Miért vállaltatok szándékosan nagyon kis (max.18 hónap) korkülönbséggel még egy babát?

Másfél év van a két gyerkőc között. Mi mindig is kis korkülönbséget szerettünk volna. Ez szerintem így jó mert együtt nőnek fel a gyerekek. 3 hónapig szoptattam szóval ez nem volt probléma.

A testem elég jól bírta, nem erősödtek a csíkok és a második terhességnél csak a végén jött elő pár darab. Bár a hasam kicsit lóg de az az elsőnél is lógott kicsit.

bár hamarabb fáradtam el és voltak napok már a vége felé mikor bizony menni sem tudtam de szerintem elég jól viseltem. Szülés után volt nehéz a 6.hétig addig a kicsi fiam elég sokat sírt szinte mindig kézben kellett hogy legyen de utána elnézelődött sokat aludt ( szinte egész nap)

Emelgetni leginkább a férjem emelgette a nagylányunkat vagy aki ott volt ő vette fel de volt mikor egyedül voltam és akkor természetesen én vettem fel (14 kg volt akkor) meg kell tanulni hogy kell felemelni nem derékból hanem egész testből. Azt mondják amit csináltál terhesség előtt azt csinálhatod terhesség alatt is mert hozzá van szokva a testet bár lájtosabban :)

Ugyan így csinálnák mindent :) imádják egymást eljátszanak együtt. Szerencsére nem volt a nagy féltékeny. A nagylány most 2 éves a pici fiam 5 hónapos.

8 hónapos a lányom, most állunk neki a következő babának. Szándékosan!

Kis korkülönbséget akarunk, mert szerintünk így könnyebben lesznek majd jó testvérek. Férjemnek is és nekem is 1-1 év korkülönbség van a tesóink közt és nagyon jó viszony van a sógorokkal, sógornőkkel. Tudom, hogy a tesómra bármikor számíthatok. Összekovácsoltak minket a hasonló életkorból adódó közös élethelyzetek, majdnem olyanok voltunk, mint az ikrek.

Szoptatni már rég nem szoptatok, mivel 2 hónapos volt a lányom, amikor elkezdett rohamosan apadni.

A testem remek állapotban van, végig szedtem a vitaminokat és még pluszban magnéziumot, kalciumot, vasat.

Nem mondom, hogy könnyű lesz, mint az egyszeregy, de aki akarja, annak menni fog.

Régen 8-10 gyerek volt egy családban és el lehet gondolni, hogy nem arra az egy-kettőre kellett odafigyelniük a szülőknek, de mégis megoldották. Manapság szerintem túl van ez is spilázva, mint általában az egész gyereknevelés körüli cirkusz.

A lányom még nincs 10 kg, ennyit még nem gáz felemelni, félkézzel is simán elbírom, pocakosan is menni fog.

Mi három gyereket terveztünk, kb. 2-2 év korkülönbséggel. Végül a két nagy között pont két év lett, a harmadik jött kicsit korábban, 17 hónap van a középső és a legkisebb között. Tehát 8 hónapos volt kisebbik lányom, mikor ismét terhes lettem. Még 3 hónapig szoptattam, magától hagyta abba 11 hónapig. Érdekes, hogy a második terhességemet, mikor másfél éves körül volt a legnagyobb, sokkal nehezebben bírtam, egyáltalán nem bírtam emelni, volt hogy nehezemre esett őt ellátni, a kisebb korkülönbségnél sokkal jobban viseltem a terhességet. Jól bírta a testem, nem volt megerőltető, emelgetni is bírtam, semmi problémám nem volt. És az újszülöttel is könnyebb volt úgy, hogy másfél éves volt a testvére, mint mikor egy kétéves és egy újszülött volt otthon.

Mi azért szerettünk volna kis korkülönbséget, hogy a gyerekek könnyebben összenőjenek, nagyobb eséllyel tudjanak együtt játszani. Meg én nem szerettem volna nagyon sokáig várni, 29 éves voltam mikor az első gyerek született, és a munkából is minél kevesebb időre szerettem volna kiesni. Így is már több mint 6 éve vagyok itthon, most tervezek visszamenni dolgozni.

Újból is ugyanígy csinálnám.

14 hónap van a gyerekek között.

A fiam csak a 6. hónapig szopott, ő választotta el magát, de az orvosom szerint szoptathattam volna (valószínűleg atej íze változott meg)

A testem jól bírta, a 2. szülés kereken 48 perc volt az első fájástól számítva :)

A 2 fiú szinte ikerként nőtt fel, ma is nagyon szoros a kötelék!

A hétköznapok nem voltak nehezek, mert együtt ettek-aludtak, így délben mindig volt 3 óra szabadságom :)

Nem csinálnám másképpen! :)