Ti is úgy látjátok hogy örökbe kéne adnom?
Fiatal vagyok alig 20 éves. Tanulok mellette dolgozom, pontosabban dolgoztam, míg terhes nem lettem, utána a diákszövetkezet nem vállalt.
A párommal egy éve vagyunk együtt lassan csendesedett a kapcsolatunk valamennyire a szakítás szélén voltunk már, külön is költöztünk, de gyakran találkoztunk.
Végig gyógyszert szedtem, gondolom a téli időszak egyik megfázósabb időszaka miatt eshettem teherbe, nem tudom. Megijedtünk, de végül nem vetettük el. Az anyagi körülményeink rendezettek, tehát dolgoztam mellette, van félretett pénzem, az apa is dolgozik viszonylag jól keres, a lakás saját tulajdon. Nem mondom hogy le tudnék akasztani a kicsinek egy stokke babakocsit vagy egy faktum makaó kiságyat, de nem szenvedne hiányt.
Nekem a testvéreim élnek csak már, ők örültek a hírnek, neki a szülei is jól fogadták.
Viszont a barátaim nem. Az egyetemi tanárom szerint akinél az egyéni órarendről kérdeztem szerinte egy ilyen fiatal alkalmatlan lenne ellátni felnevelni egy gyereket. Tehát arról a részről tök az jött le hogy egy 20 évesnek nem az a dolga hogy gyereket neveljen, éljem ki magam, használjam ki az erasmust, ne akarjam lekötni magam. Mert szép és jó hogy nem abortusz de azért a felnevelés se legyen ennyire opció
Tudom hogy nem akarnak rosszat de tényleg így lenne helyes? Valahol igaz hogy jó pár dologról le kell mondanom a kicsi miatt, meg az is igaz hogy nem tombolnak annyira nagyon az anyai ösztönök még bennem, de 3 aktívan kiélt, kihasznált év meg egy halom munkaév ennyit számítana? Tényleg oda kéne adnom egy örökbefogadó párnak mert fiatal vagyok a gyerekhez, és mert nem terveztem a teherbeesést?
válasza:Minden tiszteletem előtted hogy intézetisként képes voltál ilyen jól helytállni az életben!
Ne add örökbe egy életre megfogod bánni, mindennap eszedbe fog jutni hogy van egy gyereked. Ha van saját lakásod, valamennyi pénzed akkor neveld fel. Hidd el a gyereknevelés nem a Stokke babakocsiról szól. Ha szeretnéd tarsd meg és neveld fel, ne hallgass másokra.
24/L
válasza: válasza:Biztataskent leirom en is a tortenetemet.20 eves voltam mikor terhes lettem, nem terveztuk a babat.En is nagyon bulis tipus voltam, rengeteg barattal.Mi mar a terhesseg elejen, a nagy ijedtseg utan eldontottuk, hogy megtartjuk,hiaba probaltak sokan lebeszelni, es gyozkodni, hogy meg fogjuk banni. Meg a fiunk szuletese elott osszehazasodtunk a parommal.1 evet halasztottam a fosulin, de befejeztem :-)
Lass csodat, a bulik egyaltalan nem hianyoztak, de nem is zarkoztunk be a 4 fal koze.
Most 30 eves vagyok, boldog hazassagban elunk a ferjemmel, a masodik babank 4 honapos - ot mar terveztuk :-). A ferjem vezeto beosztasban dolgozik, en kozepvezeto vagyok, kimondottan jomodunak mondanam magunkat. Szoval ez lett az allitolagos meggondolatlansagunkbol :-) A leheto legjobb dontest hoztuk akkor.
válasza:Utolsó! Lehet ezt így is csinálni! Gratulálok! 18 hetes vagyok és minden szaron elérzékenyülök hát megkönnyeztelek! Gratula!
Aki határozott véleményt formál, hogy szerintem tedd ezt meg tedd azt...az a kérdezővel él? Nem ismeritek a hátterét az életét a gondolatait..annyira meg lehet vezetni. Nem hiszem, hogy az lenne a dolgunk, hogy helyette is megmondjuk hogy mi legyen, hanem hogy segítsük a döntését. Az ő döntését mert ez az ő élete amit később neki kell leélnie úgy, hogy azok az emerek akik most markáns véleményt fogalmaznak meg akár a baba mellett vagy ellen sem a kérdező örömében sem bánatában nem lesznek jelen. Ergo azt mondani hogy "szerintem tedd ezt vagy azt" felelőtlenség. Aztán lehet, hogy ém gondolom rosszul!
válasza:Nem a kor számít, az anyagiak is csak részben, és a párkapcsolatod is ingatag. - Én nem erre alapoznék...
Csukd le a szemed, és képzeld el!
Felébredsz egy reggel, mondjuk egy év múlva, egyedül vagy a lakásban. - Ordít, a kicsi mert éhes és tiszta pelust szeretne... - a kávéd még sehol, mosakodás majd... - álmosan mész a mikró és a cumisüveg felé. - Mégy a kicsihez, félálomban, kedvesen "leszidod", hogy legalább még csak egy fél órát hagyhatod volna. - Elhallgat, néz. - Ellépsz az ágytól a pelusért,, a kisfiad újra rákezd, keservesen sír. - Tisztába teszed,közben kicsit hüppög, gagyog. - Visszarakod az ágyba, és újabb koncert a kajáért. - Szaladsz a konyhába, - már felébredtél. - Vízbe tápszer, cumitekerés, rázod, ellenőrzöd, hogy iható-e, szaladsz vissza a szobába. - A baba ismét elhallgat, kézbe veszed, érzed a teste melegét. - eléraksz egy pelust, odaadod a cumit, inni kezd. - Közben hatalmas kerek szemekkel a szemedbe néz. - Evés közben mosolyog rád, és mintha beléd látna, megszűnik körülötted a világ. -Csendesen szuszog, a szemében csillog a boldogság... - Te mit érzel??? - Ha akarod, ha vágysz rá, ha ezt gondolod, hogy ez a mosoly és a lelkedbe fonódó tekintet, minden küzdést megér, még egyedül is, akkor egy percig se habozz! - Neveld fel te a babádat!
Ha kétséges, akkor még a döntésednek, vagy neked érned kell, - de még szülés után is dönthetsz bárhogy...
Egyébként az alapítványoknál szívesen segítenek, nem fognak semmire se rábeszélni.
válasza:Hú, kedves utolsó! Ahogy olvastam a kommentedet, szó szerint libabőrös lettem. Nagyon szépen megfogalmaztad!
Kedves kérdező! Ne hallgass senkire, az anyai szív megsúgja neked , hogy mi a helyes döntés. Én is 19 évesen lettem terhes ,20 évesen szültem. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam a fiam. Azóta született még két kisöccse.
Én baromira büszke vagyok arra , hogy 35 évesen van egy 15 éves fiam, aki okos , tisztelettudó, és imádja a tesóit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!