Ha az orvostudomány feltalálná, élnél a lehetőséggel?

Most még csak 14 hetes terhes vagyok, úgyhogy túl sok tapasztalatom nincs, de annyi biztos, hogy én évekkel ezelőtt is csodálattal néztem a kismamákra, mindig is az volt a véleményem, hogy az milyen szép állapot! :)

Jelenleg, hogy én is babát várok, imádom a terhességem minden percét. Az elején nekem is megvoltak a rosszullétek, de csodásabbnak tartottam az állapotosságom, mintsem a rosszulléteken idegeskedjek!

Szóval jelenlegi állás szerint:

1. Én jelenleg ki vagyok békülve ezzel a 9hónappal, így is rohan az idő :)

2. Nem feltétlenül szeretném mesterséges környezetben tudni a babám. Élvezem, hogy ez a kis csöpp emberke bennem növekszik, már most én gondoskodhatok róla... Főleg most kezdem igazán élvezni, mivel kb. 2napja azt hiszem, hogy Őt éreztem. (Tudom, hogy lesz ez még kellemetlen)

3. Nem. Nem akarnám átadni páromnak... Csak az érzést! Csak azt, hogy érezze Ő is amikor fáradékonyabb vagyok, amikor érzékeny vagyok és a semmin is elsírom magam stb.stb. Mert mondhatja bármelyik férfi, hogy Ő megérti... Szerintem egyáltalán nem! Vagy legalábbis csak azt hiszi, hogy megérti... :D :D

4. A szüléstől pedig nem félek. :)

Pár hónap után lehet másképp gondolkozok majd, de jelenleg én így látom! :)

Szia.

1. Nem rövidíteném le azt a 9 hónapot, sőt alig várom, hogy a kistesó végre megfoganjon. Mondjuk a rosszullétes időt lerövidíteném, és a kívánósság is néha egy pokol, mikor éppen ellen akarok állni valami egészségtelennek, de minden pillanatát élveztem az első 8-10 és az utolsó 2 héten kívül, bár visszagondolva ezt is elviseltem :)

2. Soha nem választanám, hiszen akkor nem érezhettem volna, ahogy mozog, vagy csuklik, vagy bennem él, és olyan idegen lenne tőlem.

3. Néha volt olyan nap, mikor azt kívántam bár a párom hordaná ki, és néha viccelgetünk, hogy a kis tesóval ő lesz terhes, de nem hiszem, hogy bírná az egészet, néha még én is alig viseltem el magam rossz vagy érzékeny napjaimon.

Mindent összevetve egyiket sem választanám, de a szülést én is átadnám a pici páromnak, hadd érezze milyen is az :D

Nem értem miért kell lepontozni azt aki nem szeretné elcserélni ezt az élményt.

A harmadik válaszoló voltam, és én tényleg nem adnám semmiért a szülés élményét, és a terhességet sem.

A fájdalmat sem. Ez így volt teljes. És bevállalnám bármikor újra.

Sokat aggódtam, és voltak nehéz időszakok, de akkor is a legszebb élményeim.

Imàdtam terhesnek lenni, nekem kevés is volt a 9 hónap. El nem cserélném, oda nem adnàm màsnak, férfinak főleg nem. A szülés is szuper volt, ha most rögtön kellene mennem, vigyorogva mennék, bàr persze fàjt.

Én vagyok rosszul összerakva? :)