Miért nem derülnek ki, egyes betegségek meg problémák a vizsgálatokon csak szüléskor vagy, azután derül ki minden?

"szivbetegség,down-kór,hiányzik 1 végtag"

Ezek már a terhesség során kiderülnek, mert látszik ultrahangon. (persze van olyan szívbetegség ami nem, mert mondjuk csak felnőttkorban alakul ki) Olyan országokban, ahol nem csinálnak ultrahangot a terhesség alatt, vagy az olyan "szülőknél" akiket szülésnél lát először orvos (vagy még akkor sem) szoktak ilyesmik előfordulni.

Örökletes betegségek: ha tudod, hogy van ilyen a családban, akkor annak tudatában vállalsz gyereket, hogy esetleg nála is előjöhet. Ha van ilyen a családban, akkor azért azt is látod, hogy bár megnehezíti (heti) az életet, de azért mégsem egy tragédia.

Mai, itthoni állapotokról beszélek, mert külföld más.

Az egyik amiért nem veszik észre, mert a kismama olyan későn veszi észre, hogy terhes (esetleg szoptat, azt hiszi, sose lehet terhes és vizsgálgatják mással és mindenféle egyéb lehetőségek miatt még mindig előfordul ilyen.)

Következő, hogy bár tudja, hogy állapotos, csak nem törődik vele egyáltalán.

Aztán van, aki elmegy a védőnőhöz, meg az orvoshoz, mert arról tudja, hogy kell, aztán ha a dokija azt mondja, hogy menjen valamilyen vizsgálatra akkor a 22-23. héten oda is téved (24. hétig lehet elvetetni ) aztán néz boci szemekkel, hogy hát most mondta az orvos, miközben a dátum 3 héttel azelőtti.

Down kór:

A 12. és 18. heti UH-ra (sajnos) elterjed, hogy genetikai. Holott csak utalHAT genetikai megbetegedésre. Volt aki itt azt kérdezte, hogy akkor elvetetik egy nem jól mért nyaki redőre a gyereket? Nem. Az UH nem diagnosztikus és egyáltalán nem mutatja ki minden egyes Down-os babáról, hogy beteg. Magas redővel is lehet egészséges és alacsonnyal is beteg. Kombinált teszt, kvartett és a többiek bár sokkalta jobbak, mint az AFP volt, nem mondanak még 90 %-os eredményt sem, mivel arányszámok. Igy aztán akár közepes kockázattal is születhet Down-os baba. Down 20 év alatt és 37 fölött gyakoribb, mint a 20 és 37 évesek között, VISZONT: csak 37 fölött kötelező elküldeni az orvosnak a kismamát genetikára. A kismama pedig vagy megvizsgáltatja magát vagy nem. Ha nem –és nincs UH-os jel és nem mutatja ki a kombinált teszt- akkor megszületik a Down-os gyermek. Vannak persze 90% körül járó (tehát nem tuti) kb. 200.e Ft-ba kerülő tesztek, de ezt ma még sokan nem engedhetik meg maguknak, így nem is csináltatják meg. Ha mégis akkor is genetikán, méhlepény vagy magzatvíz vizsgálattal mondják ki a végső diagnózist. Ha ez megvan akkor anyuka még mindig mondhatja, hogy megtartja a Down-os babát (tehát észrevették, de mindenkinek szíve joga eldönteni mit szeretne).

Hiányzó végtag: Erre mit mondjak, mikor anyuka belép és azt mondja, hogy már megint ikrei lesznek. Mutatja az UH képet a két fejjel, amire látom, hogy a doktornő már húzogatja a szemöldökét, majd a gépen megmutatja, hogy itt ez az egyik fej itt meg a has.

Mindenhol más az UH minősége és más az aki mögötte ül. És persze a hozott anyag is más, vagyis van olyan, hogy a kismama olyan kövér, hogy gyakorlatilag kétszer annyi idő alatt is félannyit lehet látni a babából.

Ettől függetlenül: ha nem látják az egyik végtagot akkor vissza szokták hívni néhány nap-hét múlva vagy tovább küldik másik UH-ra, tehát ott vsz. nem volt UH vizsgálat.

Szívbetegség: Egyrész lehet, hogy magzati korban még nem jelentkezik semmiféle tünet. Rengetegszer van, hogy csak nagyobb terhességben jönnek elő a különböző elváltozások. És megint az UH készülék és aki mögötte van.. Ha valami rendellenességet látnak továbbküldik olyanhoz, aki erre specializálta magát és akkor jó eséllyel születés előtt tudják a teendőket.

Tehát lehet

elhanyagoltság,

a terhesség késői észrevétele,

rossz UH és/vagy rossz UH-os, rossz UH-os látási viszonyok.

későn jelentkező tünet

egyáltalán nem jelentkező tünet

szülő(k) vállalása

Az utolsó válaszoló elég kimerítő választ adott, én csak pontosítanék rajta egy picit a drága tesztekkel kapcsolatban. Saját példa, friss:

36 éves vagyok, a 3. gyermekemet várom. Az első kettő terhesség genetikai kockázatok terén teljesen rendben zajlott, a kombinált tesztek annyira magas aránypárt hoztak ki (1:50000, 1:36000, 1:6900), hogy fel sem merült senkiben, hogy gond lehet.

Ez a terhesség viszont úgy indult, hogy a baba (pontosan detektált ovulációnál és abszolút tervezetten) pár nappal, egészen pontosan egy héttel nagyobb méreteket produkált, mint az átlag, de senkit nem érdekelt, amit én mondtam az ovulációról... A kombinált tesztnél az UH eredményeket vették figyelembe, tehát egy héttel idősebb terhességhez nézték a véreredményemet.

Ennek az lett a következménye, hogy a szabad béta Hcg, ami a terhesség előrehaladtával egy bizonyos ponton túl csökken, esetemben magas lett. Semmi más, csak az. Az ehhez szükséges vér levétele éppen akkor történt, amikor a valódi terhességi kor egy héttel korábban járt, amikor ez az érték gyakorlatilag a legmagasabb. Ők meg ugye jóval alacsonyabbat vártak a Uh-hoz viszonyított kor alapján. Ennek eredményeképpen kijött egy ugyan nem túl vészes, közepes kockázat (1:880), de ez ugye a korábbi arányszámokhoz viszonyítva számomra borzasztó rossz volt.

Hiába tudtam, hogy elszámolták a terhességi kort (ami a rosszabb eredmények több, mint 50%-ában előfordul), mégsem voltam képes megnyugodni, és hátradőlni, hogy, na itt most aztán semmi baj nem lehet. Pár sírógörcs, és ébren töltött éjszaka után a Prena teszt mellett döntöttem, ami 99% feletti, megbízható eredményt ad. Ha csak 90% lett volna, ahogy az utolsó válaszoló írta, biztos, hogy az amniocentézis mellett döntöttem volna!!! De mivel a teszt megbízhatósága megegyezik több orvos egybehangzó válasza alapján (gondolhatjátok, hogy megkérdeztem vagy 5-öt...) nem gondolkodtam tovább, inkább a nem invazív vizsgálat mellett döntöttem. Két hét volt, mire megjött az eredménye, alig lehetett hozzám szólni az idő alatt, de végül megnyugodtam, mert teljességgel kizárt a genetikai eltérés, nem találtak rendellenes kromoszómákat. Augusztusra várjuk a kislánykánkat, bízunk benne, hogy innentől már teljesen sima és nyugodt babavárás lesz.

Szóval az sem garancia, ha már 5 hetesen ott lihegsz a rendelőben, mindig adódhatnak olyan malőrök, amik frászt hoznak rád teljesen egészséges baba esetében is. Ugyanez fordítva is igaz, a szalagszerűen végzett terhesgondozás során bizony előfordulhat, hogy nem néznek meg olyan alaposan, és akkor derül csak ki a probléma, amikor már semmit sem lehet tenni.

Utolsó: szép történeted van. Mondhatni szerencsés vagy.

Sajnos mikor valaki ott sír, hogy ő végsőkig elmegy hogy a babája egészséges legyen mert az ismerőse hiába csináltatott meg minden tesztet nem mutatták ki hogy beteg a babája akkor teljesen mindegy egy százalék ide vagy oda :(

Sziasztok! Nagyon nagyon érdekes a kérdés és szegről végről sajnos magam is érintett vagyok.

Rossz lett az AFPm. Igen, nem megbízható, már ki is vezették, de ezzel az a baj, hogy amikor az ember ott áll egy rossz véreredménnyel, akkor elfogy a levegője és a fejébe tódul a vér... Hiába volt teljesen rendben a 12. heti uh és vvtel... nem vigasztalt egy kicsit sem, csak az járt a fejemben, hogy most van egy rossz eredményem és mi van ha beteg...? Megtehetem ezt az idősebb gyermekemmel? Mi lesz most, ha tényleg gond van, hiszen rég elmúltam 12 hetes, hogy lesz ez ha tényleg baj van? Másfél hosszú hét, mire eldőlt - egy sima négyes teszttel - hogy minden ok. Kaptunk időpontot szívultrahangra; minden rendben.

Másnap elvetéltem, a 20. hétben jártam.

Tudom, hogy miért történt, tudom, hogy "miattam volt" az én testem- méhszájam - adta meg magát. És mégis, valahol ott motoszkál a fejemben, hogy tényleg csak az én gondom miatt történt, vagy volt valami olyan baj, betegség, probléma, amely miatt az én Kincsem meggondolta magát és úgy döntött, hogy megy. Nem tudhatom, soha nem is fogom tudni már. Nem tudom, hogy vigasztalna-e ha tudnám azt, hogy beteg volt... biztosan.

Rengeteg olyan dolog van ugyanis, amit a vérteszt és az ultrahang nem mutat és rengeteg minden történhet a terhesség alatt is, amely miatt egy egészséges gyermek szenvedhet sérülést. És igazából nem marad semmi csak a remény, hogy ez nem történik meg, nem velem történik meg. Szóval Kedves Kérdező, ez az a kérdés, amelyre nincsen válasz, marad a remény.

Az én történetem szinte megegyezik a 13. válaszolóéval.

Én a 4. babával vagyok pocakos.

Szintén a Prena mellett döntöttünk, a megbízhatósága miatt.

Mi is teljességgel megnyugodtunk az eredmény után és várjuk az egészséges kislányunkat :)