Nem érzitek úgy hogy a baba várást már teljesen "betegségnek tekintik"?

Engem nem ijesztgetnek semmivel, mégse élvezem a babavárást, mert SZAR.

Sőt, ha még egyszer valaki azt mondja nekem, hogy "én úgy imádtam terhesnek lenni, te is élvezd ki ezt az időszakot, mert olyan csodás és nem jön vissza többet...", akkor megmarom magam.

Félreértés ne essen: a gyereket terveztük, akarjuk, nagyon várjuk.

Egyébként:

"Régebben ez nem volt divat, mégis megszülettünk többnyire egészségben, időben."

Ez csak nosztalgikus téveszme. Nem volt kevesebb koraszülés, nagyobb volt a csecsemőhalandóság és az anyai halál is.

Tájékoztatnak. Parázni már te kezdesz magadtól.

Anyám pont a terhessége alatt vizsgázott egy olyan tantárgyból, ami gyakorlatilag a méhen belüli deformitásokról, anomáliákról szólt. Mégse izgulta végig a terhességet, pedig ott kötelező volt MINDEN teratogén dolgot kenni-vágni a vizsgára.

Hát szerintem azért senkinek nem poénból kell hónapokig feküdni, ha úgy van. Egy túl korán kinyílt méhszájjal például valóban nem nagyon kellene ugrálni, ahogy egy méhszájat fedő lepénnyel sem, mert leválhat.

Én egyébként nem nagyon tapasztalok fölösleges ijesztgetéseket, 29 hetes vagyok, mostanra már van rajtam 10 kiló, de ezzel nem piszkál senki, mert nagyon kis súllyal kezdtem (45-46 kilóval), így a védőnőtől kezdve mindenki nyugtat, hogy ez normális. Vizesedek is kicsit, erre is azt mondta az orvos, hogy ne aggódjak, 3. trimeszter, ilyenkor már előfordul. Összességében én nem érzem, hogy paráztatnának, sőt, inkább azt kapom, hogy ne törődjek semmivel, minden rendben, érezzem jól magam továbbra is. És tényleg nem parázok, élvezem a terhességet (bocs, első, de én tényleg tök pozitívan élem meg), annak ellenére is, hogy nekem sajnos volt tavaly egy vetélésem, így az első 12 hét tényleg para volt.

A paráztatást, ijesztgetést inkább pont, hogy a fórumokon látom, kb. semmit ne egyél/igyál, meg ne mozdulj, nehogy odébb rakj valamit, és bármi van, mindig mindenki a legrosszabb verzióra gondol, és azt írja le a kérdéseknél.

Nézd, én 30 évvel ezelött szültem, de bizony én sem igazán élveztem a terhességet. Az első 3 hónapban alig tudtam enni, folyton hánytam, és ha hosszabb ideig állnom kellett, egyszerűen elájultam. Nem vagyok egy ájulós, sem azelött, sem azután nem történt meg velem.

A negyedik hónapban észrevették, hogy nyitott a méhszájam, akkor eltiltottak nagyjából mindentől, ami a normális élethez tartozik. A szextől, a kádban való fürdéstől, a sétától, a munkától. Attól, hogy egyáltalán kimenjek a házból.

Gyakorlatilag feküdnöm kellett volna, de arra nem voltam képes. Úgy értem egész nap nem voltam képes feküdni.

Még a főzést csak-csak megcsináltam, de a többi házimunkához segítség kellett, így egész nap ott koslattak a nagyik körülöttem, hát az sem volt egy leányálom. Pedig hát ők csak féltettek, és segíteni akartak. Tök rendesek voltak, de a vége felé majd megőrültem, mert egy pillanatra nem maradhattam egyedül.

Ennyit arról, hogy régebben mi volt a divat.:)

Ja, 7-es...

Akkor olvastam ki az összes Jókait, mert amúgy nem szerettem... azelött nem bírtam elolvasni, de egy adott pillanatban már a könyvek is elfogytak, pedig az átlagosnál nagyobb könyvtárunk van.