Rossz anya lennek?

Majd túlleszel rajta.

Az, hogy milyen anya vagy, majd akkor derül ki, amikor már megszületett és neveled. Most még terhes vagy csak.

Nagyon megértem az érzéseidet. Bár nekem kislányom lett, a mai napig emlékszem, mennyire izgultam az első nemiszervnézős ultrahangon, és végig azt mantráztam, hogy csak kislány legyen. Elég sokáig csak valószínűre mondták a kislányt, úgy volt, csak akkor lesz biztos, ha kijön.

Ha az uh-n fiút mondtak volna, biztos én is csalódott lettem volna. Viszont a terhesség vége felé már úgy voltam vele, hogy olyan mindegy, így is, úgy is imádni fogom, csak épségben legyünk túl a szülésen mindketten.

Most hét hónapos a kislányom, és biztosan tudom, hogy nem azért szeretem olyan nagyon, mert kislány! Ha fiú lenne, pont ugyanígy imádnám. És te is imádni fogod. Az első varázsos pillanat az lesz, amikor majd a kezedbe fogod. És onnantól szerintem csak büszkeséget és boldogságot fogsz érezni.

Az én lányom Bálint lett volna, ha fiú. Szerintem németes hangzású névhez is teljesen jó! :)

Boldog babavárást és könnyű szülést!

Én mindig is fiút akartam. Elsőre. Majd egy lányt utána. Aztán Megszületett elsőre a fiunk, és nem szeretnék lányt. Ha lesz még gyerekem, mindenképpen fiút szeretnék! Ha lány lenne annak is örülnénk, csak egészséges legyen.

van egy könyv, szerezd be: "Örülj, hogy fiú!"

nem ettől vagy jó vagy rossz anya. Az majd szülés után derül ki!

Nem semmi, h ilyen bizalmas a kapcsolatotok anyosoddal, h tudja az erzeseidet! El sem tudom kepzelni... Sztem a tanulsag: a jövöben figyelj ra, h csak annyit mondj az erzeseidröl, h ne elhessen vissza vele.

En pont forditva voltam. Ismeröseim szerint en fius anyuka tipusu voltam mindig, söt 2 jos is azt josolta, h 2 fiam lesz, igy titokban erre voltam beallitodva, amikor varatlanul ert a hir. Nyilvan csalodott az ember, ha több evtizeden at fiura/lanyra keszül, igy teljesen erthetök sztem ezek az erzesek!

Raadasul mivel nem vagyok pipere tipusu, megcsak nem is sminkelek, semmi nösies dolog (ruhak, cipök) nem erdekelnek, allergia miatt semmi fülbevalo vagy ekszer, labprobl miatt magas sarku kizart...stb - ezt a reszet el sem tudtam kepzelni.

Bar en nem sirtam, de at kellett allitodnom fiurol lanyra, idöt adtam magamnak. Valamiert igy kellett törtenjen, nekem öket rendelte az Isten. Anyosom vagy mas velemenye nem zavart, minthogy nem a bizalmasom. Es minden jol alakult, es persze most mar sokkal jobban örülök is, hogy lany lett! Hat meg amikor a 2. is lany lett! Az a belsö beallitodottsagom mar elmult, es örültem, h igy jok lesznek a ruhak, van mar tapasztalatom...stb ...stb sorban jöttek elö az elönyök!

Jaj, mennyit beszelek mostanaban magamrol... nem kene, mindig balul sül el. :(

Javaslom, tisztazd magadban, h amit most erzel, az nem a születendö gyerekedhez kapcsolodik, nem miatta van, hanem egy korabbi vägyad, abrandozasod miatt. Abban az abrandban es nem a gyerekedben csalodtal!!! Javaslom ezt is atgondolni: Elfogadom a gyermekemet, ugy, ahogy van, mert a gyermek egy ajandek odafentröl, amit köszönök es köszönöm a gyermekeimnek, h anyava tettek, anya lehetek!

Egyre szebb babavarast kivanok!

Gondolkodj el azon, hogy _miért_ nem tudom elképzelni magad fiús anyukaként. Én például olyan banáls dolgokra gondoltam, hogy a kukiját nekem kell majd tisztogatni, és ettől idegenkedtem, meg hasonlók. Nem azt mondom, hogy a szülés pillanatától azonnal elmúlt minden kétségem, mert kellett pár nap, mire összeismerkedtünk, és végzetesen beleszerettem a fiamba, de ez ugyanígy lett volna kislánynál is. Most viszont csak nevetek az akkori kétségeimen. Büszke is vagyok arra, hogy vettem az akadályokat, és meg tudtam oldani a csecsemőgondozást egy számomra "idegen" nemű gyermeknél is. Sőt, "tökösebb", vagányabb anyuka lettem a vagány fiam mellett, ami kifejezetten jót tett. Ha meg elképzelem, hogy a szalagavatóján vele fogok táncolni, már előre elönt az anyai büszkeség.

Most újra babát várok, ha lány lenne, kicsit jobban örülnék, mert most már úgy érzem, a keményebb kezdet után jöhet egy bújósabb, lágyabb folytatás (ami persze előítélet).