Miért nem tudom örömmel viselni a várandósságot?
Tervezett baba volt, ő a második. Cukorbetegség miatt az elsővel is végigizgultam a várandósságot, azt gondoltam, most a másodiknál már lazább leszek. Dehogy.
Minden napom egy örök aggódás, ráadásul ahova járok diabetológiára, most halt meg egy újszülött, állandóan parázok, hogy eleget mozog-e, ha mozog, akkor nem túl sok-e, minden ultrahang előtt merő ideg vagyok, hogy biztos él-e még. Nagyon rossz érzés és hiába próbálok, nem tudok megnyugodni.
Mindig úgy jövök el az orvostól, hogy minden rendben, akkor pár órán át boldog vagyok, aztán kezdődik újra az aggódás, hogy mi lesz, ha mégis közbejön valami.
Az első gyerekemmel is akkor voltam már önfeledten boldog, amikor a kezembe foghattam őt és láttam rajta, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben.
Szerettem volna, ha ez a második terhességem kiegyensúlyozottabb, boldogabb, de annyira féltem a babámat mindentől, hogy pl. télen egy pici nátha miatt is már teljesen kivoltam, nehogy valami fejlődési rendellenességet okozzon esetleg ha vírus.
Én is ilyen vagyok, pont így élem meg a másodikat is :(
Szánt szándékkal próbálom elhessegetni a negatív gondolatokat, mantrázom magamnak, hogy minden rendben van!
Hát igen, de ez most más... Az a kicsi élet odabent abszolút a mi felelősségünk, szerintem ezért lehet!
Meg ugye eléggé tehetetlenek is vagyunk.
Hányadik hétben jársz?
Én is 30 hetes vagyok (30+2) :)
Már nincs sok hátra!
Tényleg nem tudok jobbat tanácsolni annál, hogy bízz a babádban, beszélgess vele sokat (nem kell hangosan, az nekem pl. nem megy, hülyének érzem magam tőle) és ha jönnek a sötét felhők, képzeld el őt egészséges babaként a karodban :)
Nekem az alaptermészetem kicsit aggódósabb. Talán ennyire nem izgulok, mint ti, de néha félek. Engem az nyugtat meg mindig, hogy mozog.
Ha hülyeség, ha nem én szoktam vele beszélgetni. Pl most megígértem neki, hogy ha ilyen ügyes erős marad és fejlődik, akkor elmegyek fagyizni.
Nekem ez segít:)
Én is nagyon aggódós vagyok. Igaz, eddig minden rendben, szerencsére. De akkor sem tudok időnként megszabadulni a negatív gondolatoktól. Olyan agyrémek gyötörnek, hogy rátekeredik a köldökzsinór, szüléskor lesz valami komplikáció, vagy bekövetkezik a bölcsőhalál a későbbiekben. Tudom, hogy nem lenne szabad ilyesmire gondolni, nem is akarom bevonzani. De most annyi minden más is nyomaszt, mint pl. az anyagi helyzetünk, vagy anyukám egészsége. Mert ez még hab a tortán.
Ha rám törnek a negatív gondolatok, a pocakomra teszem a kezem és gondolatban, vagy hangosan beszélgetek a kisfiammal és élvezem, hogy ficánkol. Vagy csak ránézek a kiságyára és máris mosolyra fakadok. Bízom benne, hogy nem pont az én, és nem pont a Ti babátokkal lesz baj. :-) Minden rendben van és rendben is lesz!
28 hetes kismama
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!