Biztatásra lenne szükségem 21 hetes vagyok?!

Nem tudom, megnyugtat-e, de én pont emiatt utáltam terhesnek lenni. Amikor itt olvastam, hogy így meg úgy imádtam terhesnek lenni, hát én nem is értem.

Én alig vártam, hogy megszülessen a babám, JOBB KINT MINT BENT alapon.

Most megint terhes vagyok, megint ugyanezt érzem, szóval ez nem változott.

Pedig semmi negatív terhestünetem nem volt (most sincs), csak nőtt a pocakom. Az eredményeim is jók voltak végig. Mégse tudtam a felhők fölött járni, hogy de jó nekem, hogy terhes vagyok. Csak arra tudtam (tudok) gondolni, hogy teljen már le a 9 hónap...

Én is ugyanezt érzem. Ikreket várok, félidőben járunk, de minden este úgy fekszem le, de jó lenne, ha (min.)június lenne már...

Vagy bár, elérnénk már azt a súlyt, amikor nem lehet probléma!!!

Soha nem szerettem sürgetni az időt, de most nem bánnám, ha holnap már júniusra vagy júliusra ébrednénk.

És amikor egyik másik barátnőm azt mondja, hogy ezt élvezni kell, akkor csak felhúzom magam!!!

Tehát nem vagy egyedül.

Szia!

Lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni a válaszom, de őszinte szeretnék lenni. Én nagyon szerettem terhesnek lenni, nem volt semmi gondom, csak ahogy az első válaszoló írta, nőtt a pocakom. Minden eredményem jó volt, de valahogy a pozitív teszttől kezdve mindig volt valami megmagyarázhatatlan furcsa érzésem. Nem félelem, csak valami furcsa érzés. A férjemnek szoktam mondogatni, de sose tudtam megmondani miért vagy mitől. Nem volt semmi konkrét. A babánk születése után megkaptuk a választ: downos babánk lett. Akkor nyert értelmet minden addigi megmagyarázhatatlan dolog.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálatok is valami gond van. Nálad sokkal konkrétabb ez a félelem, inkább aggódás. Persze én is aggódtam, hogy minden rendben legyen, de mivel mindig, minden okés volt, nem gondoltam semmi rosszra.

Nyugodj meg, szerintem nem lesz semmi gond. Mindenki tele van aggódással, ez teljesen normális, csak valaki nehezebben viseli és felőrli az idegeit. Próbáld lefoglalni magad valamivel, hogy a lehető legkevesebbet gondolj erre. Dolgozol vagy otthon vagy?

Szia!

Ezzel én is így vagyok, főleg, hogy itt mindenfélét olvasni, hogy valaki észre sem vette hogy elhalt a baba, amit nem hiszek, mert a szervezet elkezdi kilökni (görcs, hőemelkedés, rosszullét) csak nem mindíg sikerül neki, de jelei azért vannak. Én a múlt héten voltam védőnőnél ahol kértem, hogy nézzük meg a baba szívhangját, bár csak 20 hét után csinálják, de lehetett hallani és az megnyugtatott. Az UH papírt többször elolvasom, amire rá van írva, hogy élő magzat látható. De én is mindíg nagyon parázok, de a munka elterel és arra gondolok, hogy ha eddig minden rendben volt, és ugyanúgy érzem magam, eltérő jelek nincsennek akkor minden rendbe van.

10:32 es vagyok.

21 hetesen már érzed, hogy mozog a babád, úgyhogy ha UH-n rosszat mondanának, azt már Te régen éreznéd (vagyis nem éreznéd) otthon. Nem lesz semmi baj. Én is otthon voltam a 16. héttől, én kézimunkáztam, olvastam, sétáltam, kertészkedtem (persze módjával) a teraszunkon, főztem, vasalgattam (amit utálok) stb. Gondolom a házimunkát te is megcsinálod, de nekem az pikk - pakk meglett, aztán csak ültem, ezért fogtam neki a kézimunkázásnak. Engem leginkább az tört le, hogy egyedül voltam.

A down-szindrómát semmi sem mutatta, több orvos is látott, senkinek nem volt semmi gyanús. Babánk 17 hós, férjem májusban lesz 34 én áprilisban leszek 30.

Kitartás!

Szia!

Én is aggódom, folyamatosan. A 20 hetes uh-ig a baba miatt aggódtam. És ez a félsz bennem maradt, bár nem olyan intenzív, mint előtte. Minden eredmény jó lett nekem is, mégis, hiszem, ha látom.

És most aggódom magam miatt is. Szerdán kell mennem mell uh-ra, mert csomókat találtam a mellemben. Kétszer is megnézte a doki, mondta, hogy szerinte normális, tejmirigyek, 3. babánál (főleg, ha a második baba mellett még két gyereket táplált a tejem) már ilyen intenzíven érződhetnek félidőnél. Közben megnyomkodtam, persze, hogy fáj is. És persze, hogy csak az egyik oldalon, mert csak arról nyomkodtam. A férjem szinte egyformának érzi (és hát ugye nem kell, hogy tök egyforma legyen), de nekem ez sem elég. Már odáig fajult a helyzet, hogy beírtak egy mell uh-ra. Én meg már félig el is temettem magam. Hiába értem ésszel, hogy a legtöbb nőnek ilyenkor ilyen, egyszerűen betegesen rettegek, hogy a 3 gyönyörű gyerekem nem látom felnőni. És fura mód soha nem autóbalesettől tartok pl, hanem valymiféle ráktól.

Én már gondoltam arra is, hogy ezeket a dolgokat a hormonjaink generálják. Sőt már arra is, hogy esetleg elmegyek egy pszichológus-féléhez, vagy tudomisén hová, hogy legalább valami homeós bogyót szedhetnék, ne stresszeljem hülyére magam és a babámat. Hiszen még senki nem mondott semmi rosszat. És ilyenkor jön az magamban, hogy de mi van, ha igen.

Te nem gondoltál még arra, hogy szakembertől kérj esetleg tanácsot?

Amúgy, ha minden vizsgálatod rendben van, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy probléma lesz a babussal. Persze látjuk, előfordul. Az én első babám, a kisfiam pl szüléskor lett oxigénhiányos. Bár voltak gondok terhesség alatt, de hiába szövegeltem, süket fülekre találtam. Végül nem tudott megszületni csak császárral, mert haránt feküdt, stb.stb.stb. Szerencsére 1 éves korára egészségessé nyilvánították (és valóban az is), de naponta 5x tornáztunk fél órát, hogy ok legyen. Kegyetlen volt!!!!

Ezen ne parázz előre, mert tényleg megkeseríted a terhességet, ami ugye gyönyörű egyébként.

Bagoly mondja verébnek... :-(

Sok boldogságot nektek!

csatlakozom az aggódó kismamákhoz.

nekem sajnos volt már egy rossz élményem a terhességgel kapcsolatban mert egy babámat félidősen vesztettem el.pedig akkor nem féltem.

most 10 hetes vagyok és rettegek 7 hetesen voltam utoljára orvosnál és 12 hetesen kell mennem újra...én is egyfolytában azon rágódok mi van ha uh-n kiderül hogy nem, is él már vagy mi van ha megint baj lesz stb stb..pedig nem akarok ezen agyalni de jön magától..mikor elkezdek gondolkozni hogy milyen jó lesz milyen szép lesz ha itt lesz a baba vagy amikor már elkezd rúgni mindig jön az a kép hogy közli az orvos hogy meghalt!nagyon félek és szerintem ez 9 hónapig meg marad..ettől függetlenül élvezem a terhességet mert csodás dolog csak félek és ez ellen nem tudok mit tenni...jövőhéten megyek orvoshoz és nagyon remélem minden rendben lesz!