Milyen az abortusz? Aki már túlvan egy abortuszon, az hogyan élte meg?

Csak a helyhiány miatt ne vetesd el szerintem. Nem véletlenül csúszott be, ha egészséges és a gyógyszer sem ártott neki (erről azért tényleg meg kell bizonyosodni), akkor én megtartanám. Persze, ha szeretnéd is, egyébként. Mi ketten voltunk tesómmal, amikor becsúszott a húgom (én még nem voltam 1 éves), és elég szegények voltunk meg marha kicsi volt a ház, így el akarta vetetni anyu, de aztán képtelen volt rá.. Így megszülte és örülök, hogy van a húgom.

Szia,nekem 2008 májusában volt abortuszom.Nekem az út a kórházba volt kegyetlen rossz,meg a műtő előtt ülni és várni a a soromra.Aztán bemenni a műtőbe felfeküdni az ágyra aminek a végén egy zacskóba ott voltak az abortált magzatok mert még a fáradságot sem vették hogy kiürítsék.Én meg annyira remegtem az idegtől hogy véletlenül bele csúszott a lábam.Szóval így kezdődik a dolog és ha vége akkor sem múlik el mert másnap tükörbe kell nézni.Tudom hogy nem pont erre vagy kíváncsi de a lelki részéről nem tudok mit íni.Ha azt mondom hogy szörnyű azzal semmit nem mondok ezek csak szavak,sajnos ez is olyan dolog amit meg kell tapasztalni.Nem tudom mennyire vagy érzékeny lelkis ember,minden attól függ hogy milyen vagy lelkileg mennyire vagy erős.Ha megteszed nagyon erősnek kell lenned.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__teherb..

Sajnálom, hogy így érzel. Pedig szerintem százszor inkább ez, mint egy gyilkosság (az abortusz számomra az), amit ráadásul az anyukája követ el ellene. Ha már neked nem kell ő, akkor legalább ne vedd el az életét, légy képes túllépni önmagadon, még ha iszonyúan nehéz is. Tudom, hogy önhibádon kívül estél teherbe, de a kicsikéd sem tehet róla, ő csak élni akar, kapaszkodik az életbe, mint minden élőlény.

11.03-as válaszoló vagyok,ezzel mindenki így van hogy meg is akarja tartani meg nem is.De úgy kell döntened hogy mindenkinek "jó"legyen.Azt mondod hogy a férjed nem akarja,szerintem az anyagiak miatt gondolja így lehet hogy nem biztos abban hogy három gyereket el tud ebben a szemét világban tartani és ebben van igazság,azért szerintem azt is figyelembe kell venni hogy mégis csak ő a családfenttartó,bár nem ismerem az anyagi helyzeteteket.

Összejöttünk a párommal, egy hónap udvarlás, aztán az első alkalom, gyógyszer+óvszer mellett!! terhes lettem. Semmi alapunk nem volt még, alig ismertük egymást, mindketten dolgoztunk, és semmink nem volt, nem mertük vállalni. Maga az abortusz nem fájt, utána sem volt fizikai értelemben véve fájdalom, de lelkileg nagyon megviselt, annak ellenére, hogy szegénykének egyetlen percig sem örültem, hanem kétségbe voltam esve. A mai napig eszembe jut, pedig ennek már öt éve, és azóta már fél éves a fiunk. Mégis időnként belém hasít, hogy már elmúlt volna négy éves, és hogy vajon kislány volt, vagy kisfiú? Az eszemmel tudom, hogy ma is így döntenék ugyanebben a helyzetben, de akkor is nehéz. Feldolgoztam a történteket, és túljutottam rajta, de azért még eszembe jut. Tényleg sok erő kell hozzá, én nem is vagyok abortuszpárti, de tudom, hogy helyesen döntöttem. Viszont én tényleg nem akartam azt a babát, te viszont írtad, hogy vacillálsz, akarod is meg nem is. Sajnos dönteni nem tudok helyetted, de minden körülményt mérlegelj ésszel, és utána a szíveddel, ha az eszed és a szíved nemet mond, akkor ne tartsd meg. Sok erőt neked!

Én 19 évesen nem tartottam meg és nem is bánom, már rég nem vagyunk együtt azzal a párommal (de akkor 5 évig együtt voltunk, a 2. hónapban lettem terhes). Egyedül nagyon nehéz lett volna egy gyerekkel, jobb sorsot szerettem volna a gyerekemnek, mint amit akkor megadhattam volna. Igenis számítanak az anyagi tényezők. Úgy gondoltam, hogy az én gyerekem ne szégyenkezzen és ne szomorkodjon, ha esetleg valamit nem tudok neki megadni. Inkább nekem fájjon, hogy meg kell hozni egy ilyen döntést, minthogy egy másik ember életét elrontsam.