Akik nagyon szerettek volna kislányt (1. gyerek), és kisfiút mondtak, hogy fogadtátok? (Apuka is nagyon lányos! )

Nagyon kisfiút akartam. Nem igazán tudom magam lányos anyukaként elképzelni.

A 18 hetes uh-n jobban izgultam amiatt, hogy minden rendben legyen, az hogy fiú vagy lány, már csak másodlagos dolog. De azért bevallom, attól féltem, hogy fogok reagálni, ha ott megtudom, kislányom lesz.

Amikor mondta a doki, hogy minden rendben, elsírtam magam örömömben. Nagyon megkönnyebbültem. Utána kértem, nézze meg, hogy lát-e valamit.

Azt mondta, hogy igen, valami lóg ott.

Utána már végképp sírtam. Amikor kijöttünk a vizsgálatról, csend lett a teremben, mert azt hitték, valami baj van.

De közben rájöttem, hogy szeretnék majd egy kislányt is, akinek vehetek igazi lányos, fodros ruhákat :)

Mindketten tuti biztosak voltunk benne, hogy lányt csináltunk. Aztán az UH-on beterpesztett a gyerek és egyértelműen látszott, hogy ez bizony tökös lesz. Az első sokk után már az volt a természetes, hogy fiú, mi más is lenne. :)

A másodikkal megint befürödtünk, ott fiúra számítottunk, és lány lett - a férjem annyira fiút várt, hogy a lánynév-választásban szabad kezet adott.

Most a harmadiknál direkt nem is akarjuk tudni a nemét, majd születéskor kiderül.

Mi lányt akartunk.Fiú lett.

A férjem nem tudott ott lenni amikor először megmondták a nemét,én mondtam neki.Kicsit talán csalódottak voltunk mind2en de ez hamar elszállt.Imádjuk a fiunkat :D