Nem érzitek úgy hogy a baba várást már teljesen "betegségnek tekintik"?
Azt gondolom, a kismama felelőssége is. Az orvos nyilván megtesz minden tőle telhetőt, de ugye kezelésre nem kényszeríthet senkit. Ha a kismama azt mondja, nem fekszik be, hanem inkább fekszik otthon, megteheti, senki nem tarthatja bent.
Amúgy igen, valóban sok volt régen a koraszülés, csakhogy ez már ma máshová csúszott: régen a 32. hét előtt gyakorlatilag vetélés volt, minimális túlélési eséllyel, manapság pedig a 28. héttől minden esélye megvan a babának a teljes egészségre. Ami ma koraszülés, az 30-40 évvel ezelőtt vetélés volt, nagy részük valószínűleg olyan okok miatt, amit ma már sokkal komolyabban vesznek.
Én úgy vagyok vele, inkább legyenek túl óvatosak, mint hogy én legyek a 100-ból az az egy, akinél baj történik. Valahol az egész anyaság, terhesség egy önfeladás, hiszen megváltozik az ember élete, mindennapjai. Az, hogy ebből az időszakból többet fekszem, már részletkérdés.
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..
Na tessék. Pl én pár hete azt sem tudtam milyen a méhnyakam, mert nem vizsgált 9 hetes korom óta. Pedig keményedek. Nekm is ugyanígy áll a méhnyak, egyszer se paráztatott a doki. Ne biciklizzek, ne emeljek nehezet, ennyi.
21. vagyok. Nem, eddig nem kellett feküdnöm, de ha az orvos azt mondja, akkor megtenném. A 22. hétben vagyok, így ha megindul a szülés azért, mert nincs kedvem feküdni az állapotom ellenére, a gyerekem életét teszem kockára, amit nem tennék.
Lehet persze úgy is, hogy az orvos tanácsol valamit, mi meg nem tartjuk be, mint írtam, minden jogunk megvan hozzá. A kórházba se fektethetnek be az akaratod ellenére. Tehát a lényeg az, hogy semmi nem kötelező, azt fogadod meg az utasítások és tanácsok közül, amelyiket akarod. :)
A hízás is olyan dolog, hogy a kismama érdeke elsősorban, nem az orvosé. Neki mindegy, hogy lemegy-e szülés után, sérül-e később az önbecsülésed, cukros leszel-e, császár után szépen forr-e össze a sebed (zsíros hasfal) stb. Neki kötelessége elmondani az orvostudomány jelenlegi állása alapján ismert kockázatokat, mert ha nem teszi, akkor nem végzi rendesen a munkáját. Az, hogy te megfogadod-e, az ez esetben is rajtad múlik.
Összességében azért nem értem a kérdést és a felháborodást, mert minden kezelésre igaz, hogy nem kötelező. Minden beavatkozást visszautasíthatsz, ami nem közvetlenül életmentő, illetve bármelyik tanácsot, utasítást figyelmen kívül hagyhatod. (Ugyanúgy, ahogy az alkoholbeteg is ihat szabadon, amíg bele nem pusztul, az orvos nem zárhatja be a kórházba kezelésre, és a cukros is zabálhat kómáig, ha akar.)
Azt viszont nem várhatod el, hogy az orvos ne tájékoztasson minden eshetőségről, mert neki ez a kötelessége, amit ha nem teljesít, akkor jogi következményekkel is számolhat akár. Pl. nem szól, hogy feküdj, te elvetélsz, erre bepereled. Az orvos helyében megkockáztatnád?
A lényeg, hogy nyugi, az orvos is csak a munkáját végzi, nem ellened dolgozik. :)
Csak azért kérdeztem feküdnöd kell e, vagy kellet e, mert ugye aki volt ebben a cipőben, az tudja miért írtam a kérdésem, milyen érzés az.És nem arra vonatkozott hogy nem tartom, tartjuk be az orvos utasítását(mert mint írtam betartottam, négy hónap fekvést...),csak hogy ez milyen érzelmileg, és hogy így gyakorlatilag élvezhetetlen a terhesség, babavárás.Voltál e heteket kórházban esetleg terhespatológián, mert én igen, és láttam mit csinálnak a kismamákkal, szinte már vicc néha.Pl, egyik orvos felküldi a kismamát szülőszobára mert felugrott a vérnyomása, összeszedetik vele a cuccát, két óra múlva baktat vissza, mert a saját orvosa meg egy nst után vissza küldi, hogy mit akarnak itt, még nincs szülés, minden rendben.Kínjában már ő is csak nevetett...De ez minden napos dolog volt.
Nyilván az ember betartja amit mond az orvosa, nem is arról van itt szó, csak nehéz, pláne ha van már gyerek pl.De ezt az érti, aki benne van, vagy volt.
Az orvos a legjobb belátása szerint cselekszik. Nem kiszúrásól fektetik a kismamákat, hanem azért, mert abban a pillanatban az ő szakmai tapasztalatával ezt látja indokoltnak. A másik orvos más eseteken van túl, ő lehet, hogy másként ítéli meg ugyanazt a helyzetet, pl. még nem találkozott az adott probléma tragikus kimenetelével, így kevésbé óvatos. Lehet, hogy egy orvos egyik betegének épp nemrég volt halva születése hasonló tünetű páciensnél, ő biztos az érzelmi hatások miatt a többi orvoshoz képest túlkezel egy adott helyzetet.
Csak azt akarom mondani, hogy az orvos is ember: tévedhet, aggódhat, a tapasztalatai és érzelmei befolyásolják, mennyire óvatos. De abból kell kiindulni, hogy mindegyik jót akar a betegének, mindegyik a legkisebb kockázatra törekszik. Nem az a céljuk, hogy a kismamák boldog, felhőtlen és púderillatú babavárását romba döntsék, hanem hogy élve és egészségesen végződjön a baba és a mama számára is a várandósság.
És továbbra is hozzáteszem, hogy ha te ezt bármilyen okból (akár azért, mert korábbi terhesség során máshogy tapasztaltad, akár azért, mert pl. orvosként van rálátásod) felülbírálod, megteheted, hogy nem fekszel be, nem tartod be a fekvős utasítást, nem szeded be a gyógyszert stb. Az orvos felelőssége addig terjed, hogy megfelelően tájékoztasson, még ha kellemetlen hírt is kell közölnie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!