A baba érzi a hasamban, hogy nem szeretem? Ugye ez változni fog?
29 hetes terhes vagyok. Nem akarom elrontani már most az életét, de sok helyen olvastam, hogy a hasamban is mindent érez és ez befolyásolja az életét (olvastam, én még nem tudom, hogy hiszek-e ebben). Abban reménykedek, hogy a szülés után ez megváltozik, amikor már látom és a karomban lesz.
De egyelőre egyszerűen nem tudok neki örülni, pedig nagyon szeretnék, de nem tudom ezt erőltetni. Nem tervezetten lettem terhes, gondolkodtam az abortuszon, de végül nem tudtam megtenni. Egyrészt örülök ennek, mert tudom, hogy az is megviselt volna, de amióta terhes vagyok, egyszerűen nem tudok boldog lenni. Fiatal vagyok, az egyetem így félbe marad, minden csúszik, semennyire nem vagyok erre fölkészülve. A baba apja nincs mellettem, egyedül vagyok, szüleim mellettem vannak, mindenben segítenek, de tudom, hogy azokat, amiket a szüleim adnak meg neki, nekem kellene, emiatt is folyton rossz a hangulatom. De a nehézségek mellett (hogy mit hogy fogok megoldani, anyagilag mikor tudok önállósodni, hogy fogom bírni) legjobban az zavar, hogy a baba iránt nem érzek semmit. Nem szoktam hozzá beszélni, még a hasamat se szoktam simogatni. Azt hittem, hogy majd az UH-k változtatnak ezen, mikor látom, de csak nézem és ennyi, semmilyen érzést nem vált ki belőlem, hogy látom mozogni és hogy ver a szíve. Aztán azt vártam, hogy érezzem mozogni, mert akkor már biztos valóságos lesz és előjönnek az érzések. Most már elég ideje érzem mozogni ahhoz, hogy tudjam ez nem változtat semmin. Erre jön az, hogy az ismerőseim is ezzel piszkálnak, hogy semennyire nem tűnök boldognak és hogy ez milyen rossz és gáz tőlem. De igazuk van, nem vagyok boldog. Igazából még mindig úgy élek, mintha nem is lennék terhes (biciklizés, kádban fürdés, bármilyen étel fogyasztása), talán próbálom is tudat alatt meggyőzni magam, hogy ez csak átmeneti, de hamarosan itt lesz a baba és nem tudom akkor mi lesz. Sokszor gondolok arra, hogy elvetélek, utána persze nagyon lelki ismeret furdalásom van és tudom, ha tényleg megtörténne, az megviselne, mégis sokszor eszembe jut. Olyan rossz, hogy mindenki örül neki a környezetemben, de én sehogy se tudok.
Ugye ez változhat idővel? Higgyétek el, nem akarom hogy rossz legyen neki, de az érzéseimet nem tudom befolyásolni.
válasza:
válasza:Ez az érzés természetes olyan anyukáknál is, akik
tervezték a gyereket. Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem szereted a gyereket, csak nem tudsz a helyzettel mit kezdeni, teli vagy aggodalmakkal, kétségekkel, de ezzel nem vagy egyedül. Nagyon sok kismama átesik ezen. Ne legyen rossz a lelkiismereted emiatt. Nem vagy még felkészülve az anyaságra, de ez változni fog, mert így természetes. Amint ott tartod majd a kezedben a csöppséget, tudni fogod a választ minden kérdésedre. Minden rendben lesz! :)
válasza:Nyugi, semmi ilyet nem érez. Egyszerűen még túl fejletlen az agya, idegrendszere ahhoz, hogy komplex gondolkodásra képes legyen.
A lányom tervezett volt, de a terhességgel én se tudtam mit kezdeni, de nem is izgattam magam rajta. Amikor megszületett és gyarapodott a közösen töltött idő, már volt némi kommunikáció (mosoly, szemkontaktus), akkor szép lassan kialakult a kötődés is.
Újszülöttnek amúgy is a fizikai szükségletei a fontosak, szociális igény 5 hónapos kor körül alakul ki. Addig étel, megfelelő hőmérséklet, tiszta pelenka, kényelmes ágy és bőrkontaktus - ennyi az össz igénye.
Annyit valamennyire érzékel, hogy nyugodt vagy feszült a légkör körülötte.
válasza:Nyugi, nincs veled semmi baj. Az hogy a gyerek erzi hogy nem szereted egy nagy baromsag.
kenyszerhelyzetbe kerultel, teljesen normalisan reagalsz ra. Valoszinuleg meg a szules sem fog valtoztatni a dolgon, ugyhogy az sem biztos hogy ha a karodba adjak eloszor, majd mindent elont a szeretet. Nem fog, lehet hogy akkor sem fogsz semmi kulonoset erezni.
de ahogy majd telnek a hetek, honapok, amikor mar nagyobb lesz, reagal rad, orul neked, amikor eloszor radmosolyog, amikor eloszor tudatosul benned hogy egy emberi leny csak toled fugg, es ugy szeret teged ahogy senki mas nem szeretett soha, akkor benned is meg fog valtozni a dolog.
Aztan ahogy majd telik az ido, ra fogsz jonni hogy az eleted legjobb dolga tortent veled amikor teherbe estel, es eleted legjobb donteset hoztad, amiert nem olted meg.
Persze ettol meg a gondjaid megmaradnak majd, az eleted nem oldodik meg, azt neked kell megoldanod, de teljesen mas szemmel fogod nezni a vilagot.
válasza:szia
nem olvastam el a többieket,de..
én teljesen az ellentéte vagyok. minden percben arra gondolok,mit csinál-hat,alszik-e,ha keveset mozog az a baj,ha sokat akkor meg az..minden uh előtt rettegek,hogy valami félelmem beigazolódik amit olvastam(próbálok nem olvasni)
nekem a védőnő azt mondta ez a terhességi depresszió ún. egyik fajtája. viszont a másik elvileg a tiéd.. beszélned kéne erről legalább a védőnővel aki tudna segíteni. amúgy meg ez már jó jel,hogy foglalkoztat az érzi-e amit te :) ha megszületik megváltozik a helyzet de mindenképp szólni kéne a nőgyógynak,hogy mi a szitu. megkéne előzni egy esetleges szülés utáni depressziót ami még rosszabb. kitartást! :)
32hkm
válasza: válasza:"amikor mar nagyobb lesz, reagal rad, orul neked, amikor eloszor radmosolyog, amikor eloszor tudatosul benned hogy egy emberi leny csak toled fugg, es ugy szeret teged ahogy senki mas nem szeretett soha, akkor benned is meg fog valtozni a dolog.Aztan ahogy majd telik az ido, ra fogsz jonni hogy az eleted legjobb dolga tortent veled amikor teherbe estel, es eleted legjobb donteset hoztad, amiert nem olted meg."
Ezen bekönnyeztem! Az itt leírt szavakat aki átéli a leggazdagabb ember a világon.
Kérdező a lényeg az hogy felmerült benned a kérdés. TE MÁR SZERETED ŐT!
válasza:Kedves Kérdező!
Szerettem volna írni Neked, de a 10:22-es válaszoló szinte mindent leírt amit szerettem volna!
Az, hogy most Neked ilyen bonyolult körülmények között fogant a Babád, nem teszi egyszerűvé az életet, DE az, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerült benned, azt mutatja, hogy mégsem vagy annyira "érzéketlen" a babával szemben, mint ahogy gondolod!
Hihetetlen ez most még a számodra, de ahogy közeledik a szülés, ahogy készül a babszoba, vasalgatod az apró ruhákat, hirtelen, semmi és senki nem lesz már fontos!
Ez most a Te nagy feladatod, amivel meg fogsz birkózni, mert nincs más választásod!
Ahogy először belenézel a szemébe mindent megértesz majd!
Hidd el!
3 gyerekes anyuka, aki egy kemény szülés utáni depin is túl van
(ha úgy érzed tudnék bármiben segíteni, írj nyugodtan privit, bármikor, bármivel kapcsolatban válaszolok)
válasza:Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Erőt adtak! :)
A terhességem elején felmerült bennem az örökbe adás, már szinte ott voltam, hogy eldöntöttem, már beszélgettem örökbefogadásra váró leendő szülőkkel, de nem hiszem, hogy sikerülne. Mégis utána egy életen át azt a tudatot elviselni, hogy valahol van egy gyerekem és nem tudok róla semmit. A szüleim is azt mondták, hogy bár felnőtt vagyok, így a döntés az enyém, de nagyon rosszul viselnék, ha az unokájukat másnak adnám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!