Ti is úgy látjátok hogy örökbe kéne adnom?

Fiatal vagyok alig 20 éves. Tanulok mellette dolgozom, pontosabban dolgoztam, míg terhes nem lettem, utána a diákszövetkezet nem vállalt.

A párommal egy éve vagyunk együtt lassan csendesedett a kapcsolatunk valamennyire a szakítás szélén voltunk már, külön is költöztünk, de gyakran találkoztunk.

Végig gyógyszert szedtem, gondolom a téli időszak egyik megfázósabb időszaka miatt eshettem teherbe, nem tudom. Megijedtünk, de végül nem vetettük el. Az anyagi körülményeink rendezettek, tehát dolgoztam mellette, van félretett pénzem, az apa is dolgozik viszonylag jól keres, a lakás saját tulajdon. Nem mondom hogy le tudnék akasztani a kicsinek egy stokke babakocsit vagy egy faktum makaó kiságyat, de nem szenvedne hiányt.

Nekem a testvéreim élnek csak már, ők örültek a hírnek, neki a szülei is jól fogadták.

Viszont a barátaim nem. Az egyetemi tanárom szerint akinél az egyéni órarendről kérdeztem szerinte egy ilyen fiatal alkalmatlan lenne ellátni felnevelni egy gyereket. Tehát arról a részről tök az jött le hogy egy 20 évesnek nem az a dolga hogy gyereket neveljen, éljem ki magam, használjam ki az erasmust, ne akarjam lekötni magam. Mert szép és jó hogy nem abortusz de azért a felnevelés se legyen ennyire opció

Tudom hogy nem akarnak rosszat de tényleg így lenne helyes? Valahol igaz hogy jó pár dologról le kell mondanom a kicsi miatt, meg az is igaz hogy nem tombolnak annyira nagyon az anyai ösztönök még bennem, de 3 aktívan kiélt, kihasznált év meg egy halom munkaév ennyit számítana? Tényleg oda kéne adnom egy örökbefogadó párnak mert fiatal vagyok a gyerekhez, és mert nem terveztem a teherbeesést?