Régen a rák még nem volt ilyen elterjedt betegség, mert sose hallottam olyat, h pl. valamelyik király abban halt meg?

A rákot Hippokratész (a modern orvostan atyja) nevezte el - az alapján, hogy a tumor (szerinte) rákra hasonlított. Az ógörögök már ismerték a betegséget, bár nem ismerték az okát.

A legkorábbi bizonyíthatóan rákos betegek a perui bronzkori inka múmiák között vannak (ie. 1900-1600); a legrégebbi egy nyaki rákban szenvedő múmiája.

Bár Louis Leakey és más antropológusok állítólag találtak csontrákra utaló jeleket még előemberek esetében is.

[link]

Találtak prosztata- és mellrákot egyiptomi múmiáknál:

[link]

és egy 2700 éves (mai orosz területen élt) szkíta királynál.

Bár vannak kutatsások, amik megpróbálták a rákot a modern életmódhoz kötni, tudomásom szerint nincs erre általánosan elfogadott bizonyíték.

Hogy miért nem hallottál róla valószínűleg, annak valószínűbb, hogy az az oka, hogy a modern orvostudomány nem létezett jó ideig; a test működéséről is csak inkorrekt hipotézisek voltak (mint Hippokratész "négy testnevd" elmélete). Az első halál utáni boncolást a halál okának megállapítására csak 1761-ben végezte Giovanni Morgagni, és a nyirokrendszerről szóló elméletek (mint a rák lehetséges okai) is csak a 17. században jelentek meg.

Mi több: 1926(!)-ban Johannes Fibiger (tévesen) orvosi Nobel-díjat kapott azért, hogy bizonyította egereken, hogy a rákot a Gongylonema neoplasticum/Spiroptera carcinoma fonálféreg okozza! Csak a 20. század első felében sikerült részletesebben kikutatni, hogy mi a valódi mechanizmus.

Tehát ha korábbról kevesebb adat van róla, az inkább annak az oka, hogy egy csoportba sorolták más betegségekkel.

"Az ógörögök már ismerték a betegséget, bár nem ismerték az okát."

Igaz, viszont ritkán boncoltak embereket a kereszténység térhódítása után, főleg királyokat nem. (Sőt előtte az ókorban sem sokat, csak kutatási célból. Tehát nem hiszem, hogy volt patológia minden városi "kórházban".) A felvilágosodás korában is még sokáig tabu volt. És ha nem boncolták, akkor nem tudták, miben halt meg. Ezért (sem) hallani sok rákban elhunytról a XVIII-XIX. század előttről.

Két fontos dolgot kell figyelembe venni.

1. Kompetitív kockázatok. Sokkal kockázatosabb volt a középkorban élni, háborúk, harcok, különböző vírusok, fertőzések könnyen okozhatták az ember halálát. Nyilván, ha valakit elvisz az influenza, vagy harcban hal meg, már nincs esélye rákban meghalni...

2. A diagnosztikus eljárások finoman szólva nem voltak ilyen fejlettek. Az egyre precízebb diagnosztikus eljárásoknak köszönhetően emelkedik a rák betegségen incidenciája...

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a földi természetes radioaktív háttérsugárzás is némiképp magasabb volt, mint ma. Plusz a népcsoportok közti elszigeteltség miatt a beltenyészettel továbbadódó hajlam a különböző rákos betegségekre is magasabb kellett, hogy legyen.

Alkalmilag, lokálisan a rákos megbetegedések lehettek akár sokkal magasabb szinten is, mint ma.

Csak a jófene sem tudta, mi az a rák. Volt helyette boszorkányság, rontás, az istenek büntetése stb., mint ok, amikor valaki baltával fejbe csapás nélkül elhullott.