Lelki ismeret furdalásom van hogy tudom ezt fel dolgozni?

lehet neked a baba nem sokat jelent, de neki te fogod jelenteni az egész világot :)

most meséltek nekem egy videoról, ahol ikrek születtek, egyikük halva, és anyukája ahogy átölelte a kis élettelen babát és duruzsolt a fülébe, megmozdult az ujja, és a keze az orvosok nem hittek a szemüknek.

az anya és gyermeke között hatalmas kapcsolat van, mégha tudatosan nem is tudsz róla.

a gondolataidban még csak az egod szól, sajnálod magad, sajnálod, hogy így alakult.

de senki nem kezdte anyaként, mindenkinek meg kell érnie erre.

a terhesség egy lelki folyamat is, az anyává válás folyamata.

ott van benned egy ártatlan ember, olyan boldogok odabent, és csak szeretet van bennük.

a gyermeed szeret téged, szüksége van rád.

majd fogsz találni mást, túl fogsz ezen lépni, de most nem ennek van itt az ideje.

próbáld félretenni, ne legyen harag a szívedben, most légy boldog.

Gondolkodj el az örökbe adáson, mint reális lehetőségen. Tudatosítsd magadban, hogy nem vagy kényszerhelyzetben, a gyermek meg fog születni, de nem muszáj neked fölnevelned, másképp is gondoskodhatsz róla. Vedd fel a kapcsolatot a Bölcső Alapítvánnyal, ők nyílt örökbeadást szerveznek, tehát találkozhatsz az örökbefogadókkal, sőt vissza is utasíthatod, ha nem szimpatikusak neked. Később az alapítványon keresztül információt kaphatsz a gyermekről. Nem kell attól félned, hogy a befogadó család szétesett, a te gyereked meg hányódik valahol. Sokkal felelősségteljesebb dolog az örökbeadás, mint egy tehernek érzett gyereket fölnevelése. Ráadásul vannak helyzetek az életben, mikor tényleg hátráltatni fog a kisfiad (munkahelyi előmenetel, új párkapcsolat, szabadidő kedved szerinti eltöltése, néha beteg lesz, néha kiállhatatlanul hisztis, dacos). Ha ilyenkor csak az árnyéka ott van a lelkedben, hogy te ezt igaziból nem is akartad, még nehezebb lesz kezelni az egészet.

Ha viszont az örökbe adásra nemet mondasz, mégiscsak akarod és vállalod ezt a gyereket. Persze ne azért tedd, mert mit szólna a család, ha lemondanál róla, ki tudja lesz-e másik, és más ilyen önös szempontok alapján. Azért maradj az édesanyja, mert ő a te kisfiad, és azt akarod, hogy ez így is maradjon.

Bárhogy döntesz, érdemes volna pszichológust felkeresned, hogy segítsen az érzéseid tisztázásában, az előző kapcsolat érzelmi lezárásában.

Az anyai érzések tényleg van hogy késnek. Én egészen a kisbabám első betegségéig csak "játszottam", hogy anyuka vagyok, szoptattam, ringattam, mindent megtettem, de vad anyatigris érzések akkor támadtak bennem, mikor három hónapos kora körül először lett beteg. Elég volt egy kis megfázás, hogy átéljem, hogy ez az én gyerekem, igaziból, egyetlen, megismételhetetlen...