Szerintetek tényleg igazat mond? Én nem hiszem hogy ilyet megtesznek egy emberrel.

Az anyám 6 hónapot feküdt velem a kórházban.

És ugyan nem szülés téma, de apumnak eltört a gerince, szerencsére nem bénult le, haza is engedték, de 6 hétig ágyhoz volt kötve és nem kelhetett fel. Semennyire.

Ágyhoz nem fogják kötözni, de majd akkor sírjon, ha elveszti a gyerekét, azért mert nem bír a seggén maradni.

Borzasztó nehéz, de mérlegeljen, hogy mi a fontosabb..

30ezer semmire se elég..lehet foglalni szobát. Nővérem 10ezret fizetett éjszakánként egy magán szobáért, de nem is volt ott hónapokig, mert ez csak arra a 3 napra szólt míg bent volt szülés után.

Ha nincsen rá pénzük, akkor ki kell bírnia és kész.

Szerintem menj be és keresd meg a kezelőorvosát. Neki vázold fel, hogy a barátnőd nagyon nehezen viseli lelkileg a körülményeket és nem tudsz hatni rá.

Ha normális az orvos, akkor leül a barátnőddel beszélgetni. Ilyen jellegű dolgokat orvostól jobban elfogadnak emberek, mint barátoktól, nem szakmabeliektől. Részletesen magyarázza el neki, hogy mi miért fontos, ő (a barátnőd) hogyan gondolja, ő mit tenne.

Egyébként egy nálunk tanuló külföldi orvostanhallgató barátom éppen a napokban borult ki, hogy micsoda állapotok vannak nálunk a kórházakban. Járnak gyakorlatra és ő is ledöbbent, hogy mennyire nincs itt intim szférája a betegeknek, még egy elválasztó függöny sincs. Minden vizsgálatot, ürítést, stb a többi beteg előtt kell elvégezni.

Vagy hogy a steril műtőben simán kinyitják az ablakot műtét közben (hivatalosan zárt rendszerű légtisztító keringeti a levegőt, ami kiszűr minden kórokozót, érthető okokból).

Nekem egy hasi műtétem volt nemrég (hasfalat érintette, nem terhességgel kapcsolatos). Hasonló okokból a javasolt három nap után én is másnap hazamentem. Tény, hogy esetemben nem volt komolyabb következménye, mert a hasizmomat itthon is tudtam kímélni, feküdni.

Ágytállal nálam is próbálkoztak műtét után pár órával. Mondtam, hogy köszi, itt a férjem és majd ő bejön velem a mosdóba segíteni. Ha elájulnék, akkor megtart, vagy szól a nővéreknek, ha bármi gond van. A nővér tanácstalanul ácsorgott az ágytállal a kezében, láthatóan nem volt hozzászokva ehhez.

Úgyhogy én betotyogtam, a férjem meg tolta utánam az infúziós állványt, bent meg tartotta a vállam, ha borulnék. Megoldottuk. Utána itthon is.

Látszik, hogy gyerekek vagytok még, hogy ennyire nincs róla fogalmatok, mennyire kiszolgáltatott lesz egy ember, ha igazán lebetegszik. Nem azt mondom, hogy ez egy jó élethelyzet, de azok a kismamák, akik nem olyan szerencsések, mint a barátnőd, akár a Hősök terén is pisilnének boldogan minden áldott nap, csak megmaradt volna a babájuk... Erre az egyre gondoljon, mennyire szerencsés, hogy még meg tudták menteni, hogy ő sincs veszélyben, és hogy minden esélye megvan, hogy addig kihordja a magzatot, míg az életképes nem lesz.

Minden hozzászóló tudja, hogy ez nem lehet kellemes, de az egész terhesség nem az, még normál lefolyás mellett sem. A szülés során is sokan bepisilnek, a legtöbb nőt varrni kell, a terhesség során szorulása van, hánynak, savat böfögnek föl stb. Csupa olyan dolog történik ilyenkor a testtel, amitől egy csöppet sem érzi magát senki vonzónak. De a cél érdekében a nők ezt vállalják, többször is. A barátnődnek egy kicsit több jutott a ,,jóból", de messze szerencsésebb azoknál, akiknek esélyük sem volt arra, hogy megtartsák a magzatukat egy ilyen eset után.

Én amikor hasonló fekvőbeteg voltam, akkor anyukám vitte a borítékokat, bonbont, kávét stb... és szinte naponta bejött, ő is mindig "rendbe tett" a nővérek helyett, így tudta elérni, hogy legalább átlag módon ember módjára viselkedjenek velem, de erre is kellet vagy 1-2 hét mire mindenkit le tudott kenyerezni...

Magánszobát nem lehetett kérni, mert lefoglalta magának hetekre egy politikus épp.

A végén már anyunak mesélték a nővérek az ő lelki gondjukat is. Hát elég sokat tett, de másképp nem ment...

A 30 ezerrel azt tenném, hogy elmesélném a kezelőorvosnak h milyen rossz ez a helyzet lelkileg a nőnek és a végén odaadnám borítékba. Talán a doki tud vmi nyomást gyakorolni a nővérkékre ha rákérdez, h a Marikának miért nem húznak fel egy paravánt?

De tényleg szörnyű h máshogy nem lehet semmit se elérni:(

Esetleg betegjogi képviselőhöz is lehetne menni, csak kérdés hogy fognak vele viselkedni miután rájuk küldött egy ellenőrt?

4 babamat veszitettem el, 12, 6, 7, 25 hetesen.

A mostani babammal 17 hetesen nyilni kezdtem, azonnal osszevarrtak, es megmondtak, hogy a 28. hetig tilos felkelnem. Igen, ciki es megalazo masok elott agytalazni, es meztelul fekudni, amig mosdatnak, de barmire kepes voltam, hogy megmaradjon a babam. Hazamehettem volna, de az elejen indokolt volt az orvosi felugyelet, es nekem ez tobbet szamitott, mint a szegyenerzetem.

Aztan idovel hozzaszoktam, es korlottem minden terhes no teljesen aterezte es megertette a helyzetem. Nagyon sajnaltak engem, de ok is ugyanazt tettek volna, mint en hasonlo helyzetben. Es tapintatosak is voltak. Aki tehette kiment a korterembol, amig kakiltam vagy furdettek. Aki pedig szinten fekvesre kenyszerult, az addig latvanyosan mast csinalt: teve, ujsag, telefon, stb.