Jaj csajok a szívem szakad meg, terhes vagyok és az apuka nem tudja h akarja e. Többi lent?!

Nos, szerintem bepánikolt.

Egyrészt eszem ágában nem lenne elvetetni, másrészt ha véglegesen azt mondaná, hogy nem akarja mégsem, és vetessem el, akkor megmondanám nyíltan, hogy "nem tudom, hogy akarom-e vele folytatni". Aztán gondolkodhatna tovább.

De szerintem ez csak pánikroham, el fog múlni nála! Reméljük...

Nem tudom, mi játszódhat a fejében, lehet, hogy csak pánik? Nekünk másfél év próbálkozás után jött össze a baba, és a férjem nem tudott aludni, olyan ideges volt az aggodalomtól, mi lesz most. :) Lehet, hogy a te párod is csak átmenetileg bepánikolt.

Összességében én biztos nem vetetnék el egy tervezett babát, akkor se, ha az apuka meggondolja magát. Belőlem ne csináljon senki hülyét, nem egy tenyészállat vagyok, akit megtermékenyíthet, abortuszra küldhet kedve szerint. A közös döntésnek közös felelősségvállalás a vége, akkor is, ha ő épp meggondolta magát.

"Holnap fogja eldönteni, hogy mi legyen"...

Ezt hogyan kell elképzelni? Közölte, hogy gondolkodik két napot, hogy megtartjátok-e? És a te érzéseid? Annyira unszimpatikus ezek alapján... bocsáss meg. Felnőtt férfi hogy viselkedhet így? :((((

Fáj a szívem érted, ez lehetne életetek legszebb időszaka. Félni egy dolog, szemétnek lenni egy másik. Így kínozni valakit, mint amit most ő tesz veled, háát... nem hiszem, hogy szó nélkül bírnám, őszintén.

Ha nekem megmondaná holnap, hogy "oké, legyen, tartsuk meg", akkor is azt mondanám, hogy "rendben van. Akkor most én gondolkodom 2-3 napot azon, hogy én megtartalak-e téged". Ez nálam a minimum reakció lenne. Hirtelen haragú vagyok, de ezt tényleg kegyetlennek gondolom. :(((((

Nagyon remélem, hogy csak átmeneti pánik, és holnapra jobb belátásra tér. Szorítok, hogy ne kelljen egyedül maradnod megint. :(

Az ilyen férfiakat nem tudom megérteni. Még egy becsúszott gyereknél hagyján, bár én azt sem tudnám elvetetni, de akkor még megértem a férfi álláspontját. De az, hogy tudatosan nem védekeztek, közös megegyezéssel, majd küldene a műtőasztalra, erre nincs normális magyarázat. :(

2-es

Az enyém is meg volt remulve. Akartuk a babát, terveztük. De láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Sok apróságon kaptunk össze az elején végül elmondta, hogy lehet jobb lett volna később. 5 hetes körül voltam akkor, nagyon nehéz helyzet volt. Elmondtam, hogy túl késő, tettünk a babáért, már mindegy hogy gondolja.. egy hét múlva örült, hogy uh-n minden rendben volt. Ennyi idő elég volt neki, hogy osszeszedje magát. 20 hetes terhes lehettem, már babaszobát akart festeni meg rendezni. Nagyon lelkes lett idővel. :)

Ha akarta akkor akarta.. max megijedt. A tied is, mint az enyém akkor. Majd ő is tullesz rajta.

azon gondolkodik, hogy elég e ez így skalpnak, vagy vállalja is e esetleg a felelősséget.

vagy fiatal, vagy nem gondolt bele igazán, mindenestre eddig úgy tűnik "buliból" akart gyereket.

és akkor még hol van ettől az apai berezelés és társai, mint normál eseteben, ami talán érthető is lenne.