Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Nem szeretem a gyerekeket,...

Nem szeretem a gyerekeket, nem tudok velük mit kezdeni és soha nem tudtam elképzelni magam anyaként. Fog ez még változni?

Figyelt kérdés

Ettől eltekintve teljesen normális, 20-as éveimben járó nő vagyok.


Valahogy soha nem érdekeltek a babák-gyerekek, idegesítenek, nem tudom kezelni őket, fárasztanak.

Kiskoromban nem voltak játékbabáim, ha vettek is, tönkretettem vagy csak nem játszottam vele. (Inkább az állatok érdekeltek-érdekelnek)


Rokonok, barátok gyerekeivel elvagyok pár percet, ha nagyon kell...


Kisbabás ismerőseimet kicsit sem irigylem, jól érzem így magam. (Párom se szeretne gyereket még)


Persze a család részéről van valamennyi nyomás, édesapám egyenesen közölte velem, hogy biztos nem vagyok normális, anyukám meg bízik benne, hogy majd "megjön az eszem". Ő egyébként óvónő végzettségű, jelenleg is gyerekekkel foglalkozik. Testvéremék, (ő egy évvel fiatalabb nálam) szerencsére sok gyereket terveznek, így szó sincs arról, hogy unoka nélkül maradnának a szüleim. :)


Lehet, hogy önző dolog, de egy gyereknek se lenne jó szerintem, ha az anyja csak külső nyomásra vállalná. Úgy döntöttem, más kedvéért nem fogok szülni a magam kárára.


A hagyományos felállás soha nem tetszett, én nem akarok otthon gügyögni a gyerekkel, amíg a párom kitart. Tanulni, dolgozni, utazni szeretnék, elérni a kitűzött céljaimat, a magam ura akarok lenni.


Változhatnak még ezek az elképzelések? Volt valaki így, aki később meggondolta magát, vagy csak előtörtek a "babát szeretnék" gondolatok?


Tényleg nem vagyok normális? :/



2014. júl. 23. 19:21
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:

Huszas éveim közepén még egyáltalán nem tudtam elképzelni magam anyaként, gyerekkel. Aztán nem volt normális párkapcsolatom kb. 30 éves koromig- és továbbra sem izgatott különösebben a gyermekvállalás kérdés. A barátnőim sikítófrászt kaptak rendre egy rugdalózótól vagy fél óráig tárgyalták, hogy milyen cuki a... én meg néztem értetlenül.


31 éves voltam, amikor a későbbi féjemmel megismerkedtem, 32 évesen házasodtam. Vele valahogy szinte tényleg az elejétől olyan természetes és egyszerű volt, hogy egy család leszünk. A házasság után közös nagyobb otthonra cseréltük az addigi bevárosi szingli lakásokat és még leírni is nagyon nehéz, hogy milyen simán, egyszerűen terveztük a közös gyermekünket (én is!).

33 évesen született meg a kisfiam, most már 37 vagyok (épp ma:)

Sosem kaptam sikítófrászt a bodyktól, nem vezettem blogot a menstruációs ciklusaimról, nem volt a barátokkal sosem téma a szoptatásom, tejtermelésem, pelenkázási szokásaim, máig nehezen értem meg, hogy ilyeneket miért teregetnek mások ki- ez megmaradt.

De úgy érzem, hogy mire a pici megszületett, én is "beértem" az anyaszerepre- bennem legnagyobb változásokat lelkileg a terhesség 9 hónapja hozott.


Tudom, most nehéz megérteni, mert nem vagy édesanya (ha nekem mondják 10 éve, engem is teljesen hidegen hagy)- de anyának lenni nehéz, felelős dolog- de tényleg jó érzés, boldogító, egésznek, teljesnek érezheted magad tőle és lesz egy kis emberke, akinek évekig te vagy a mindene, aki feltétel nélkül szeret és elfogad olyannak, amilyen vagy-- ez páratlan dolog a világon.


Szerintem egy jó párkapcsolat kell, ahol természetes igény a közös élet, a közös gyermek-a többi természetesen megy magától (a férjem előtt sosem volt ilyan partnerem- ma már tudom, akkor elfogadtam, hogy az úgy normális :)


Ne aggódj, semmiről nem vagy még lekésve- ha nem érzel késztetést, kényszerből, erővel ne vállalj gyermeket.

Aztán ha nem jön meg ez az igényed vagy vágyad, akkor sincs tragédia- lehet, hogy a te sorsod más.

2014. júl. 24. 10:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 anonim ***** válasza:
1 -es vagyok, általánosságban ez van, tudom miről beszélek én sajnos nem a 20-as éveimet taposom, és láttam egyet-mást. Nincs azzal sem semmi baj, ha soha nem lesz késztetés a gyerekre vagy a családra, bár mivel egészséges párkapcsolatban él ez is megjöhet. Bármi megtörténhet, én csak azt mondom, hogy ha még sem, akkor ez a két dolog nagyon nagy szemlélet váltást szokott hozni.Nagyon sokan még a terhesség alatt is attól tartanak, hogy majd nem tudják szeretni a gyereküket, és lám szülés után ez is rendeződik. Normális, természetes dolog ez is és az is, hogy nem vágysz egy számodra ismeretlen érzésre. Persze ez még sokat változhat, hiszen nagyon fiatal vagy.
2014. júl. 24. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:
4%
Nem mondom,hogy nem vagy normális,csak számomra elég fura,hogy valaki így érezzen. Nekem nem egyszer csak jött az érzés,hogy igen,akarok gyereket,hanem mindig is természetes volt,hogy lesz gyerekem. Nem tudom elképzelni,hogy bármilyen érdekes munka,utazgatás,bulizás,akármi pótolni tudja azt,hogy anya vagyok. Lehet,hogy te így érzed,akkor ne szülj,de lehet, hogy amikor öreg leszel,akkor jössz rá,hogy az egész nagy szabadságod semmit sem ér.
2014. júl. 27. 09:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 anonim ***** válasza:

De, szerintem teljesen normális vagy. Én sem akartam gyereket nagyon sokáig, nem is szerettem őket. (még most is nagyon kevés gyerekkel tudok megbarátkozni és mondani azt, hogy valamelyiket egyáltalán kedvelem)

De a férjem annyira vágyott már utódra, hogy 11 év után úgy gondoltam, hogy szülök egy babát, és akkor végre úgy érezheti, hogy igazi család vagyunk. (persze itt lehet lepontozni, hogy micsoda nőszemély az ilyen...) Amióta először megmoccant a lányom a hasamban, attól kezdve mintha kicseréltek volna. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltoztat az anyaság. Azóta még egy gyermekem született és a harmadikon "dolgozunk". Bánom, hogy nem hamarabb vágtunk bele a dologba-bár ez csakis rajtam múlott-mert a testem jelez, hogy hamarabb kellett volna szülnöm. Míg a huszonéves ismerőseim dalolva hordják ki a babát és secperc alatt visszanyerik alakjukat, én már a második terhességet sokkal jobban megszenvedtem, mint az elsőt és a kilók sem nagyon akarnak lemenni, mint az első után.

A gyerekeket még mindig nem igazán kedvelem, idegesítenek, de nem az enyémek! Azok akármit csinálhatnak, imádom őket. Én lennék a gyerekeim helyébe, nekem nem volt ilyen felhőtlen gyermekkorom, amilyet nekik igyekszem teremteni.

A kérdésedből nekem nem tűnsz egy boszorkánynak, akinek nem való gyerek. És szerintem anyukádnak lesz igaza. Bár én a helyedben nem várnék túl sokáig, még ha a "babát akarok de azonnal" érzés nem is kerít hatalmába hamarosan. 30 év alatt viseli jól a szervezet ezt a megterhelést, ami éri a terhesség alatt, ráadásul ha korban közelebb leszel a gyerekhez, jobban meg fogod érteni a problémáit, gondjait. Mondom én, akinek az anyja 40 évesen szülte és áthidalhatatlan a szakadék közöttünk. Az első gyermekem nekem is 31 évesen született, remélem én még nem késtem el túlságosan vele...

2014. júl. 27. 09:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 A kérdező kommentje:
Hát, még mindig nem... :)
2018. nov. 18. 21:20
 16/18 A kérdező kommentje:
Olyan érdekes visszaolvasni ezeket, remélem, mindenki jól van! Annyi kedves és érdekes válasz is érkezett anno!
2018. nov. 18. 21:21
 17/18 anonim ***** válasza:

Szia kedves kérdező! :) mi újság veled azóta?

Én 29 éves vagyok, soha nem akartam gyereket és a későbbiekben sem akarok. El is köttettem magam.

aug. 13. 22:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:

11. Válaszoló vagyok, aki 30 felett házasodott, vállalt egy gyereket.

Eltelt 10 év, én nemrég 47 éves lettem.

A gyerekvállalást nem bántam meg, a legkomolyabban mondom.

Közben elváltam, de normálisan, békésen, se megcsalás, se baltás kergetőzés, alkoholizmus vagy szeretők nem voltak, így nagy tragédia sem.

A gyerekem most volt 14 éves és hormongőzös kiskamasz… még úgy is azt mondom, hogy nem tudok jobb “elfoglaltságot” mint a gyerekem léte, hogx átlag feletti keresettel, vezető pozícióban dolgozom, anyagilag is, szellemileg is, mentálisan is OK vagyok.

A gyerekem jó gyerek, de szoktam mondani, hogy sok meló van benne :)…hiszem azt, hogy viselkedésük, eredményeik a mi szülői munkánk tükre.

Én nagyon büszke és elégedett vagyok, sokkal jobban, mint egy szép otthontól, jó karriertől, klassz utazástól/élménytől…vannak ezek is tényleg, de a gyerekemhez képest csak időleges örömet nyújtanak és olyan múlandó a legjobb színház vagy az új kocsi is.

A 14 évesem korosztályos (Egyelőre még csak gyerekkategóriás) EB versenysportoló, a sportjának magyar válogatott utánpótlás tagja- ez hatalmas eredmény és a tehetsége mellett sok embernek, köztük nekem is az áldozata benne van: elég csak anyagiakra vagy hajnali kelésekre, többszáz levezetett kilométerekre vagy a normális, tápláló étkezésre gondolni, ami nem a kamaszok által sokszor favorizált fastfood meg gumicukor…

…kitűnő tanuló az ország legjobb gimijében (nem általános 8. után, hanem előbb kezdte kisgimisként, ahogy a hat- és nyolcosztályosok működnek).

Vagány, életvidám, sportos, egészséges, okos, szép gyerek- anyaként nekem mindenképp, de az eredményei, viselkedése okán a tágabb környezetünktől is ezek a leggyakoribb visszajelzések.


Továbbra is nehéz, melós ez a mindennapi nevelés: a kamaszkor egyelőre idegesítő sokszor, de még a rosszabb napokon is tudom: letettük a jó alapokat, ez a korszak most egyszerre szól a robbanásszerű növekedésről mindenen neki és az utolsó kis metszegetésekről, simításokról nekem.

Magasabb, erősebb már, mint én és nincs ennek sem még vége… azt a szívszorítóan jó érzést kívánom mindenkinek, amikor látom őt zászlónkkal a hátán és megilletődve állni a dobogó felső fokán a Himnusz alatt vagy országos sportcsatornán vagy díjátadón, amikor azt mondja: köszönök mindent az édesanyámnak.

Nem pótolja ezt a sokadik Pandora vagy szép pár cipő sem, őszintén mondom…de nagyon szerencsés vagyok és sokat tettünk érte.

aug. 13. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!