Nagyon rossz anya leszek? Olyan lelkiismeret fúrdalásom van.

Eddig mindig az volt a bajom,hogy nem akar annyit mozogni a picim,mindig féltem hogy valami baj van,most hogy 37 hetes vagyok,és már be van fordulva a kincsem,esténként van egy pár órás időszaka,amikor úgy ficánkol,hogy pont beletrafál az összes létező idegbe,és rettentően nyilal a hüvelyem,meg lezsibbad az egész lábam,meg az ágyékom.Ez az időszak általában 9-éjfélig tart,és én meg visszasírom a nyugis perceit,de mivel akkor úgy lefárassza magát,ezért napközben meg alig akar megmozdulni,és akkor meg az a bajom,és annyira rosszul érzem magam miatta,és akkor meg azt kívánom,hogy nem baj ha nagyon fáj,csak érezzem mozogni.Tiszta hülyének érzem magam.Imádom a kis törpikémet,és tök lelkiismeret fúrdalásom van,hogy ilyen dilis vagyok,pedig tudom,hogy neki lehet hogy még rosszabb odabennt azon a szűk kis helyen,és csak helyezkedni próbál aranyom,én meg emiatt monodm neki mindig hogy már jó lenne ha kibújna.Próbálom a lehető legjobban tűrni,mert egy hangom nincs,nem szoktam nyafogni inkább helyezkedek,meg morgok magamban.

Sajnálom ha érthetetlenül írtam le.Ti is szoktatok így érezni,hogy imádjátok érezni a pici mozgását,és féltek ha kevesebbett mozog,és akkor azt mondjátok hogy nem baj ha fáj,csak érezzétek,ha beindul,meg inkább szt kívánjátok,hogy legyen nyugisabb?Vagy csak én vagyok már most ilyen rossz anya?