Panikba vagyok esve mivel tudnam magam megnyugtatni?

Csak annyit mondok hogy a párod nem 100% hogy életed végéig melletted lesz, viszont ha megtartod a gyermeked, ő 100% hogy nem fog elhagyni!

Ha van rá lehetőséged,hogy egyedül neveld fel,ha úgy adódna, akkor tartsd meg!

Hisz ha párod kérését teljesíted és elveteted, nem garancia hogy ugyanúgy fogtok élni mint ezelőtt..

Én tudom, hogy hogyan döntenék (nem állítom, hogy mindenki szempontjából helyesen), és ha olyan tapasztalatok birtokában lennél, mint én, akkor te sem sokat haboznál. Innen kezdve tényleg csak akkor olvasd el, ha kíváncsi vagy egy (saját tapasztalatok alapján) abortuszellenes nő véleményére. Szóval itt csak a mérleg egyik serpenyőjéről lesz szó.

Már 37 vagyok, de tudom azt, milyen, amikor elveszik a gyerekedet. Bár nekem félbemaradt vetélésem volt 12 hetesen, kicsit más pálya, de technikailag ugyanaz, csak missed ab-nak hívják. Se a tested, se a lelked nem lesz már a műtét után a régi. Nagy valószínűséggel mély gyászt is fogsz érezni, és ebben egyedül leszel, hiszen azzal a kis valakivel csak neked van kapcsolatod. Ezenkívül "odalent" is alaposan beleavatkoznak a dolgokba műtét közben. Biztosan nagyon vigyáznak, de ezért ez nem egy nátha, amit citromos kamillateával kúrálnak. Méhszájtágítás, vákuumaspiráció, késes kaparás. Általában mindhármat alkalmazzák, ha 12 hét körüli a terhesség. Ha nem sikerül jól a tágítás, problémák lehetnek a következő terhességnél. Ha belekapnak késsel a méhedbe, azt meg nem is részletezem. Ez a technikai háttér. A lelki része pedig (ha valóban inkább megtartanád, vagyis vannak érzelmi szálak) egyénfüggő. Lehet, hogy pár hónap alatt túlteszed magad rajta, és lehet, hogy nem most tör rád a neheze, hanem pár év múlva. Nem tudom, hány hetes leszel, mire (ha úgy döntesz) kiveszik a gyereket. De annyit még elmondok: a 12 hetes abortuszhatárt nem tudom, milyen megfontolások alapján állították fel, de annyi idősen a magzat már szinte úgy néz ki, mint egy csecsemő, csak nagyon kicsiben. Minden szerve megvan, ver a szíve, iszik és pisil. Hogy nem érez semmit, azt pedig csak remélni lehet. Súlyos döntés előtt állsz, sok erőt és bölcsességet kívánok hozzá!

A válaszokat nem olvastam el,de csak a saját történetem tudom leírni.

21éves voltam mikor teherbe estem gumival védekeztünk,amin volt egy lyuk. A párom mikor kidobta,nem mondta el,hogy az a lyuk az aktus végére 1cm volt,mert úgy volt tele ő tökéletesen tisztában van a naptáras védekezési módszerekkel..

Egy hónap múlva rohantam hozzá,(teszem hozzá december 24-én szent este)hogy te jó ég terhes vagyok. Nos.. már 4éve együtt voltunk 2éve együtt éltünk.. őt tartottam életem szerelmének.. életem szerelme kiakadt,és nem hitte el a teszt valódiságát.. orvostól,orvosig..közölte,hogy nem állunk készen egy gyerekre.. ő dolgozott 6éve,én sajnos csak 4hónapja,mellette egyetemre jártam. Ebben igaza volt,gyedem nem lett volna.. sírtam minden nap,gondoltam arra is,hogy elhagyom,és csak észbe kap.. semmi se használt.. meg akartam tartani,mindenki ellene volt.. barátaim,szüleim,"életem szerelme",és neki a szülei is. A végén közölte,hogy ha nem vetetem el tönkre teszem a saját,és az ő életét is...Neki fogalma nem volt arról,milyen érzés ,hogy bennem van.. feszül a mellem,hányok,érzem,hogy nem vagyok egyedül.. végül bele mentem a műtétbe,mert senki nem akart támogatni,és abban az időben nem is tudtak volna,ez másik történet..

A műtét utáni napon hívta egy lány,és ő ment vele találkozni míg én otthon.. szenvedtem..

A műtét után 3héttel szakított velem,és közölte ,hogy költözzek el. Csak azért volt velem,az utolsó 2hónapban,hogy biztos legyen benne,hogy nem csinálok hülyeséget..

Elvesztettem,illetve elvettem magamtól a legtisztább és legszebb dolgot,ami először megtörtént velem,és "életem szerelme" megalázott,és átvert.. 2hónap alatt úgy éreztem tönkre ment az életem...Soha nem bocsátom meg magamnak,hogy nem tettem többet,nem harcoltam érte. Mentem volna anyaotthonba,vagy bánom is én.. a lelki része mai napig nem múlt el.

Azóta most megint terhes vagyok,és előttem az esküvő. A kisbabát karácsonyra várom,immár gyeddel,és egy SZERETŐ férfival.

Sajnálom,hogy ilyen hoszzúra sikeredett,csak szeretném ha elolvasnád,és talán segít a döntésedben. Igazán nem tudok tanácsot adni.. :( nagyon sajnálom a kialakult helyzetet!!

17hkm

"Èn 20 éves vagyok a párom pedig 21"

A párodnak igaza van, fiatalok vagytok, ettől függetlenül persze lehetnétek nagyon jó szülők, de ha a párod 21 évesen még fiatalnak érzi magát a gyerekvállaláshoz, akkor azon változtatni nem tudsz, ha ő így érzi, akkor teljesen meg lehet érteni.

"1 éve vagyunk együtt, szinte az elejétől együtt élünk"

Hiába éltek együtt, 1 év nagyon kevés ahhoz, hogy az ember igazán kiismerje a másikat, hogy el lehetne mondani, hogy tényleg mindent átéltetek már ahhoz, amit át kell élni, hogy abba bátran be lehessen vállalni egy gyereket.

"Igen felelősek vagyunk mind2en mégis én neheztelek rá mert akkor azon az estén megszakìtassal vpltunk együtt"

Így van, nagyon is felelős vagy a történtekért. Ugyanis a megszakítás egy közösülési mód, nem védekezés. Ha valaki így esik teherbe, az a felelőtlenség következménye. Mert nem védekeztek megfelelően, ergo lehet terhes. Tehát a teherbeesés miatt egyáltalán nincs okod bármit is a szemére vetni. Mert meddig tartott volna ellent mondani? Semeddig!

"bìztam benne hogyne bìztam volna hiszen januarban megkérte a kezem, vele terveztem mar akkor is a jövőt."

Tudod attól, hogy valakinek megkérik a kezét vagy összeházasodnak, az még nem jelenti azt, hogy egyből gyereket is kell vagy lehet vállalni. Mert annak is eljön az ideje. Amikor minden adott lesz hozzá. Tehát persze, veled képzelte el, képzeli el ő is a jövőjét, viszont abba jelent pillanatban még nem aktuális neki egy gyerek. Mert még lehet hogy gyűjtögetni szeretne anyagi szempontból, kicsit kikapcsolódni veled, azt szeretné, ha még kicsit szórakoznátok, élnétek és majd utána jöhetne a gyerek.

"Viszont 3 hònappal ezelőtt volt egy elég nagy problémánk, megbocsatottam neki..megcsalasi kiserleten kaptam interneten fűzögetett egy másik lányt"

Most komolyan ezt nevezed te jól működő, megbízható kapcsolatnak, amibe simán lehet gyereket vállalni? Nem gondolnám, hogy ő még elég érett lenne egy gyerekhez, hisz még nem teljesen komolyodott meg, a gyerekvállaláshoz pedig nem tartozik hozzá, hogy az ember kicsapongjon és más lányok után futkosson.

Tehát mind-mind olyat írtál, amit meg lehetett volna előzni, illetve amit meg lehet érteni, hogy miért is nem jó, ha ebbe a kapcsolatba gyerek érkezik.

Hisz ezt a gyereket csak te akarod, illetve most őszintén, amiket itt leírtál azok alapján egyáltalán nem olyan a kapcsolatotok, amibe valóba már beleférne a gyerekvállalás.

Tehát egyet tehetsz, hogy ha te akarod ezt a babát, mert szíved joga akarni, akkor tartsd meg. Viszont akkor ne lepődj meg, ha ennek a kapcsolatnak itt vége lesz és egyedülálló anya leszel. Vagy ha nem is mentek szét, de nem lesz az a kívánt apatípus a párod, esetleg utána mentek szét.

Megnyugtatni? Szerintem sehogy, max jobban éreznéd magad ha egy jókora gyomorszájba vágás közepette kiosztanád a párodat..

Én alig néhány nap után estem teherbe (mentségemre szóljon legalább fél éve kerülgettük már egymást a párommal), mindenki azt mondta hogy vetessem el, de én úgy voltam vele hogy nem számít ki az apja, mert én vagyok az anyja!

Szerintem erre egyébként sem lehet felkészülni..

Akkor is megtartottam volna ha egyedül maradtam volna vele, nem ölettem volna meg a saját gyerekemet azért, mert az 'apja' nem akarja. Ha mégis elveteted igen esélyes hogy úgy is véget ér a kapcsolatotok (én legalábbis rá sem tudnék nézni arra aki miatt mit kellett tennem..), de ha mégsem és sok év múlva gyereket szeretnétek, lehet bánni fogjátok hogy az elsőt nem tartottátok meg

ÉN véleményem