Más is azt tapasztalja, hogy a 2. gyerek már nem akkora szenzáció a családnak? Nektek hogy esett?

De ze a Te dolgod, meg a párodé. Neked kell, hogy fontos legyen, Te fogsz neki örülni a legjobban meg a párod. A családtól várhatsz támogatás lelkileg, de nekik már van családjuk, átélték ezt így nem akkora buli mint az első. Attól még örülnek tutira.

Mondjuk én személy szerint pont lekakáltam, hogy ki örül, meg ki nem, mert volt ám bőséges ellentáborom is. Enyém, én fialásom, nekem kell fölnevelni, ha érdemben nem "segítenek" bele, akkor kb ennyi joguk van a beleszóláshoz is. Hozzáteszem, hogy semmi kötelességük se anyagilag, se sehogyan máshogyan segíteni!!!! (igaz én rögtön leoffoltam a dolgot, hogy nem kérek tanácsot sem :) )

Anyósom nagyon szeretett volna unokát,mind2 fia 35 fölött volt és az idősebb a feleségével együtt teljesen elzárkózott a dologtól.Az egyetlen reménye férjem volt és én (10 évvel vagyok fiatalabb).Hát amikor bejelentettük,hogy baba lesz azt hittük a mentőt kell hozzá hívni szinte sokkos állapotba került (63 éves volt) szóval hatalmas öröm volt,hogy már teljesült a vágya és legalább 1 unokája lesz.Majd később jött nálunk még 1,aztán hatalmas meglepetésként ért mindenkit,hogy végül az idősebb fiánál is becsúszott és hát akkor már megtartották...nálunk meg már a 3. baba van útba. Persze örült a babáknak mindig,de az első volt az igazi élmény hiszen akkor már biztos volt abba,hogy nem marad unoka nélkül.Az első mindig azért nagy szenzáció mert hát akkor már biztosak abba a szülők,hogy unoka nélkül már tuti nem maradnak.

Szüleimnél szintén hatalmas öröm volt az első unoka érkezése nálam is és bátyámnál is és a többi csak nyugtázva lett,hogy oké jó örülünk neki....de attól független,hogy örömtáncot a többinél nem jártak,nagyon imádják.