2. gyereket tudom majd ennyire imádni mint az elsőt?

Egészen biztos vagyok benne!

Ó, persze. Két gyerek két kis külön egyéniség. Főleg, hogy kétneműek, így még a hasonlítgatás hibájába se esik az ember.

Persze :) Egy idő után el se fogod tudni képzelni, milyen lenne, ha nem lenne vagy ha lány lenne.

Ez normális érzés ilyenkor, ne aggódj. Én is így voltam, nekünk 3év 9hónap van a 2 gyerek között. Én is ezt gondoltam, hogy nem fogom tudni annyira szeretni a kicsit, mint a nagyobbikat. Volt hogy szinte haragudtam magamra, amiért még egy gyereket bevállaltam, persze mindezt már nagy pocakkal. Aztán megszületett. 11.55kor született, és du 4kor kaptam először a kezembe. Szopizott, aztán vitték el. Na akkor és ott abban a pillanatban, ahogyan néztem a kis pofiját miközben kivitték, akkor éreztem, hogy nem akarom hogy elvigyék, és rámtört a sírás, annyira rosszulé esett hogy elvitték tőlem. Alig vártam már hogy visszahozzák ismét szopizni. Addigis pihentem, mert rámfért, nagyon ki voltam merülve. Aztán mikor hozták, cicire tettem, ő szopizott, közben néztem az aprócska kis arcát, pici kezeit, és beleszerettem. Azóta is ugyanezt érzem. Mindkettőt egyformán, de tényleg egyformán nagyon szeretem. :)