Mi a helyes dontes? Megtartsam a babat?

Az a baj hogy en sem tudom mit szeretnek. Nem rossz az mar az elejen ha nem tudom akarom e? Vagy normalis ha bizonytalan az ember es ketelkedik onmagaban? Itt mar reg nem az apakrol van szo. Kulfoldon elek 4 eve, ugyanaz a munkahelyem is van azota amiota ide jottem. A fonokommel beszeltem, o orul es segit mindenben amiben tud. Ide kint egy allapotos lany gyakorlatilag megkap mindent amit akar, es anyagilag sem allnank rosszabbul mint jelenleg, szoval ezek nem lehetnek indokok. Ugy tunik minden olyan egyszeru es megis bennem van az a hatalmas bizonytalansag... Olvasgatom a forumokat ahol 17-18 eves lanyok irjak hogy mit csinaljanak a babajukkal, en meg csak ranezek a paromra es mondom hogy nekik hogy volt ekkora batorsaguk ehhez? es ha fiatal lanyok siman bevallaljak es miert rettegek megis?

Csak hogy jobban ertsem az utolso hozzaszolot. Szoval mivel minden bizonnyal azt gondolja rolam hogy egy utolso k-rv@ vagyok, es kovettem el hibat, ezert az lenne a normalis, ha most egyedul bevallalnam a gyereket? Fuggetlenul attol hogy ennek a babonak nem lehetne apukaja is. Aki esetleg szeretne is, csak hat a jo oreg magyar pesszimizmus mindig utat tor maganak. Hat mert egyik se szeretne igazan, elhagynanak, stb. jah en meg ugyis mennek "mas ala fekudni" :)