Aki nagyon sokat idegeskedett-és feszültség alatt volt a terhessége alatt, nyugodt babája lett? Nem lett semmi baj?

Szia!

Nyugi. Én már a 16.-ik héten elsírtam magam, hogy ugye minden rendben lesz és egészséges lesz. És ez kb 4-5 hetente előjött újból. Én is a szüléssel kapcsolatban álmodtam, rettegtem a császármetszéstől, már a 20-ik hét táján. Végül sürgősségi császárral szültem. De attól sem kell félni. Nem fáj. Utána is csak az első nap kellemetlen, mert húzódik a seb, de aztán gyorsan gyógyul. Szóval tényleg ne félj. Természetes az izgalom, mindenki izgul, csak van aki bevallja, van aki meg inkább magában szorong.

Ne izgulj. Egészséges lesz. Ha minden stresszelő nő babája beteg lenne, akkor az kb 70%-os arányt jelentene.

Sztem normális,hogy izgulunk, félünk,mert ismeretlen minden,ami vár ránk: a fájdalom, a szülés, vajon hogy indul meg,és mikor,stb...

Én nagyon féltem a fájdalomtól,aztán kaptam 2 hasznos "infot": az egyiket a kolléganőm mondta,aki már szült 2szer,hogy fáj persze,de 1 életben 1-2szer ki lehet bírni, a másikat pedig a keresztanyámtól hallottam, akinek szülés előtt vki azt mondta: azt a napot rászánja Zsuzsikám.

És hát tényleg, ha fáj is, de túl leszünk rajta,és a babánk kárpótol mindenért.

Én aztán egyébként nagyon hamar,3 óra alatt megszültem term.módon. Most 17hetes vagyok, és remélem,hogy a 2.szülés is gyorsan megy majd.

Nekem az első terhességem idején nagyon komolyan megbetegedett az anyukám majd meg is halt én annyit sírtam mint soha életemben, és borzasztóan féltem hogy milyen lesz a szülés és mi lesz azután segítség nélkül (mert a férjem családjával nincs kapcsolatunk, nekem pedig anyum volt egyedül a rokonom), na és megszületett a fiam hálistennek elég gyorsan (5óra) de 3 hós koráig egy pokol volt a mindennapok, szegénykém rengeteget sírt, fájt a hasa, bukós volt minden baja volt, kevés volt a tejem stb.

Aztán viszont ezt mintha elvágták volna és nagyon nyugis csecsemő és kisgyerek lett.

A második babánkat mikor vártuk, ismét rengeteg problémánk lett, a házunkat majdnem elvesztettük, sokszor nem volt mit enni (csak a fiamnak vettünk kaját h ő ne nélkülözzön) szintén nagyon sokat sírtam, (én már csak így kifogom ezeket:)) de a lányom mégis egy eszik-alszik-mosolyog baba :)

Szinte sose sír 5 hetes kora óta mosolyog, 3 hós kora óta rötyög egy tündér és öröm vele az élet.

Szóval mostmár úgy látom h nincs kapcsolat eközött a két dolog között h ideges terhesség= ideges baba.