Más kismamára is rá akarnak mászni a rokonok szülés után? Anyósom akar jönni hozzánk szülés után egyből, pedig mi szeretnénk háromasban lenni a babával. Valószínű, hogy koraszülött lesz a kislányunk, ezért még inkább mondogatja.

Arra lennék kiváncsi hogy mikor egy rántottát nem tudsz majd megcsinálni és a gyerek bög reggeltöl estig de foggalmad sincs mi baja, akkor majd könyörögni fogsz anyósnak hogy csak egy percre jöjjön át?

Vagy a kaját az ajtóban elveszed töle aztán rácsapod az ajtót?

Azt megértem hogy anyádékhoz nem akarsz egy újszülöttel utazgatni.

De nem hinném hogy anyósod kiakarná tépnia kezedböl a babádat. Örülj neki hogy lesz melletted egy ember aki azért már felnevelt legalább egy embert.

Nagyon sok olyan anya van akinek semmi segítsége nincs. Pl mint nekem lesz. Közel távol egy rokon sem fog jönni, és még barát sincs a közelben. Azért örülnék ha anyós fözne, meg néha beugrana, és ha már tanácstalan vagyok mondjon valamit.

Örülj hogy van valaki a közelbe.

Egyetértek az előttem szólóval.A szülés után az orvosok szerint legalább 2-3 hétig feküdni kellene az anyukának.Ha nem teszi,akkor később komoly nőgyógyászati gondjai lesznek.

Nem értem,hogy mostanában miért divat azt képzelni,hogy a születése után csak hármasban kell lenni a babával?Természetes,hogy aranyos egy kisbaba,és örülnek neki a szülők,de a gyerek nem szalad el,még sokáig együtt lehet és kell vele a szülőknek lenni.Az első napokban még az apa sem tud vele mit kezdeni.Idő kell,mire foglalkozni tud vele,akármennyire szereti és akármilyen jó apa.

Örülj,hogy az anyósod kímélni akar,legalább az első időkben.Azt én sem javaslom,hogy újszülöttel utazgassatok.Neki megkell szokni az otthonát.Ráértek utazni 2-3 hónap múlva.Annak pedig örülj,ha anyósod segíteni akar.Én örültem mindhárom szülésem után,hogy volt segítségem.

Lehet hogy megköveztek, de én a kérdezővel értek egyet!

Most 6 hónapos a kisfiam és hát a szülés után nálunk is az volt a gond, hogy az anyósom szó szerint azt hitte hogy "neki szültem a gyereket"!! Minden reggel mikor felkeltem, ő volt az első aki telefonált, hogy mi van?!

Már idegbajt kaptam tőle.

A háztartás ellátása pedig abban az időszakban mikor hazamész a babával várat magára. Úgy értem mi rendeltünk ebédet egy olcsó ételszállító cégtől (teletál) a takarítást meg a férjem egy porszívóval és felmosóronggyal elintézte, hiszen ő jobba ráért. Hát ennyi!!

Szerintem kell egy anyukának a babával kettesben töltött idő, amikor megismerik egymást, ráhangolódnak az otthoni életre.

Anyukám nem lakik tőlünk messze, de eszébe nem jutott, hogy lábatlankodjon. Megvárta míg én kérdezek tőle vagy kérem meg, hogy vigyázzon a babára egy keveset mikor már 5 hetes volt.

Én is féltem egy kicsit, hogy megfelelek -e majd mint anya, de akinek ilyen a hozzáállása mint a kedves kérdezőnek biztos nem lesz gond. Minden jön magától hidd el!!! Ja és persze ott a védőnő. Én őt hívtam, egyszer, amúgy meg úgyis jön látogatni és kérdezhetsz tőle nyugodtan.

Ha egyedül csinálod az egészet szerintem jobb, hiszen akkor legalább azt érzed tiéd a gyerek! és nem az anyósodé!

Aki elhagyja magát és siránkozik annak biztos kell egy állandó "ottlakó", de aki pozitívan áll hozzá és sok türelemmel ott nem hiszem hogy gond lenne!!

Kedves kérdező, írj nyugodtan privit, ha még esetleg kétségeid adódnának!

üdv, egy 6 hós kisfiú modern mamája :)

Huh, hát én más véleményen vagyok. Amikor a babánk született, az én szüleim már nem éltek, anyósom egyenesen azt akarta, hogy egy hónapra költözzünk hozzájuk! Mert állítólag a lánya is ott lakott szülés után, a menyéhez pedig az anyukája költözött, ez szerintük így szokás.

Én nagyon nem akartam, ragaszkodtam ahhoz, hogy ez a mi feladatunk, mi lettünk igazi család, nekünk kell összeszoknunk. És mi az, hogy az anyának hetekig feküdnie kellene??? Nem is olyan régen - de kevésbé "fejlett" országokban a mai napig - a nők szülés után másnap már a földeken dolgoztak/dolgoznak. Persze ez nem követendő példa, de az igazság valahol a kettő között van.

Hazajöttünk a kórházból, első babám volt, mégis el tudtam egyedül látni, meg tudtam fürdetni, nem a fejére húztam a pelenkát, és egyszer sem ejtettem fejre. Amíg aludt - egy újszülött rengeteget alszik! - jutott időm a házimunkára és egy kis pihenésre is. Nem kellett ételszállítóktól rendelni, minden nap főztem, és ha a látogatók nem váratlanul toppantak be, hanem bejelentkeztek előtte, még egy sütit is összedobtam. Higyjétek el, nem vagyok szupernő, sem szuperanya, egyszerűen csak nem csináltam drámát a baba érkezéséből, rettenetesen örültem és örülök a mai napig, hogy végre igazi család lettünk és elfogadom az ezzel járó változásokat, feladatokat.

Kedves kérdező! Teljesen igazad van, ha nem akarod, hogy valaki álladóan körülugráljon, helyetted pelenkázza, fürdesse, dajkálja a babádat! De mindenképpen kedvesen, finoman közöld ezt, nehogy ebből sértődés legyen! Sok boldogságot!

Mindannyian masok vagyunk, nem kell a kerdezot leszidni csak azert, mert masnak aranyat er a bekoltozo rokon-segitseg mar az elso heten is.

Nalunk ugy alakult, hogy kulfoldon eltunk, amikor a fiam megszuletett. Mivel nem lehetett kiszamitani, hogy mikor szulok, igy elore nem vettunk repjegyeket, inkabb amellett dontottunk, hogy megszulok, az elso ket hetre a ferjem kiveszi a szabadsagat (tartogatta evkozben epp a baba miatt) es majd azutan utazgassanak a nagyik segiteni.

OK, nalunk a tavolsag is kozre jatszott, nem ugralhattak csak ugy oda, de egyaltalan nem volt igy rossz. Pedig mi a szules utan tiz oraval mar otthon voltunk, megis megoldottunk.

A ferjem bevasarolt, megfozott, kitakaritott. A mosogep kimosott, en kivasaltam. Nem lebenultam, hanem szultem. Ezen kivul annyi dolgom volt, hogy babazzak, a furdetest ketten csinaltunk, igy cipekednem sem kellett.

A ferjem gyakran ejszaka ugyanugy megebredt a sirasra, mint en, volt, hogy o rakta tisztaba, amig en a ciciket elokeszitettem, illetve magamhoz tertem, olyan is volt, hogy ha szoptatas utan nem aludt egybol vissza, akkor o babusgatta meg egy kicsit, engem pedig agyba dugott.

Oszinte leszek: nekem egyaltalan nem hianyzott egyik nagymama, sem senki mas segitsege, mindennel tobbet ert az, hogy a ferjem volt mellettunk es neki is ugyanugy meg kellett tanulnia, hogy mit is jelent a csecsemogondozas, ahogyan nekem.

Talan epp emiatt, de azota sem lusta akar kompletten ellatni a gyereket, ha arra kerul a sor, nem volt finnyas a kakit takaritani akkor sem, amikor mar a hozzataplalasos budos kakival rakta meg a fiam a pelenkajat. Egyedul is megfurdeti, el tudja altatni, ha kell.

Nekem is jo volt igy, mert az anyai osztoneimnek egybol be kellett indulniuk, ki kellett talalnom a megoldasokat az esetleges problemakra, hiszen nem allt mogottem senki, aki duruzsolta volna, hogy o anno hogy csinalta.

A ferjem szabija utan egy hetig meg kettesben voltam a babaval, azutan erkeztek a nagyik. Akkor mar teljes magabiztossaggal fogadtam oket, nem is szoltak bele semmibe, sot, akkor ok mar vendegkent voltak nalunk, mert egyedul is tudtam vezetni a haztartast.

Attol tartok, ha mindez forditva tortenik, tehat eloszor a nagyik jonnek hetekre segiteni, majd utana maradok egyedul a babaval, akkor a ferjem kimaradt volna a tanfolyamrol, hiszen hozzank sem fert volna, lett volna mas segitsegem, o meg csak hatul toporgott volna.

Most fog megszuletni a masodik babank, kicsi a korkulonbseg, a nagyobbik is csupan 14 honapos, szoval nem lesz egyszeru menet. Most mar Magyarorszagon elunk, viszonylag kozel vannak a nagyik. Kertunk segitseget: a korhazban toltott napokon a ferjem a nagyobbik babaval egyutt anyosomekhoz koltozik, mert kozelebb van a korhaz. Szules utan johetnek majd hozzank, de csak latogatni. Ha ismet meg tudjuk oldani azt, hogy a ferjem legyen velunk az elso 1-2 hetben, akkor inkabb ezt valasztanank, biztos, hogy nehez lesz, de hozza kell szokni.