SOS, félek a gyerekvállalástól? 23/L

"Bennem eddig a terhesség egy pozitív,csodás dologként élt."

->

" elkezdtem félni a terhességtől. Izgulok,hogy vajon minden rendben lesz a terhesség alatt velem és a babával"

Számomra ez csak szimplán azt jelenti, hogy úgy tűnik kezdesz valójában is (nem csak kor szerint) felnőni.

Igen, a "török élete nem csak játék és mese", a terhesség és főleg a gyereknevelés pedig nem csak rózsaszín habos-babos csoda. Rettegni nem kell, de helyes, hogy tisztában vagy ezzel.

Így legalább nem ér meglepetésként, nem kapsz sokkot tőle.

Előre is bocsánat a kérdésért, kissé off lesz, ha nem akarsz ne is válaszolj rá, de tényleg érdekelne a válasz.

23 évesen, gyakorlatilag nulla élettapasztalattal miért szeretnél gyereket vállalni? (Azon túl, hogy nyilván a férjed anyagilag felsőközép legalább, feltehetően legalább egy tízessel idősebb is mint te és ő maga már szeretne utódot, te pedig szereted őt...stb) A kérdést igazából úgy is feltehetném, hogy mi a célod az életben vagy mit tartasz a saját életed értelmének?

"gondolom te is inkább a karrieristák közé tartozol,"

Miért gondolod, hogy aki később szül, az csakis "karrierista" lehet?

Ugyanolyan általánosítás, mint az, hogy aki nagyon fiatalon, az csakis "csupasz pi ..csára" vállalhat gyereket.

(Személy szerint a második állításban több igazságot látok. Megcáfolhatatlan tény, hogy egy fiatalabb életkorából adódóan sem tud annyit adni a gyermekének, mint egy idősebb.)

Utolsó, a kommented azt sugallja, hogy az út vége mindenképpen a család kell hogy legyen, csak valaki később ér oda. Ez nem igaz, valaki egyszerűen csak úgy gondolja, hogy nem akar családot / gyerek és pont. Nem azért mert karrierista vagy mert élni akar. Ennyi, sokféle ember létezik.

Szerintem a kérdező még egyáltalán nem érett a gyerekvállalásra, tekintve, hogy eddig is rózsaszín cukormáznak tartotta, és amikor kiderült, hogy nem így van, akkor megrémült.

Azért az a ritkább eset ha nem lesz gyereke valakinek annak ellenére hogy lehetne. Ismerek én is olyan embert. 40 évesen nincs kapcsolata se, saját Elmondása szerint túl sokat válogatott és hoppon maradt. Én személy szerint nem ismerek házas nőt aki nem akart gyereket pedig ismerek egy pár embert. De nincs is sok az biztos. Aki így gondolkozott fiatalként olyat igen de meggondolta magát és van fia azóta.

Kérdező egy kicsit megijedt és őszintén, akkor vállal babát amikor ő akarja és nem akkor amikor engedejt kap innen. Nem ismerjük. Semmit nem tudunk róla a korán kívül. Csak mert megijedt egy kicsit még nem kéne eldontened helyette, hogy nincs rá felkészülve mert nem vagyunk egyformák és mindenki máshogy reagál bizonyos helyzetekre. Lehet ha te megijedtel volna azt jelentette volna hogy nem vagy kész. Lehet nekem semmit nem jelentene mert nem vagyok ijedős és semmitől nem Félek mig egy harmadik érzékenyen reagál a változásokra és nem azért mert kész van vagy mert nincs. Látatlanban nem tudhatjuk. Legalabb is én nem tudom és itt sok ember úgy csinál mintha tudna mindenkirol mindent. Unom ezt a helyet. Ennyi negativ kommentet ami itt van néha.. Nem is jövök ide gyakran mostanság.

Ez csak azért vicces mert te is úgy csinálsz mint aki mindent tud. :) Hány embert ismersz te a 7 milliárdhoz képest, hogy teljes biztonsággal eldönthesd hányan nem akarnak gyereket és megbánják-e? Na ugye...

A kérdező a véleményünket kérte, amire az oldal is való, és az én véleményem az, hogy az írásmódja meg a tartalom alapján még kissé gyerekes személyiség lehet. Ez az én véleményem, ettől ő még azt csinál amit akar. Arról nem is bestzélve, hogyha valóban mindent túlaggódik, akkor a gyerekvállalás után ebbe belebolondul mert ott aztán lesz min aggódni 18 évig meg amíg meg nem hal...

Én meg leirtam neked a véleményem mert ez az oldal erre is való képzeld. Én írtam valamit, te válaszoltál. Akkor meg ne csodálkozz, hogy reagálok. Nem érdekel a 7 milliárd ember mert képzeld, tudok annyit a világról hogy egy magyar embert nem hasonlitok egy indiaihoz, kinaihoz (kettő együtt 2,5 milliárd ember) és főleg nem az arabokhoz. Tehát ez nevetséges. Magyar emberek vagyunk, Magyarországon élünk.

A másik meg az hogy nem tudok mindent és nem csinálok mindent úgy de ha más irasarol írnék véleményt megsertodnenek egy páran. Le lehet pontozni ezt is, leirom. Itt sokan felvagosat játszanak hogy milliokbol élnek stb.. Itt mindenki ragyok persze a valóság ki tudja mi de nem is érdekel.

Itt sok ember azért van mert unatkozik vagy mert betegesen ki van merülve azért mert nem jön össze. Vagy ki tudja, lehet csak egy kis figyelmet igényel. :) de tudnám meg tovább sorolni. Akkor sem ismerjük egymást. Nem csinálok ugy mint aki mindent tud de van egy norma és aki nem tartozik bele az NE LEGYEN MEGLEPŐDVE az ilyen kommentek után. Mert a normalis az hogy házasság és gyerekek. Van 1-2 % biztos aki másképp érez de az kivétel kategória és nem normális. Ha elfogadja ha nem. Szóval igen, le mertem irni hogy vagy fiatalon vagy idősebben vállal gyereket mert ez a norma. Hogy vkinek nem tetszett és belekötött az persze nyilvánvaló ezen a helyen. Nem vagyok meglepve egy kicsit se. Attól még szét lehet nézni hogy kinek mi a normális.

Köszönöm, hogy válaszoltál. Leginkább azért gondoltam idősebb és az átlagosnál vmivel tehetősebb férjre, mert az írásodból az jött le, hogy te magad nem igazán keresel túl sokat (tanárnőként ezt sztem el is találtam), így viszont akkor a másik oldalon kell lennie vmiféle kompenzációnak, ami egyáltalán lehetővé teszi, hogy gyereket vállaljatok. A gyerek ugyanis pénzbe kerül, és felelős vagy azért, hogy milyen jövőbeni kilátások közé vállalod.

Másrészt a gyermekvállalás természetesen egy nagyszerű élmény, egy nagyon mély tapasztalat és rengeteget lehet belőle tanulni. Mindenki mást tekint életcéljának, én két dolgot, egyrészt úgy kelhessek fel minden reggel, hogy vmivel több lettem (nem igazán anyagi értelemben értem), másrészt minél több élményt átélni. Ezekben viszont nagyon meg lehet rekedni egy-egy rossz döntés, túlvállalás után, ha egy vágyunkat, vágyott élményünket idejekorán elégítjük ki és gyakorlatilag a saját jövőnket rendeljük alá.

Másrészt nekem egy kicsit mindig kétséges, hogy a gyerekkorból szinte még alig kilépett ember mit tud átadni az utódjának élettapasztalat híján. Sztem ez is ugyanolyan felelősség, mint az anyagiak.

Egyáltalán nem karrierista szempontokra gondoltam, mint itt néhányan feltételezik, csupán inkább vmi olyasmira, hogyha mondjuk az épp felnőttkorba lépő gyermeked megkérdezi majd tőled, hogy milyen célodat valósítottad meg az életben (ami természetesen nem csak karriercél vagy anyagi lehet, az egy nagyon beszűkült gondolkodás), akkor mit tudsz neki rá majd válaszolni? Illetve ha majd tanácsot kér tőled, akkor milyen tapasztalatok alapján tudsz neki egyáltalán útmutatást adni?