Ti is úgy látjátok hogy örökbe kéne adnom?
Fiatal vagyok alig 20 éves. Tanulok mellette dolgozom, pontosabban dolgoztam, míg terhes nem lettem, utána a diákszövetkezet nem vállalt.
A párommal egy éve vagyunk együtt lassan csendesedett a kapcsolatunk valamennyire a szakítás szélén voltunk már, külön is költöztünk, de gyakran találkoztunk.
Végig gyógyszert szedtem, gondolom a téli időszak egyik megfázósabb időszaka miatt eshettem teherbe, nem tudom. Megijedtünk, de végül nem vetettük el. Az anyagi körülményeink rendezettek, tehát dolgoztam mellette, van félretett pénzem, az apa is dolgozik viszonylag jól keres, a lakás saját tulajdon. Nem mondom hogy le tudnék akasztani a kicsinek egy stokke babakocsit vagy egy faktum makaó kiságyat, de nem szenvedne hiányt.
Nekem a testvéreim élnek csak már, ők örültek a hírnek, neki a szülei is jól fogadták.
Viszont a barátaim nem. Az egyetemi tanárom szerint akinél az egyéni órarendről kérdeztem szerinte egy ilyen fiatal alkalmatlan lenne ellátni felnevelni egy gyereket. Tehát arról a részről tök az jött le hogy egy 20 évesnek nem az a dolga hogy gyereket neveljen, éljem ki magam, használjam ki az erasmust, ne akarjam lekötni magam. Mert szép és jó hogy nem abortusz de azért a felnevelés se legyen ennyire opció
Tudom hogy nem akarnak rosszat de tényleg így lenne helyes? Valahol igaz hogy jó pár dologról le kell mondanom a kicsi miatt, meg az is igaz hogy nem tombolnak annyira nagyon az anyai ösztönök még bennem, de 3 aktívan kiélt, kihasznált év meg egy halom munkaév ennyit számítana? Tényleg oda kéne adnom egy örökbefogadó párnak mert fiatal vagyok a gyerekhez, és mert nem terveztem a teherbeesést?
Ne hallgass másra! Az emberek borzasztó könnyen formálnak véleményt, ítélik el a másikat. Mindenki jobban tudja, neked hogyan kellene élned. Ha valaki úgy érzi, ő azt nem tudná megcsinálni, az esetek nagy részében úgy hangoztatja, hogy azt aztán biztosan nem lehet megcsinálni. (Tapasztalat).
Nekem 2 egyetemi csoporttársamnak is született gyereke az egyetem alatt... egyik sem adta örökbe.
Kedvencem, ez az "éld ki magad" dolog, mert ha nem, akkor... tényleg, mi lesz akkor?
Szóval, ha adott a pénz, a lakás, miért is ne tudnád felnevelni? Nem lesz egyszerű, de megérné!
Leirom a sajat tortenetem, hatha kicsit jobb kedvre derit, mert szerintem Te nem akarod ezt a babat orokbe adni, csak elkeseredtel.
En tipikus partyarc voltam az egyetemen, rengeteg barattal, ismerossel. Allamvizsgaztam, majd elkezdtem dolgozni, de semmi penzt nem tettem felre, a szuleim alamraktak egy lakast, en pedig folytattam a korabbi meggondolatlan bohem eletemet...a munkamat imadtam, jol kerestem, es egy egesz komoly kinevezes elott alltam, mikor egymasra talaltunk a parommal. 3 honap utan terhes lettem, 25 evesen.... rengeteget vivodtam mit tegyek, mivel bar idosebb voltam nalad 5 evvel, de az irasodbol lejon, h nalam ezerszer komolyabb es megfontoltabb vagy.
Megtartottuk, annak ellenere, h a korulmenyekre valo tekintettel senki nem tamogatott minket..se csalad, se baratok, se kollegak, a fonokom kikelt magabol, h nem vagyok normalis.
Eletem legjobb dontese volt, imadom a fiam! Soha de soha egy pillanatra sem bantam meg Ot, mar 2 eves:) rengeteget valtoztam, felnottem a feladathoz, mondjuk ram is fert;)
De lenyeg, ne add orokbe, mert mikor mar a kezedben lesz, el sem akarod majd engedni Ot!
Augusztusban szülök, kisfiúnak ígérik :)
Csak én intézetis voltam, a családmodell tehát kimaradt. Dolgozni kezdtem majd jött az egyetem el se tudtam volna képzelni hogy várandós leszek, és most ültetik a bogarat a fülembe, hogy de hát ne volt olyan hű de nagy szerelem a párom, tény hogy nem égünk meg egymás mellett de nagyon jól kiegészítjük egymást, és tényleg számíthatok rá bármiben, ahogy ő is rám, meg hogy nem terveztem, és hogy be fogom dobni a törölközőt meg depressziós vagy valami házisárkányféle lesz belőlem, mert már nem vagyok kötetlen, és hogy meg fogom bánni az egészet.
Valahol szeretném tudni hogy nincs igazuk csak nehéz elhessegetni ezeket a gondolatokat.. Nem tudom mit fog kihozni belőlem a gyereknevelés, és kicsit félek.
Ahogy olvastam a kérdésed nekem az jött le, hogy még fiatal a terhességed. Egy dolgot felejtesz csak el! Azt, hogy nem kell most döntened! Illetve azt már eldöntötted, hogy a baba barad abortusz nem lesz. Innen szülésig bőven van időd, tisztábbam fogod látni a jövőd, a kapcsolatotokat..mert ahogy leírtad nem valami fényes a szitu köztetek.
Bőven ráérsz a szülés után kimondani a végső szót. Ha akkor ott azt érzed, hogy te nem vagy képes hazavinni és ellátni nevelni dolgozni érte és feláldozni amit kell akkor aláírod a papírt és hazamész. A babát megkapja egy szerető család vagy meddő házaspár. Rosszul senki nem jár lelkiismeret furdalásod se legyen!! Jobb neki egy boldog családba mint egy vákuumtartályba!
Amit az egyetemi tanárod mondott az meg megbotránkoztató úgy simán. 20 éves nő..nem is olyan rég 25 éve amikor születtem pl anyukám 19 volt amikor terhes lett velem és 20 amikor megszült. Tervezték és extramaximálisan helyt állt!! Most fiatalos 40es és van 2 felnőtt lánya akiket a hugainak néznek 😄 imádom hogy fiatal az anyukám!!!! ❤
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!