Nem szeretem a gyerekeket, nem tudok velük mit kezdeni és soha nem tudtam elképzelni magam anyaként. Fog ez még változni?

Még egyértelműen nem vagy érett a gyerekvállalásra. De ez még változhat, nem feltétlenül fogsz örökké így érezni. Van még időd, azt én se javasolnám, hogy úgy szülj gyereket, hogy Te magad nem akarod csak külső nyomásra teszed.

Még eljöhet az az idő/az az éltkor amikor ezt máshogyan gondolhatod.

Én nem ítélem el azokat a nőket, akik nem szeretnének gyereket, de úgy vagyok vele, ha tényleg úgy érzi, hogy nem anyának való, akkor ne is vállaljon gyereket! Az ilyen nőket jobban tisztelem, mint azokat, akik ennek ellenére szülnek, aztán eldobják maguktól, vagy nem foglalkoznak a gyerekkel.

16 éves korom óta tudtam, hogy egyszer anya akarok lenni, alig vártam, hogy találjak egy szerető társat, akivel boldogok vagyunk és gyereket vállalhatunk.3 és fél éve élek boldog kapcsolatban a párommal, 21 éves vagyok és a napokban megszületik a kisfiunk és egy percre se bántam meg, hogy ilyen fiatalon gyermeket szülök. Éppen ezért gondolom azt, hogy ha eddig nem érezted azt, hogy valaha is akarsz gyereket, ezután se fogod..persze ezt csak én gondolom így, lehet, hogy nem így lesz.

Mindenesetre ne szülj csak azért gyereket, mert mások szerint így helyes!:)

Egyes, ne akkor érezze mikor a kezében van, mert ha nem érzi még akkor se, akkor magával és a gyerekkel is kiszúrt.

3.Nem biztos, hogy lesz egy és nem biztos, hogy megérik az anyaságra. Manapság nagyon sok nőnek nincs és már nem is lesz és nem is akar gyereket.

Kérdező, lehet megváltozik a véleményed, de ha nem, külső nyomásra ne szülj. Csak akkor, ha tényleg akarod. Nem gond, ha nincs gyereked.

Igen, ez még bőven változhat! Én a húszas éveimben nagyon vágytam gyerekre, de nem volt kinek, nem volt mire. Aztán egyszer csak elmúlt ez az érzés, és átfordult teljesen az ellenkezőjébe. Nagyon sok rossz példát láttam és látok a környezetemben, szerintem ez változtatta meg az életszemléletemet. (Ezért tartom baromságnak a "még nem vagy érett az anyaságra" típusú mondatokat, ugyanis tapasztalataim szerint nemcsak érett személyiségek vállalnak gyereket.)Aztán telt-múlt az idő, megtaláltam életem párját, de a gyerek kérdésben még mindig inkább a nem felé hajlottam, számtalan okból. Aztán egyszer csak elkapott a "hajaj, kifutok az időből" érzés, és úgy döntöttem, próbáljuk meg. Jó ideig nem is jött össze, már azt hittem, nem is fog, amikor egyszer csak egész különleges érzések fogtak el, és gyanús volt, hogy terhes vagyok. Persze halálra rémültem, aztán jött egy pokoli első trimeszter rengeteg hányással és sírással. Aztán megmozdult, és nemrég láttam a kis arcát 3D-n. Leírhatatlanul örülök neki, és nagyon-nagyon várom!

Ne aggódj, teljesen normális vagy, csak azért, mert mások máshogy éreznek, attól a te érzéseid is érthetőek, pláne ilyen fiatalon. És én egyáltalán nem tartom azt önző dolognak, ha valaki tisztában van a saját személyisége korlátaival, és nem akar egy másik embert ezzel boldogtalanná tenni. Én a magam részéről gratulálok az érett gondolkodásodhoz, és ne foglalkozz azzal, mások mit várnak tőled, a te döntéseidért neked kell viselned a következményeket, ezért az ilyen fajsúlyú kérdésekben szerintem senkinek nincs joga ítélkezni feletted.

"egyszer mindenkinek lesz gyereke,még ha egy,akkor is,ezt senki nem kerülheti el!"

Hmm...Ezt mégis hogy érted?

Nem, nem mindenkinek lesz gyereke. Van akinek nem is lehet, van aki nem akar, és tesz ellene. Tényleg sosem láttál ilyet? Én elég sok nőt ismerek a közvetlen környezetemben, aki valahogy mégis elkerülte a gyermekáldást.

"mert egyszer majd előtör mindenkiben,(köztük benned is),hogy valami mást akar,már nem karriert,nem bulizást,nem egyedüllétet,semmit ,csak gyereket!"

Nem, nem tör elő mindenkiben. Van egy nagynéném, akinek még férj sem kellett, nemhogy gyerek. És egészen jól elvan egyedül. A barátnőm 20 éve van férjnél, és nincs gyereke, mert nem szereti a gyerekeket. A szomszédom inkább elvált, mert a férje gyereket szeretett volna, de ő nem. Egyikben sem tört elő soha a gyerek utáni vágy.