegtem 10 cm-rel a föld felett csak azért mert azt láttma, h mások így csinálják. Nem gondoltam azt, h akkor nekem is így kéne.

A lányommal imádtam várandósnak lenni. Sokat mocorgott, de nem volt kellemetlen, nem voltak rosszullétek. Sokat pihentem, imádtam vele kapcsolatot teremteni. A pocakom sem volt olyan nagy, hogy terhes legyen.

Most várom a második babánkat (5 évvel később), és teljesen más, mint a lányommal volt. Rosszulléteim most sem voltak, de valahogy nehezebb az egész. Kevesebbet tudok pihenni, nincs annyi időm "beszélgetni" vele, a hasam is nagyobb és olykor már kényelmetlennek érzem. Pedig még csak a 20. hétben járok. Ráadásul lent fekszik a hólyagomnál, így állandóan pisilni járok, ami néha kényelmetlen. És bár kevesebbet mozog (egyelőre), de kellemetlenebbnek érzem, nagyobbakat rúg.

Minden terhesség más. Nem kell rosszul érezned magad amiatt, mert nem lebegsz 3 méterrel a föld felett. :)