Végigdepizem és zokokom a terhességem. Otthonülés, párkapcsolati boldogtalanság, bizonytalanságérzet. Imádom a gyermekem és akartuk is őt. Ugye nem lesz idegroncs vagy szomorú? Eröltetem a jókedvet, megyeget is azért, de félek a jövőtől.

Hat hónapos terhes voltam, amikor kezdtem azt érezni, hogy valami nem stimmel itthon a férjemmel. Hét hónapos terhesen kiderült, hogy szeretője van. Mindez tavaly tavasszal volt. Zokogtam, kértem, könyörögtem, ordibáltam, kidobáltam a cuccait, hogy menjen el, legyen már vége. Tényleg úgy éreztem, hogy rámdől az életem. Se szüleim, senki akire számíthatnék. Megszületett a baba, a férjemmel való kapcsolatom semmit nem változott. Öt kilométeres körzetben a legnyugodtabb kisbaba, annyi tejem volt, hogy még egy gyereket tudtam volna etetni, pedig leírni is nehéz, miket éltem át. Mostanában kezd rendeződni az életem.